Főkép

Hogy Győrben bizonyosan nem ütött az olvasáskultúra órája, a könyvek pedig nincsenek az utolsó órában, arra az üde papírillatú és színesben lapoz(gat)ható idei Könyvszalon a legjobb (és szerencsére nem is csak kizárólagos) példa. S bár a XII. évfordulóról több közhely-közmondás nem nagyon húzható le, az idővel való rokonítás a Könyvszalon esetében immár ténylegesen időtálló patinát jelez. Éppen ezért nem valószínű, hogy mutatóival a számláló majd abbahagyja a ketyegését egy tucatnál.
 
A multikulturális, ámde könyvek vezérelte programegyüttes a szokásoknak megfelelően az elsősorban könyvtárosok és szakmabeliek számára sokatmondó, konferenciába foglalt előadássorozattal kezdődött, ahol idén a könyvtár közönsége és a közösség könyvtára volt az összefoglaló téma. Az idő szava nemcsak kényszerítő vezérelv, hanem a fejlődési trendek irányt mutató, egészséges(!) indikátora, így a Bibliopláza fogalmát egyáltalán nem Gutenberg-káromlásként kell értelmeznünk. A (lehetséges? kizárólagos?) nagybani túlélés azonban kicsiben, a községi könyv(tár)ellátás, területi szolgáltatás mikroszintjén is kell, hogy érvényesüljön – nem egymást kizárni kell, hanem a helyi viszonyokhoz idomítani a fejlődést.
 
A könyvbemutatók, zenei- és színházi programok, valamint az egyéb kulturális lehetőségek (Melbourne 1956 olimpiatörténeti kiállítás; Őszbúcsúztató múzeumi családi nap; Zsugaléria képeslap- és kártyakiállítás) a szokásos rendben és trendben zajlottak fő helyszínként a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán, Kisfaludy termében, a Pódiumszínpadon, illetve a gyerkőcöknek berendezett Mesekuckóban, egyéb helyszíneken pedig a Könyvszalont a kezdetektől szervező Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár és Közösségi Tér épületében, a Városi Művészeti Múzeumban (Esterházy-palota) és a Széchenyi István Egyetemen. A Kalász Márton író-költő-műfordítónak odaítélt 2012-es Alkotói Díj (Könyvszalon-díj) kiváló felütése volt a minőségi kultúra hosszú hétvégéjének: a 3 napos rendezvényen 40 kiadó és kiállító adott kaleidoszkóphoz illően színes keret-hátteret a programoknak.
 
A könyvválaszték idén is jólesően színesre sikeredett, ahol természetszerűleg nagy szerep jutott a helyi szerzőknek. Többek között képes album jelent meg Győr város közismert művészegyéniségéről, Borsa Antalról Biczó Zalán szerkesztésében; a Rábaközi néphagyományokat összefoglaló könyv került bemutatásra Horváth Győző gyűjtőútjainak gyöngyszemeiből; Heller László jubileumi emlékkönyvének örülhettünk; a Hold „sugározta” verseket tartalmazó kötet született Csáky Anna tollából. Boldog Apor Vilmosról két könyv is napvilágot látott: egyrészt a győri főpásztori szolgálatának idejéből összeállított dokumentációs kiadvány Lukácsi Zoltán gyűjtőmunkája nyomán, másrészt pedig Nagy István fekete-fehér és színes illusztrációkat tartalmazó könyve a plébánosi és püspöki időkről, családi hátteréről és a vértanúságáról. De kézbe vehettünk fiktív, „kutyásnak” álcázott családi történetet (D. Horváth Gyöngyi: Szeretünk Harlekin); lélektől lélekig ható csillag-metaforás verseskötetet (Olasz Valéria: Csillagok hatalmában); publicisztikai írásokat, cikkeket tartalmazó kiadványt (Varga Lajos Dániel: Vakrepülés); a komplex szövegértést fejlesztő munkafüzetet (Érsek Rózsa: Az elkószált kismadár); valamint a Műhely irodalmi folyóirat Piac című tematikus számát.
 
A helyi kötődésű szerzőkön túl olyan, országos (el)ismertségnek örvendő írók, költők és különböző területek szakemberei voltak ebben az évben a húzónevek, mint a Szalondíjas Kalász Márton szerzői estjével; a toxikológus Zacher Gábor Mindennapi mérgeink című könyvével; a magát sem írónak, sem költőnek nem tartó, ugyanakkor népszerűségben Szütyiői magasságokat ostromló Kiss Ádám; vagy például Popper Gábor, a neves pszichológus fia Képzeld, apu! című könyvével. A teljesség igényét kitűzve azonban csupán felsorolni is nehéz lenne az összes fellépő-bemutatkozó művészt. Láthattuk-hallhattuk Darvasi Lászlót, aki Virágzabálók című epikus korszak-regényével népszerűségi csúcsokat verdes; Szinetár Miklóssal levélregénye, a Pályázat okán került sor beszélgetésre; a sokak szemében évek óta etalon orvos-kutatónak tartott Szendi Gábor Napfényvitamin című könyvének érdekességeit osztotta meg a közönséggel; Ugron Zsolna bravúrprózája, az Úrilányok Erdélyben is bemutatásra került; mint ahogyan jelen volt Gerlóczy Márton (CHECK-IN) és Méhes Károly (Hegymenet) csakúgy, mint Nemere István (Titkok innen és túl) vagy Benedek Szabolcs (Beatles-apokrif). A bestsellerszerző Fejős Éva (Szeretlek, Bangkok; Karibi nyár) és Vass Virág (Ringass, Amadeus; Krásznájá Moszkvá) népszerűsítettek, Fábián Janka (A német lány; Adél és Alíz) és Karafiáth Orsolya (Kicsi Lili) elvarázsoltak; Süveges Gergő (Apaszem) és Vekerdy Tamás (Gyerekek, óvodák, iskolák) szórakoztattak; Sohonyai Edit (Kockacukor) és Finy Petra (Madárasszony) más-más módon ugyan, de elbűvöltek.
 
