Főkép

Fülszöveg:
A mágia örök törvénye, hogy az árát vérben kell leróni: annál forróbban és drágábban, minél hatalmasabb. Még az istenek sem mentesek ez alól, hisz ők is így születtek, vérben és varázslatban. A mágia előtt nincs lehetetlen - amíg arányosan megfizetnek érte...
 
Mekkora áldozatot ér meg egy zsarnok bukása? Egy száműzött bosszúja? Egy ország megszabadítása? És mennyi vért kell kiontani hozzá, hogy valaki dacolni tudjon az istenekkel?
 
Ennek a történetnek három hőse van; felváltva törnek egymás romlására. Mindháromnak felelnie kell ezekre a kérdésekre; és mindhárman más választ adnak. Bölcsen teszik-e vagy sem, de nem mindenki hajlandó megfizetni közülük a kegyelem árát...
 
Orson Scott Card 1983-ban élénk felbolydulást keltett ezzel a regényével: ez volt az első kirándulása a fantasy területére, és rögtön halomra döntötte vele a hagyományokat.
 
Az igazság kegyetlen - de kegyelemmel enyhíteni még kegyetlenebb.

Részlet a regényből:
Ó, Palicrovol, kinek szemében halál és bosszú lakozik, azért írok neked, mert az évszázadok során megestek olyan dolgok, amelyeket elfelejtettél, és olyan dolgok, amelyekről nem is tudtál. Elmesélem neked az összes megesett történetet, és mivel az én történeteim igazak, te visszakényszeríted pengét tartó kezedet, és nem törsz többé éltére az Orem nevű fiúnak, akit Keskenycsípőjűnek, Banningpartinak, Kis Királynak is hívnak.

