Főkép

Nem hivatalosan már nyár derekán hallottam a hírt, miszerint Hahner Péter következő könyve a 2012-es amerikai elnökválasztás előtt jelenik meg, és az eddigi elnököket mutatja be. Megmondom őszintén, kétkedéssel fogadtam a hírt, hiszen nem egyszerű feladat megírni egy könyvet, így a hátralévő pár hónap kevésnek tűnt a feladat elvégzésére. Aztán október közepén valóra vált az ígéret, és őszinte kíváncsisággal vettem kézbe az Animus logó alatt megjelent negyedik Hahner kötetet.
 
Ami igazán kellemes meglepetést okozott, hiszen az előzetesen reméltnél sokkal többet kaptam. Hahner Péter ugyanis annyira olvasmányos formában osztja meg velünk a tudnivalókat, hogy az ember észre sem veszi, és már túljutott a polgárháborún. Ebben az esetben szó sincs unalmas életrajzokról: a könyvben jó érzékkel keverednek a személyes, tisztán életrajzi adatok és az elnöki ténykedés történései, de nem maradhattak ki az olyan kötelező elemek sem, mint például Lincoln híres beszéde, vagy a Watergate-ügy. Kifejezetten érdekes volt nézni, miként váltják egymást a tehetséges és a tehetségtelen elnökök, hogyan is működik a valóságban a demokrácia, mennyire sikerül mozgósítani a választókat a változás érdekében, mint ahogyan az például Bush család esetében történt. Ez persze csak azt bizonyítja a szememben, hogy az ottani politikai elit összességében valóban az ország érdekét nézi, és megfelelő törvényekkel (például 2x4 évnél hosszabb időre senki nem lehet elnök) és hatalommegosztással ezt valóban megvalósítják, valamint azt, hogy a demokrácia valóban arról szól, hogy a polgárok elmennek, szavaznak és így érvényesítik akaratukat. Amit utána mindenki elfogad.
 
Címével ellentétben a kötet nem csak az elnökökről szól, hanem az USA politikájának, törvényeinek és úgy általában az állam változásáról. Mikor akartak kivonulni a világból, mikor gondolta úgy a hatalmon lévő párt, hogy az állam csak a legszükségesebb mértékben avatkozzon bele a polgárok életébe? Mikor történt az, hogy a hadsereg létszámát ötezer főre akarták csökkenteni, vagy miért szüntették be a sorozást? De említhetem a magyar vonatkozású ügyeket: a ’48-as támogatás kérdését, vagy az ’56-os állásfoglalás miértjét. Egyszóval számos, mintegy mellékesen megemlítésre kerülő kis színes gazdagítja a könyvet, amit véleményem szerint nem elég egyszer elolvasni, mert annál jóval több információ van benne.
 
A kötet végén található függelékek nem csupán az elnökök listáját tartalmazza, pár fontosabb adattal kiegészítve, hanem olyan lényegtelen apróságokat is, mint például a kedvenc háziállatok, kedvenc könyvek (érdekes módon ez a lista jóval rövidebb, mint az előző) és utolsó mondatok, First Ladyk és alelnökök – egyszóval minden, amiről korábban szó esett.
 
A végére egyetlen kérdés maradt csupán: vajh mi lesz a következő lépés, milyen könyvet várhatunk Hahner Pétertől? Szívem szerint legközelebb a francia forradalomról és Napóleonról olvasnék hasonló művet.

Részlet a könyvből