A rendezvénysorozaton kulturális kitekintésként a hagyományokhoz híven Győr testvérvárosai (Ingolstadt, Sindelfingen, Erfurt, Poznan, Wuhan, Colmar, Brassó, Kuopio) is képviseltették magukat , s ha már „külföld”: először jelent meg Magyarországon együtt, három „állandó” szerzőjével a dunaszerdahelyi Historium Kiadó, amelyen Bíró Szabolcs kiadóvezető (amúgy szintén író: Sub Rosa; Non nobis, Domine) moderálásával beszélt magáról és írói tevékenységéről Benyák Zoltán (A háború gyermeke), Marcellus Mihály (A veterán; Aquincum farkasa) és Urbánszki László (Odakint, a pusztában).
 
S hogy a Könyvszalon ténylegesen multikulturális fesztiválnak tekinthető – ahol alapvetően minden a könyvekből indul ki, és oda is tér vissza, ámde átfogó társművészeti kavalkádban –, az idén is nívós produkciókban nyilvánult meg. A nyitó esti Csík Zenekar koncertje rögtön in medias res alapon csapott a zenei- és színpadi előadások sorába. A kitűnően és színvonalasan koreografált gyerekprogramok mellett (a Fabula Színház bábjátékában elevenedett meg Vuk; Szólt a kakas, szólt Korpás Éváéktól; Metamorfózisos átalakulósdi varázsolt a Vaskakas Bábszínház előadásában; Bennünk volt a kutyavér a Ghymes együttes gyerekkoncertjénél; Tóth Krisztina énekelt versein keresztül szólaltak meg a Londoni mackók) a felnőttek is a legszélesebb előadóművészeti körből válogathattak (tiszteletlenségét tette a L`art pour l`art Társulat; Nagyvárosi legendák címmel adott koncertet Gerendás Péter Moran Magal izraeli zongorista-énekesnővel; Murphy törvényei lopóztak a színpadra Dvorák Gábor pantomimművész mimikája és mozdulatai által; francia sanzonest köszöntött be Párizs ege alatt Orosz Zoltán harmonikájából; Jordán Tamás különös stand-up fellépése dacolt A széllel szemben; valamint a Huzella Péter-Jenei Szilveszter-Rátóti Zoltán-Tóth István kvartett dalolt végig a Neil Young Sétányon).
 
A felnőtteknek szóló programok mellett a gyerekeknek nyitástól zárásig tartó kikapcsolódást, szórakozást, tevékenykedést kínált a Gyermekek Háza által berendezett Mesekuckó, ahol játszóház, könyvbemutatók, mesék és kézműves foglalkozások várták a kisebbeket-nagyobbakat. A XII. Könyvszalon keretén belül került sor a Győr városának gondozásában megjelent Győr című könyv bemutatójára is, amely nemcsak a győrieknek, hanem a kívülállóként a város iránt érdeklődőknek is rejtélyes és izgalmas felfedezéseket kínál a kiadványban szereplő történeteken, érzéseken, megragadott pillanatokon és különleges fotóanyagokon keresztül, teszi ezt ráadásul egyedi, különleges nyomdai megoldásokkal.
 
A Győr – ősz – könyvek konstelláció tehát ezúttal is a Könyvszalon rendezvénysorozatában öltött hol puhafedelű, hol kemény borítójú, kötött-fűzött-ragasztott testet, ahol a kérdés már réges-régen nem az volt, sikeres lesz-e, és ha igen, milyen mértékben, hanem hogy mennyire tág optikájú teret képes magába szippantani a sokhangú és sokképű kultúra. A tizenkettedik évfordulóval pedig éppen ezért nem került felfestésre az ördög a falra, hiszen az idővel való szimbolizálás annak természete miatt éppen hogy a megszakítatlan, folyamatos, vég nélküli „továbbra” mutat. Nemcsak a jövőbe vetett irányt, igényt és utat, de üzenetszerű felszólítást is: könyvek és olvasás nélkül bizonyosan elveszne a civilizált emberiség művészetértő és -befogadó készsége csakúgy, mint hite saját önkifejező képességében. Ne hagyjuk, de szerencsére nem is akarjuk hagyni, hogy így legyen!