Főkép

Mi rejtőzhet a tudatalattink mélyén? Erre a kérdésre próbálja megtalálni a választ két pszichiáter a XX. század első felében – nem kisebb személyek, mint Sigmund Freud és Carl Jung. David Cronenberg az ő barátságuk és munkásságuk alapján készített filmet, s korábbi alkotásainak (mint az Eastern Promises – Gyilkos ígéretek vagy az Erőszakos múlt) tükrében mindenképpen egy érdekes és elgondolkodtató művet vártam. Nem is kellett csalódnom: ugyan a Veszélyes vágy közel sem tökéletes produkció, mégis rendkívül érdekfeszítőre sikerült, számos fontos kérdést és témakört boncolgat – jóllehet eközben a gondolatok hátteréül szolgáló történet kissé elsikkad.
 
Egy zürichi klinikára egy szépséges, ám meglehetősen hisztérikusan viselkedő fiatal lányt visznek be. Az ambiciózus orvos, Carl Gustav Jung egy új módszerrel kísérletezik rajta, hátha az elavult technikák helyett valahogy fel tudja tárni a problémák gyökerét és valamiképpen boldogabb mederbe tudja terelni Sabina kisiklott életét. A beszédkúrával, vagyis a pszichoanalízissel kideríti a hölgy múltjának sötét foltjait, elfojtott vágyainak forrását, betegségének szexuális aspektusát – ez hozza össze az akkoriban már nagy hírnévnek örvendő Sigmund Freuddal. Közös kutatásaik eredményeképp barátságot kötnek, ám az évek során egyre nagyobb ellentét bontakozik ki közöttük, ráadásul Jung fokozatosan közelebb kerül a kezelések során meggyógyult és immár saját tanulmányokat folytató fiatal hölgyhöz.
 
A gondolkodásbéli különbségek által megromlott barátság mégis nagyon gyümölcsözőnek bizonyult mindkettőjük számára, hiszen olyan elméletek és teóriák felé terelte a munkásságukat, amelyek egymás nélkül talán meg sem születettek volna. Vajon a szexuális vágyak elfojtása milyen hatással van a személyiségre? Szükséges-e ragaszkodni a társadalom által ránk erőltetett korlátokhoz? Merjünk-e hinni a tudomány határterületeiben? Jung erősen kritizálta Freud azon szilárd nézetét, hogy minden tünet elsősorban szexuális eredetű, míg az osztrák orvos svájci kollégájának a miszticizmus felé fordulását kifogásolta. Ezalatt szinte végig köztük állt Sabina, akinek a hatása egyértelműen érződik mindkét pszichiáter életén – Jung érzelmileg kezd hozzá kötődni, s lelki válságként éli meg, mikor a lány a másik orvos tekintélyét is méltányolja.
 
Nem beszéltem mindezidáig Otto Grossról, egy másik fiatal orvosról, aki züllöttnek ítélt és a társadalmi normáktól eltérő viselkedése miatt került Jung felügyelete alá, ám végül mégis úgy tűnt, hogy sokkal inkább Gross kezeli a pszichiátert, mintsem fordítva. Beszélgetéseik ráébresztik a svájcit, hogy muszáj több szempontból néznie elméleteit, nem lehet mindig igaz, amit Freud mond, illetve vágyainak elfojtása közel sem biztos, hogy megfelelő eredményre vezet. Az ilyen társalgások határozzák meg a teljes filmet – gyakorlatilag a cselekménynek nincs is szerepe, sokkal inkább a dialógusok kerülnek előtérbe. Morális kérdéseket és az emberek lényegét feszegető párbeszédekre épülnek a jelenetek, s eközben nem csak a szereplőket, de a nézőket is gondolkodásra sarkallja a rendező.
 
Cronenberg távolságtartóan mutatja be főhőseinek életét, nem fél a pszichológia úttörőit is gyarlónak ábrázolni, még ha nem is kerülnek igazán közel hozzánk a karakterek. A középpontban az elméletek állnak, így a figurák és maga a történet inkább a háttérbe szorul, a vázlatosan előadott eseménysor mintha csak a helyszínt és a szituációt hivatott volna megteremteni, hogy elhangozzanak a kérdések és válaszok. Kevés szereplőt mozgat a film, bár ezt ügyesen kompenzálja a remek díszletekkel és kosztümökkel, valamint a kiváló színészekkel. Viggo Mortensen és Michael Fassbender párosa gyakran csak levelek útján érintkezik, de mégis nagyszerűen jelenítik meg a bennük dúló érzelmeket. Velük szemben Keira Knightley figurájának minden az arcára van írva, alakítása talán nem tökéletes, de finom gesztusokkal életet lehel a nézőktől elég távol álló alakba.
 
Freudot és Jungot vitathatatlanul a XX. század legfontosabb és legnagyobb hatású tudósai között tartjuk számon, barátságuk és közös kutatásaik tökéletes alapot adnak egy érdekes és elgondolkodtató film felépítésére. Azonban hiába a kivitelezésben rejlő professzionalizmus, a Veszélyes vágynak nem sikerül meghatnia, a rendező nem foglalkozott eleget a páros emberi oldalával ahhoz, hogy ez sikerüljön. Talán nem is ez volt Cronenberg célja – mindenesetre felkavaró dráma és megindító emberi történet helyett inkább csak kényelmes tempójú mesélést kapunk, amelyet ugyanakkor már a gondolatisága miatt is mindenképpen érdemes megtekinteni.