Főkép

ekultura.hu: Mi történt a második Deep Purple-lel készített lemez után? Mi ösztökélte arra, hogy ismét szólóban készítsen lemezeket?
Don Airey: Ed van Zijl a Mascot Recordstól lemezszerződést ajánlott – szerintem elege lett abból, hogy kizárólag gitárosokat szerződtessen a kiadóhoz. A Purple-nél épp szünetet tartottunk, szóval írtam néhány csillagászattal kapcsolatos dalt (az asztronómia az egyik hobbim), szereztünk stúdiót, zenészeket, és elkészítettük az albumot (a Ligh in the Skyt).
 
ekultura.hu: Hogyan toborzott zenészeket az együtteshez?
Don Airey: Laurence Cottle basszusgitárossal a K2 című szólóalbumomon dolgoztunk együtt, Darrin Mooney dobost a kilencvenes évek eleje óta ismerem, Rob Harris bendzsós ugyanilyen régóta a barátom és alkotótársam, és alapvetően csak az volt a kérdés, hogy ki mikor szabad. Elég nehéz megszervezni, hogy mindenki ráérjen ugyanakkor.
 
ekultura.hu: Mivel tudnak és mivel járultak ténylegesen hozzá a zenésztársak az albumokhoz?
Don Airey: A felvételek rendkívül feszített tempóban zajlottak, így mindent előre megírtunk, valójában a régi problémák, vagyis a pénz és az idő korlátossága miatt. Mivel mindegyikük képes egyszeri elpróbálás után eljátszani a számokat, a magas szintű zenészi képzettség és spontaneitás egyértelműen érezhető volt. Ez a fajta „Elsőre meg tudjuk csinálni!”-érzés igazi erőt és lendületet adott a felvételeknek.
 
ekultura.hu: Saját megítélése szerint miben különbözik a Light in the Skytól az All Out?
Don Airey: Valamivel koncentráltabb, jobban rögzített anyag, és sokkal több benne a Hammond. Az A100-aimat két Leslie 122-essel, Hughes and Kettner hangfalakkal és két 4x12-es hangfalra kötött 100 wattos Marshall fejjel szólaltattuk meg, melyeket mikrofonok erdeje vett körül, és a szólókat is beleértve mindent az egész zenekarral együtt vettünk fel.
 
ekultura.hu: Még mindig új zenei utakat keres, vagy a mostani stílusa inkább a korábbi munkáinak logikus folyománya?
Don Airey: Nem, egyértelműen valami másra törekszem, ami eltér a tizenkettő egy tucat rock albumoktól. Kiérezhető belőle az egyik régebbi zenekarom, a Colosseum II és a Mahavishnu Orchestra hatása is.
 
ekultura.hu: Az All Outról melyik dalok jönnek be leginkább a közönségnek?
Don Airey: Élőben még nem sokat játszottuk az anyagot, de a „People in your Head”, vagyis az a szám, amelyik Joe Bonamassa közreműködésével készült, úgy tűnik, egészen sikeres.
 
ekultura.hu: Az új albumról melyik dalok a személyes kedvencei?
Don Airey: Az „Estancia”, egyszerűen azért, mert az egyik kedvenc dalom az egyik kedvenc zeneszerzőmtől (Alberto Ginasterától), és a „Tobruk”, amelyik kifejezetten személyes indíttatású. Ráadásul egyik számban sincs gitár, és még senki sem panaszkodott emiatt!!
 
ekultura.hu: Mit tudna mondani arról, általában milyen a fogadtatása az albumnak és a turnénak?
Don Airey: A zenei magazinok fantasztikus kritikákat írtak róla, ahogy rengeteg progresszív rajongó is – a turnéról majd három hét múlva nyilatkozom, amikor véget ért.
 
ekultura.hu: Szívesen jön ismét Magyarországra? Milyen emlékeket őriz az országról?
Don Airey: Először 1989-ben jártam Magyarországon, amikor egy videoklipet készítettünk (a zuhogó esőben) egy Crossbones nevű olasz együttessel. Lenyűgözött a magyar konyha, a vendégszeretet és az, hogy bármerre jártam, mindenütt zene szólt. Azóta négyszer jártam ott a Purple-lel, és úgy érzem, minden alkalommal sikerünk volt. Emellett van egy nagyszerű előzenekarunk egy József nevű billentyűssel, akinek imádom a játékát. Szóval alig várom már, hogy bemutathassam a saját zenémet az önök nagyszerű országában.
 
ekultura.hu: Nem ide tartozik, de személy szerint hogyan érintette Jon Lord halála?
Don Airey: Olyasvalakit veszítettem el, akinek játékát és esszenciális angolságát rendkívül csodáltam, és aki az elmúlt tíz évben maga volt a megtestesült kedvesség mind technikus fiammal, Mike-kal, mind velem szemben. Épp az új Deep Purple-album nashville-i felvételeinek közepén kaptuk a rettenetes hírt Jonról. A következő pár napon igencsak nehéz volt bármit is rögzítenünk.
 
ekultura.hu: Hogyan viszonyulnak a szólólemezek ahhoz, amit a Deep Purple-lel csinál?Érezhető lesz bármilyen módon is a hatása a zenekar új albumán?
Don Airey: Egészen más a kettő – két különböző érzésvilág! Azt kell mondanom, hogy semmi sincs a világon, ami a Deep Purple-höz hasonlítható.