Főkép Németh Ferenc legújabb szerzői lemeze igazi örömforrás, úgy a hatalmas energiákkal játszó zenészeknek, mint az általuk életre keltett muzsika befogadóinak. Egy dobos „concept” albuma, egy amolyan jazz szimfónia, amely ízlésesen és intelligensen ötvözi a kvartett alapú felállást fafúvósokkal, egy egészen modern és organikus szövetté fonva Németh kompozícióit. Persze ehhez Ferenc kiváló társakat is választott: egy igazi, egyedi „sound”-dal rendelkező szaxofon óriást, Joshua Redman-t; a benini származású, New York-ban élő barátot, Lionel Loueke-t, aki egy egészen komplex gitáros egyéniség; és a mindig lírai zongoristát, Kenny Werner-t.
 
A kiváló hangmérnöki munka pedig teljes tisztaságában közvetít minden egyes kis hangot és rezdülést, egészen lehengerlő, mint ahogyan maga a hanganyag is, amely a muzsikusok közt létrejövő harmónia által az öröm ritmusaira táncol. Németh kiforrott, melodikus és virtuóz játéka még a legegyszerűbb tempókat is képes úgy tördelni, hogy az lendületet adjon az általa komponált muzsikának, amelynek összetett részei is dinamikusan és dallamosan szólalnak meg. A zene szimfonikus jellege nem csak a zenészek együttes hatásából, hanem maguknak a szerzeményeknek egymásból logikusan következő voltából is fakad. Németh nem egyszerűen megírt néhány témát, hanem egy megkomponált zenei ívre fűzte fel ritmikus építményeit, amelynek kottára leképzett változatát aztán mesterien játszották fel mindannyian.
 
A tizenkét tételből az egy bevezetés mellett négy darab közjátékként funkcionál, amelyek mind jó arányérzékkel indítják vagy éppen ellenpontozzák a zene sodrását: az egyik közjátékban Loueke, egy másikban pedig Werner szóló `spot`-jaival vagy éppen Németh és Redman duójával, amely aztán folytatódik az örömtől duzzadó „Joy” szerzeményen, amely már korábban életre kelt, amikor a 2012-es The Independent Music Awards Jazz kategóriájában önállóan jelölésre került.
 
Lionel Loueke akusztikus gitárjátéka több szempontból is meghatározó: egy olyan hangszert használ, amelynek a két legmélyebb húrján van egy oktáver, így azok akár két oktávval is lejjebb hangolhatóak. Ez a megoldás áthidalja a bőgős hiányát és nagyobb szabadságot biztosít Ferencnek. Az akkordjátékai alatt használt effekttel kombinálva ez is csak tovább erősíti amúgy is karakteres játékát - a szólókkal párosuló uniszonó énekét vagy a hangja által képzett perkusszív elemeket -, amely ezen a korongon helyenként, pl. az Interlude I.-ben, egy egészen modern, a jazz és a klasszikus játékstílus ötvözetéhez vezet.
Németh Ferenc 
Joshua Redman a rá jellemző könnyedséggel, szuggesztív értelmezéseivel fújja Németh kompozícióit a New York-i zenei élet `mainstream`-jét is formáló helyre. Kenny Werner kreatív játéka, és az utólag feljátszott, Nicolas Sorin által szólamonként hangszerelt, néhol még a szólók alatt is közreműködő fafúvósok pedig további rétegekkel gazdagítják és kiváló arányérzékkel kontextualizálják Ferenc muzsikáját.
 
Az eredmény a kortárs zenének egy olyan új szegmense, ahol a polifonikus dobolásra épített zenei szerkezet a hangszerek eltérő dinamikájából fakadó feszültséget organikusan egyesíti eltérő zenei tradíciók érzelemvilágaival, így alkotva egy teljesen egyedi hangképet. Izgalmas, lendületes és felemelő!
 
Az együttes tagjai:
Joshua Redman – tenor és szoprán szaxofonok
Kenny Werner – zongora és Rhodes
Lionel Loueke – gitár és ének
Ferenc Németh – dobok és ütőshangszerek
 
Közreműködők:
Barbara Togander – ének
Juampi di Leone – furulya
Carlos Michelini – klarinét
Martin Pantyrer – basszusklarinét és bariton szaxofon
Richard Nant – trombita és szárnykürt
Maria Noel Luzardo – fagott
Nicolas Sorin – karmester és hangszerelés
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Intro
2. Triumph
3. Interlude I
4. Purpose
5. Interlude II
6. Joy
7. Interlude III
8. Longing
9. Hope
10. Interlude IV
11. Sorrow and Wishful Thinking
12. Hope II
 
Minden szerzemény Németh Ferenc kompozíciója.