A SZÁMŰZÖTT LÁZADÓ ÉS A VIRÁGOK HERCEGNŐJE

Ez nem a legkorábbi történet, de ez az első, amelyet el kell mesélnem, mert ha erre emlékezni fogsz, akkor végighallgatsz.
A férfi a kertben ment oda a lányhoz, akit virágokkal borítottak be a szolgálói, amit a tavasz minden napján meg kellett tenniük. – Hogy hívják a lányt? – kérdezte.
A szolgálók a lányra pillantottak engedélyért, mielőtt válaszoltak. Ő biccentett az éles nyelvű Hideg-A-Nyugati-Vizek-bennek, aki pontosan tudta, mit mondjon.
– Az úrnőnk hallani akarja ennek a férfinak a nevét, aki merészen behatolt a szent kertbe, és azt kockáztatja, hogy tudomására jutnak a csak az eunuchok által ismert titkok.
A jövevény enyhén meglepettnek tűnt. – De nekem azt mondták, hogy bárhova mehetek a városban.
A szolgálók ismét a lányra néztek, ő pedig ezúttal Születésétől-Fogva-Meghajlottra pillantott, akinek magas, furcsa hangja volt.
– Bárhova mehetsz, ahova egy férfi mehet, de meg kell fizetned, amit egy férfinak meg kell fizetnie.
A lány meglepetésére a jövevény nem tűnt ijedtnek. A félelme hiánya arra utalt, hogy bolond. A furcsa kiejtése arra, hogy külföldi. A jelenléte a szent kertben arra, hogy még új A-Szigeten-Ahol-A-Tél-Csak-Egy-Nap-A-Hegyekben. De mindenekfelett, az arca erős és gyönyörű volt, úgyhogy a lány biccentett egyet Lehulló-Orgonaszirmok-Között-Született felé.
– Te a Hattyú-Hátán-Tenger-Felett királya legidősebb gyermekének társaságában tartózkodsz – jelentette ki Mesmisfedi-lain a legbársonyosabb hangján.
Az idegen azonnal térdre esett és meghajtotta a fejét, de a hátát nem. Ez különös volt. A lány biccentett Igazság-Kínzás-Nélkülnek.
– Ha te a saját birodalmad királya vagy, ember, miért térdelsz? Ha pedig nem király vagy, miért esdekel halálért meg nem hajló hátad?
– Én Palicrovol vagyok – jelentette ki a férfi. – Egycsatányira állok a haláltól vagy a tróntól. Az ellenségem Nasilee, aki a vér jogán uralkodik Burlandben.
Igazság-Kínzás-Nélkül észrevette a kihívást a jövevény szavaiban. – Ha ő a vér jogán uralkodik, hogy merészelsz szembeszállni vele? Felelj őszintén, mivel az életed függ most a szavaidtól!
– Úgy, hogy én jó ember vagyok – felelte Palicrovol –, Nasilee pedig olyan, aki a vér jogán uralkodik, de kiérdemelte az összes jó ember gyűlöletét. De még így sem lázadtam volna fel ellene, ha az istenek nem választanak ki.
– Ha az istenek kiválasztottja vagy, akkor miért tartózkodsz itt száműzetésben A-Szigeten-Ahol-A-Tél-Csak-Egy-Nap-A-Hegyekben?
Palicrovol hirtelen talpra ugrott. A lány egy pillanatra attól tartott, hogy ártani akar neki, de még jobban tartott attól, hogy esetleg menekülni szándékozik. A férfi ehelyett széttárta karját, és félig szavalva előadta a csata történetét. A lány nyelvén esetlenül hangzottak szavai, de ő hamarosan ráébredt: az esetlenség abból fakad, hogy a férfi egy verset fordít. Te ismered azt az éneket. A férfi előadta, hogy egy dombtetőn állt késő este a csata előtt, maga előtt a valaha volt legnagyobb hadseregek tábortüzeivel, amelyek harcba szálltak Burlandben, és látta, hogy akár nyer, akár veszít, túl sok ember meg fog halni. Nem marad elég arra, hogy megvédje az ország határait a belső hegyek banditáitól vagy a tenger kalózaitól. Úgyhogy utasította a hadvezérét, Zymast, hogy ossza fel a hadseregét külön részekre, és még hajnal előtt bújtassa el őket. Hadd higgye minden ember, hogy Palicrovol gyáva, és ő majd csak akkor fog eljönni és megnyerni a csatát, amikor az ára alacsonyabb lesz, a nyereség pedig magasabb. Azokban az időkben Palicrovol bölcs volt.
A lány pedig rámosolygott, mert királyságra méltónak tartotta.
– Akkor hát életben maradhatok? – kérdezte tőle a férfi.
A lány bólintott.
– A létfontosságú testrészeim birtokában?
A nők felkuncogtak, de a lány nem nevetett. Ismét csak bólintott egyet, ünnepélyesen.
– Akkor ismét kockára tenném az életemet, hogy elmondjam: bár te még csak gyermek vagy, én még soha nem láttam ilyen szépséget életemben.
A lány Lehulló-Orgonaszirmok-Között-Született felé rántotta a fejét.
– Természetes, hogy gyönyörű, Burland-Majdnem-Királya. Ő a Virágok Hercegnője.
– Nem – felelte a férfi. – Nem a tökéletes arcáról beszélek, vagy a virágokról, amelyek durvának tűnnek a tökéletes bőre mellett, sem a hajáról, amelynek színe olyan mélynek tűnik, mint a frissen felszántott termőföld a napfényben. Azt mondom, egy olyan nő tökéletes szépségét tudhatja magáénak, akinek száját egész életében nem illeti egy hazugság sem.
A férfi nem tudhatta, hacsak egy isten el nem mondta neki, hogy a lány minden eskük legszörnyűbbikét tette le, amikor ötéves korában hozzáadták a tengerhez. Felesküdött az igazságra, és noha egyetlen szót sem szólt a férfihoz, noha még a Tenger Anyái sem tudtak az esküjéről, a férfi csak ránézett, és látta rajta.
– Ő nem nő – jelentette ki Lehulló-Orgonaszirmok-Között-Született. – Még csak tizenegy éves.
– Elveszlek feleségül – felelte Palicrovol. – Amikor húszéves leszel, ha én leszek Burland királya, elküldetek érted, te pedig hozzám jössz, mivel én vagyok az egyetlen király a világon, aki képes elviselni egy olyan feleség szépségét, aki nem hazudik.
A lány ekkor felállt és hagyta, hogy a virágok lehulljanak róla, ügyet sem vetve a szolgálói felhördülésére. Odanyúlt és megérintette a férfi csuklóját, aki széttárta neki a tenyerét. – Palicrovol, akkor majd hozzád megyek, akár király leszel, akár nem.
Mire a férfi azt felelte: – Úrnőm, ha akkorra nem leszek király, akkor halott leszek.
– Nem hiszem, hogy valaha meg fogsz halni – felelte a lány.
Ekkor a szolgálói már sírtak, mert a lány elígérte magát, és ezen nem lehetett változtatni, akárhogy is bánkódik vagy dühöng majd az apja a választása miatt.
De Palicrovolt nem érdekelte a siránkozásuk. – Úrnőm – mondta –, még a nevedet sem tudom.
A lány biccentett Születésétől-Fogva-Meghajlottnak. Ő nem mondhatta ki a saját nevét, mert azokban az időkben a neve még nem volt igaz.
Születésétől-Fogva-Meghajlott rátalált a hangjára a sírás ellenére, és kimondta a Virágok Hercegnőjének a nevét. – Ő A-Nő-Minden-Nő-Örömével-Az-Arcán, Minden-Nő-Bánatával-A-Szí-vében.
Palicrovol az ajkát nézve lágyan megismételte a lány nevét. – Enziquelvinisensee Evelvenin – mondta. A lány boldogan hallgatta, mert biztos volt abban, hogy a férfi szerelmével ezek a szavak egy szép napon beteljesülnek, noha rettegett az úttól, amelyen át a nevéhez jut majd. – El fogok küldetni érted – ígérte neki a férfi –, és te értékesebb leszel majd számomra, mint az Agancskorona.
Ezzel elment, a Virágok Hercegnője pedig várni kezdett rá. Soha, egész életében sem bánta meg az eljegyzését, sem azt a rettenetes árat, amit a férfiért fizetett, és soha nem hazudott Palicrovolnak, még akkor sem, amikor azt kívántad, hogy hazudjon; még akkor sem, amikor oly kegyetlenül arra utasítottad, hogy ne beszéljen.

A Kiadó engedélyével.