FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.

Film: Play, Gyerek”játék”?
Forgalmazó: Anjou Lafayette
Várható megjelenés: 2012. november 22.
 
Egyrészt kamaszkori erőszak, másrészt a bevándorlás egyre magasabb szintekre gyűrűző problematikája, amelyről sokan talán nem is gondolná(n)k, mennyire erőteljes gondot jelent a skandináv országokban. Az elsőként említett aktuális fiatalkori „beállítódás” pedig napjainkra valószínűleg a világ minden civilizált, modern szegletében teret nyert és jelen van. E két társadalmi gócpontot fonta egybe, fűzte egymáshoz Ruben Östlund író-rendező (a történet terén a producer Erik Hemmendorffal együtt), aki filmjéhez megtörtént göteborgi eseményeket vett alapul. A Play, Gyerek”játék”? témája ténylegesen ingoványos terepen mozog, nagyon kellett óvakodni, a mozi a két fő attribútum közül számottevően nehogy véletlenül a bevándorlás-ellenesség térfelére tolódjon el. De miről is van szó igazából? Nos, a sztori roppant egyszerű: 12 és 14 év közötti fekete fiatalok sorozatosan fosztják ki a plázákban lézengő, jómódú, náluk pár évvel fiatalabb svéd gyerekeket. Módszerük nem túl bonyolult: azt állítják, a srácok egyike ellopta barátjuk vagy kisöccsük telefonját, ráveszik őket, hogy menjenek velük valahová a külvárosba, ahol aztán egy gondosan kidolgozott trükkel az összes holmijuktól megfosztják áldozataikat.
 
Az idei, 2012-es Titanic Filmfesztiválon Hullámtörők-díjat nyert dráma zavarba ejtő őszinteséggel szól a gyerekek világába belopakodó burkolt és nyílt erőszakról, a manipulációról, a faji és erkölcsi kérdésekről. Ruben Östlund alkotása a gyerekszereplők remek kiválasztásával igazán lírikus hangnemben jeleníti meg a témát, ahol a minimalista hatásokat (távoli felvételek, párbeszédek nélküli jelenetek) szimbolikus elemekkel spékeli meg. A Play, Gyerek”játék”? premierjére a 2011-es Cannes-i Filmfesztiválon került sor, hogy aztán szerte Európában (Dublin, Gijón, Rotterdam, Stockholm, Tromsö), valamint azon kívül is (Tokió) díjakat és jelöléseket gyűjtsön össze. A filmes megvalósításon túl a téma mindkét komponense erősen felkapott manapság például az irodalom terén is – nem csoda, mivel magával sodró, veszélyes aktualitása van. Muszáj foglalkozni vele, és valamiféle megoldást találni rá, s ha mást nem is, a Play, Gyerek”játék”?-hoz hasonló filmek legalább nyissák rá a nézők szemét a probléma jelenlétére. Magyar bemutató november 22-től, sajnos látni kell!
 
 
Zene: AC/DC: Live at River Plate
Kiadó: Sony Music
Várható megjelenés: 2012. november 19.
 
Újra dübörög az Egyenáram/Váltakozó áram, azaz az AC/DC névre hallgató, 1973-ban alakult ausztrál hard rock banda. Legutóbb 20 évvel ezelőtt jelent meg élő felvétele az együttesnek, a november 19-én piacra kerülő Live At River Plate albumának anyagát Buenos Aires-ben rögzítették 2009 decemberében közel 200 ezer rajongó jelenlétében (3 telt házas estén át), amellyel az AC/DC 13 év kihagyás után tért vissza Argentína színpadára. Az öt tagú banda (Angus Young – szólógitár; Malcolm Young – ritmusgitár, vokál; Brian Johnson – ének; Cliff Williams – basszgitár, vokál; Phil Rudd – dob- és ütőhangszerek) a Black Ice World Tour keretében koncertezett Dél-Amerikában, a nevezett Buenos Aires-i koncertekről készült film pedig (David Mallet rendezésében, Rocky Oldham producelése mellett) 2011-ben látott napvilágot DVD-n. A koncertfilm – amelyet 32 darab HD kamerával rögzítettek – megmutatta, mennyire izgatottan várták a rajongók az AC/DC Argentínába érkezését, és dokumentálta a meghatározó színpadi produkciójuk felépítését is.
 
