Főkép Rachel Vincent nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, idén jelent meg a másik, vérmacskákról szóló sorozatának első része, a Stray – Kóborok, néhány hónapja pedig a hat részes (és három kísérő novellával ellátott) Sikoltók kezdőkötetét adta ki a Jaffa Kiadó. A történet főszereplője a tizenéves Kaylee, akit furcsa pánikrohamok gyötörnek; többször előfordult, hogy megrohanta egy szomorú érzés, majd észrevett valakit, akit árnyék vesz körül – néhány perc múlva az illető minden előjel nélkül élettelenül rogyott össze, Kaylee-n pedig észveszejtő sikoltozás vett erőt, amelyet egyszer képtelen volt abbahagyni, ezért az őt nevelő nagynénje és nagybátyja a pszichiátrián kezeltették.
 
A regény egy ilyen „pánikrohammal” indul, azonban a lánynak sikerül elfojtania a sikolyt, amelyben nagy szerepet játszik az iskola legmenőbb sráca, Nash, akibe minden lány szerelmes – köztük természetesen főhősnőnkkel –, és aki komolyan érdeklődni látszik Kaylee iránt. Ők ketten erednek a rejtélyes sikolyok és a még rejtélyesebb halálesetek nyomába, ugyanis egymás után három fiatal, egészséges lány halálozik el minden ok nélkül.
 
Egy ideje megfogadtam, hogy határozatlan időre kerülni fogom a young adult regényeket, de a sikítozós misztikus szálnak nem bírtam ellenállni, ezért döntöttem úgy, hogy elolvasom a könyvet. Sajnos pont az történt meg, amiért ki fogom koptatni az ifjúsági regényeket a palettámról: ugyanolyan, mint sok más műfajbeli társa – ami nem jelenti, hogy rossz vagy olvashatatlan, csak nekem már a gondtalan kikapcsolódást sem adják meg ezek a kötetek a halmozottan előforduló kliséhalmaz miatt, de megpróbálok ettől elvonatkoztatva írni a történetről. Melynek erőssége a fentebb részletezett rejtély, illetve a halott lányok utáni nyomozás, miért haltak meg, miért pont ők és ki áll a háttérben? Hiszen az egyértelmű, hogy nem természetes halálról van szó, és mindegyik áldozat tökéletesen egészséges volt. Kaylee és Nash kutatása a természetfeletti világhoz vezet, ahol lúdvércek, kaszások és egyéb lények mozgatják a szálakat. Kaylee élete kilencven fokos fordulatot vesz, amikor rájön, hogy nem emberi lény, hanem egy bean sídhe, aki megérzi mások halálát, és sikoltozásával – amit a férfi lúdvércek csodás énekként hallanak – képes ebben a világban tartani az eltávozó lelket. Emellett a lány családjáról is új dolgok derülnek ki, főleg édesanyja halálával és apja távollétével kapcsolatban.
 
A karakterábrázolások elég haloványak, mondhatni, tipikus szereplőkről van szó; Kaylee a magát szürke kisegérnek látó, átlagosnak kinéző, valójában nagyon különleges főhősnő, akinek van egy nála sokkal szebb legjobb barátnője; Nash pedig az ügyeletes szépfiú, akiről kiderül, hogy teljesen tisztességes, érett viselkedésű fiatalember, akit nem érdekelnek a felszínes dolgok. A Kaylee-t nevelő nagybácsi és nagynéni nem figyelmes nevelő, lányuk ki nem állhatja unokatestvérét és igyekszik pokollá tenni az életét. A történet kb. a közepéig elég lassan csordogál, a végére felpörögnek az események, mintha addigra lendült volna bele az írónő, talán ezért éreztem a lezárást kicsit összecsapottnak. A világfelépítéséről nem tudunk meg sokat, de, gondolom, a további öt részben részletesebb képet kapunk a háttérről. Könnyed, átlagos regény a Lélektolvajok, sok újdonságot nem rejteget, de aki kedveli a YA műfajt, annak biztosan tetszeni fog.