Főkép Huszonegy év után könnyen előfordulhat, hogy a saját dalaikat interpretáló előadók önmagukat ismétlik csupán, és nem képesek túllépni korábbi sikereiken. Nem így Alanis Morrissette, mivel az ő nyolcadik stúdióalbumának számaiból pontosan az az önfeledt boldogság, az a napfényes optimizmus sugárzik, amit a borító is sugall, miközben a produkció sikeresen megtartott valamit – méghozzá nem is keveset – a jellegzetes stílusjegyekből is. A Havoc and Bright Lightsnak ugyanis minden egyes pillanata összetéveszthetetlenül morrissette-i, és amit eddig élvezni tudtunk ebben a zenében, most megsokszorozva, annak legsűrűbb esszenciáját kinyerve kaphatjuk meg.
 
Egyértelműen az album előnyére válik, hogy egy óránál is rövidebb, így a Morissette-től megszokott változatosság még határozottabban érvényesülni tud. A „Guardian” mérsékelten kemény alternatív rockjától a „Will You Be My Girlfriend” Paul Simont idézően izgalmasan egzotikumáig és a „Magical Child” tündöklő tündérénekéig stílusok és témák kaleidoszkopikus kavalkádjával találkozhatunk, miközben – ahogyan korábban is mindig – megnyugtatóan egységes a zenei anyag, amely líraisága és spirituális töltete, letisztult hangképe és kísérletező kedve, egyetemes, mégis egyéni nyelvezete miatt valamiképp Madonna Ray Of Light című albumára emlékeztet. Hallgassuk csak meg alaposabban a „Magical Child”-ot, és a hangszerelés, a zenei és szöveges témák kidolgozása, de meg a hangzás tekintetében is feltűnőekké válnak a párhuzamok, és amint meghatároztuk a közös nevezőt, azt hiszem, újabb és újabb hasonlóságokra bukkanhatunk a két nagylemez között.
 
 

Távol álljon tőlem, hogy ezzel lekicsinyelni akarnám Alanis Morrissette teljesítményét, hiszen először valószínűleg ezt a korongot választanám, ha hirtelen meghallgatni vágynék tőle valamit, és az egybecsengések is elsősorban felfogásbeliek: vagyis véleményem szerint a kanadai énekesnő nagyjából most érkezett el karrierjének arra a pontjára, ahol amerikai pályatársa tizennégy esztendővel ezelőtt járt. Ez pedig véleményem szerint vitathatatlanul ígéretes, még akkor is, ha a Havoc and Bright Lights ténylegesen a zenitet jelentené, ahonnan már esetleg nem is lehet tovább, feljebb lépni. Ám ennyire magas színvonalon minden kizárólag telitalálat lehet.
 
Hogy a személyes kedvenceimről is ejtsek pár szót, azt hiszem, hogy semmi sem lehetne tipikusabban morissette-es, mint a keleti, középkori, általában mindenféle misztikus elemekkel vegyített, emellett a maga nemében roppant kemény „Celebrity”. A fülbemászó dallamú, parányit pop punkos „Spiral”-ra következő, és azzal éles ellentétben álló „Numb” (mert roppant fontos a kontextus és a kontraszt is) az egyik legelvontabb szerzemény a lemezen, mely éppen kiszámított kiszámíthatatlanságával nyűgöz le – engem legalábbis egyértelműen. A „Win and Win” arabos, észak-afrikai zenékből ismert ritmusaival emlékeztet az elmúlt korok örökségére, míg a korábban említett „Will You Be My Girlfriend” ringató, szinte szecessziósan kacskaringós, finom ívű melódiáival biztosít pár percnyi önfeledt gyönyört.

Ha bárki utána olvas kicsit, hamar megtudhatja, hogy a lemez kritikai fogadtatása meglehetősen vegyes volt, a rajongók viszont továbbra is kitartanak kedvencük mellett, hiszen az eladási adatok alapján a korong (ha az internetes letöltések korában még beszélhetünk egyáltalán a hangfelvételek efféle fizikai formájáról) sikere kétségtelen. Ami pedig engem illett, jobbat nem is kívánhatnék, hiszen az új számok kivétel nélkül feldobják a hangulatomat, miközben Alanis Morrisette egyszer sem esik önmaga vagy mások ismétlésének hibájába, a számok tökéletesen hangszereltek és a keverés is kifogástalan, ahogy unatkozni sem lehet a mozgalmas szerzeményeken. Igazi remeklés tehát a lemez.
 
Előadók:
Alanis Morissette – ének
 
Matt Chamberlain – dob
Victor Indrizzo – dob, ütőhangszerek
Paul Bushnell – basszusgitár
Sean Hurley – basszusgitár
Jeff Babko – billentyűk
Joe Chiccarelli – billentyűk, dobprogram
Zac Rae – billentyűk
Guy Sigsworth – billentyűk, dobprogram
Chris Elms – elektromos és akusztikus gitár, programozás
David Levita – elektromos gitár
Tim Pierce – elektromos és akusztikus gitár
Lyle Workman – elektromos gitár
Mike Daly – akusztikus gitár
Lili Haydn – hegedű (8)
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Guardian
2. Woman Down
3. ’Til You
4. Celebrity
5. Empathy
6. Lens
7. Spiral
8. Numb
9. Havoc
10. Win and Win
11. Receive
12. Edge of Evolution
13. Will You Be My Girlfriend
14. Magical Child
 
Diszkográfia:
Alanis (1991)
Now Is The Time (1992)
Jagged Little Pill (1995)
Supposed Former Infatuation Junkie (1998)
Under Rug Swept (2002)
So-Called Chaos (2004)
The Collection (2005) – válogatás
Flavors Of Entanglement (2008)
Havoc And Bright Lights (2012)