A DVD hivatalos világpremierje 2011. május 6-án volt a londoni Hammersmith Apollo Színházban, hogy aztán 17 országban debütáljon a listák első helyén (köztük Magyarországon is), a „Thunderstruck” és a „Shoot To Thrill Live At River Plate” klipjei pedig összesen 14 és 22 millió megtekintést érjenek el YouTube-on. A Live At River Plate 19 dalból álló CD-je azt a legendás erőt, izgalmat és energiát örökíti meg, amelyekről az AC/DC élő koncertjei olyannyira híresek. A kiemelkedő sikerű Black Ice World Tour (ahol összesen 5 millió rajongó előtt léptek fel 28 ország 108 városában) legjobb koncertjeinek egyikén elhangzott dalok a banda teljes repertoárján átívelnek a régi klasszikus daloktól a legújabb sikerekig: „Back In Black”, „Thunderstruck”, „You Shook Me All Night Long” vagy épp a „Rock N Roll Train”. A lemez megvásárolható lesz egy különleges, 3 vörös bakelitből álló csomagban csakúgy, mint 2 CD-t tartalmazó standard változatban, amely többféle borítóval és egy különleges 24 oldalas booklettel lesz kapható. Azt hiszem, az AC/DC fennállásának közelgő negyvenedik(!) évfordulójára méltó összefoglalásként zúg majd a Live At River Plate korongja. Erősítőket bekapcsolni tehát!
 
 
Könyv: Tony Mendez-Matt Baglio: Az Argo-akció
Kiadó: Partvonal Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. november 20.
 
A CIA titkos ügyeiből. Ám az X-akták tévésorozat hasonló szlogenjével ellentétben ezúttal valóságos ügyről van szó: Az Argo-akció témáját az 1979 ősze és 1981 eleje között lezajlott iráni túszválság szolgáltatja, melynek során iszlám fundamentalisták tartottak fogva több mint hatvan embert az USA iráni nagykövetségén. A tulajdonképpen Joshuah Bearman cikkét alapul választó mozi – amelyből a Partvonal Könyvkiadó által magyar nyelven most megjelenő filmregény született – a színész Ben Affleck harmadik rendezésében (az előző kettő a Hideg nyomon és a Tolvajok városa volt) került a nézők elé. A történet hat amerikai diplomatára fókuszál, akik 1979 novemberében kezdik meg menekülési akciójukat. Iráni militánsok rabolnak el ugyanis több tucat amerikai állampolgárt az USA nagykövetségéről, hatuknak azonban sikerül elrejtőznie – ám csak ideig-óráig. Amerikában a tapasztalt CIA-ügynököt, Tony Mendezt jelölik ki a feladatra, hogy szervezze meg a hat bujkáló szöktetését Iránból.
 
Mendez zseniális, ám kockázatos tervet eszel ki: ál-hollywoodi stábot szervez maga köré (CIA-emberekből és valódi álomgyári munkásokból vegyesen), majd Teheránba utazik, hogy ott önmagát az Argo című hollywoodi sci-fi producerének, bujkáló honfitársait stábnak beállítva kíséreljék meg az országból való kijutást. Az egykori valódi CIA-ügynök Tony Mendez, a könyvformátum társszerzője így beszélt a történetről: „Egy sikeres film és egy jól kitalált misszió párhuzamba állítható egymással. A legelső szabály minden félrevezető műveletben, hogy megértsd, ki a közönséged. Az Argo esetében nem annyira az irániak, hanem maguk a bujkálók voltak a közönség.” Az Argo-akciónál írótársként közreműködő Matt Baglio egészen más témában lehet ismerős az olvasóknak: ő írta a valós vatikáni ördögűző tanfolyamon megtörtént tapasztalatairól szóló A rítus című könyvet (amelynek szintén van filmváltozata). Kettejük együttműködésének eredménye pedig egy olyan történetet mesél el, amely vakmerőségénél fogva simán képes lenne meghazudtolni a valóságot – ha nem lenne éppen valóság maga.