Főkép

Joseph Haydn (1732-1809) zongora triói nem tartoznak a zeneszerző legismertebb művei közé. A szerző zenei tevékenysége az Esterházy-családhoz köthető – lévén több évtizeden keresztül állt a szolgálatukban – Eszterháza (Fertőd), Kismarton (Eisenstadt) és Bécs (Wien) között osztotta meg idejét, s alkotott az említett helyszíneken. Rendkívül gazdag az a fennmaradt levelezés, mely átfogja pályafutását, s betekintést enged műveinek keletkezési körülményeibe, az akkori 18. századi életbe. 
 
Kamaraművei közül most a zongora triókkal, s azon belül a Hob XV: 24, Hob XV: 25, Hob XV: 26, Hob XV: 27 művekkel foglalkozunk, melyek különösen szép kompozíciói a bécsi klasszika kiemelkedő zeneszerzőjének. A hegedű, zongora (helyesebben pianoforte, a zongora elődje) és cselló összeállítású trióknál a zongora, mint fő dallami hangszer a meghatározó. Ebben némi szerepe lehet annak is, hogy Haydn a hangszer mellett komponáló zeneszerzők közé tartozott. Több helyen kifejezetten virtuóz, csillogó passzázsokat is hallhatunk e művekben, melyekkel a szerző saját előadói képességeire is következtethetünk. Az olasz Cristofori által alkotott pianofortét (jelentése: halkan és erősen) egész Európában, így Bécsben is hangszerműhelyek próbálták fejleszteni, tökéletesíteni. Haydn és Mozart – akiket kölcsönös tisztelet és barátság fűzött össze – bécsi gyártású hangszereket használt. A hangszer finom dallamjátékra, dinamikai árnyalásokra volt alkalmas, de a basszus-regiszterben a mai zongorákétól eltérő, vékonyabb hangzás szólalt meg.
 
Haydn triói kapcsán a hangszeres előadók és a zenehallgatók is azon kritikájukat fogalmazzák meg, hogy a zeneszerző a cselló szólamát a billentyűs hangszer basszus szólamával gyakorlatilag folyamatosan megkettőzte, s ezáltal a hangszerek kamara-hangzását szegényítette. A cselló szólama szerintük sokszor szolgai módon a barokk egyik utóburjánzása, a basso continuo megjelenítése a zenéjében. Csak a figyelmes és kitartó elemzés jut ennek az ellentétes álláspontjára, fedezi fel Haydn zeneszerzői elgondolásait, és talál rá a zongora triók szépségeire, lényegi tartalmára. Ennek a szólamkettőzésnek az igazi oka az, hogy Haydn nemes egyszerűséggel a pianoforte alsó, basszus-regiszterét erősítette, dúsítva ezzel is a hangszíneket.
 
Az angol Hyperion kiadó által megjelentetett lemezen a The Florestan Trio játszik, mely több elismerést is kapott e felvételek kapcsán. Kitűnő interpretáció, briliáns hangzás jellemzi előadásukat, s talán megnyeri azon zenehallgatókat is Haydn kamara muzsikájának, akik idegenkednek szimfóniái után bemerészkedni a meghittebb, játékosabb zenei kompozíciók területére. Haydn közel hatvan zongora triójának nagy részét már a klasszika teljes zenei eszköztárával felvértezve alkotta meg több mint ötven éves fővel.
 
A nyitó D-dúr trió Hob XV: 24rendkívül gazdag zenei ötletekben, hangszínekben, a három hangszer közös játéka a hangok mellett a dinamikától kezdve a művészi megformáltságig mindent magába foglal. Bizonyosan a hegedűsöknek is kihívás az olyan feladat, amikor nem a legfelső szólamot szólaltatják meg, ezzel maguk elé (helyesebben: fölé) engedve a pianoforte rezgő, éneklő szólamát. Amikor még a kalapácsos beethoveni, metszően erőteljes hangzású zongora nem jelent meg, s nem léteztek még a fémhúros, túlfeszített hegedűk sem, Mozart és Haydn nem ezekre az említettekre volt tekintettel, hanem koruk hangszereire írták műveiket.
 
Bár ebben a korszakban nem beszélhetünk arról, hogy - a 20. századi zeneszerzők alkotásaihoz hasonlóan - a népzene beépült a műzenébe, mégis Haydn számos művében találkozunk osztrák, német ländler dallamokkal, s magyarosan pontozott ritmusokkal egyaránt. A lemezen is szereplő G-dúr trió ’Gypsy Rondo’ Hob XV: 25 rendkívül karakteres, s ennek „slágerszerű” „Finale Rondo all’ OngaresePresto” tétele szárnyalóan és könnyedén megfogalmazott csillogó Haydn zene.
 
A C-dúr trió Hob XV:27 akkordokkal indított Allegro tétele akár mozarti zene is lehetne. Az akkordikus kezdésnek részben a kisebb hangú pianoforte kiemelése, részben a tonikai kezdés megerősítése volt a célja. A Presto tétel zongora által bemutatott főtémáját a hegedű imitálja, s a hallgatót sodorja a zene magával. 
Haydn a kiporciózott sablonok használata mellett eszményien kerülgeti a felületes komponálás érzését. A szonáta-forma – mely uralta e kor hangszeres zenéjét – csak a váz, s az erre felhelyezett zenei ruha maga az egyéni művészet megjelenítése. A hangszeres passzázsoknak, szüneteknek, a zongora és hegedű párhuzamos terc és szextmeneteinek ott és akkor van értelme, ahová a zeneszerző lejegyezte azokat. Haydn kedvelte az aszimmetriát, a meglepő modulációkat, a tonális érzetek kibillentését, valamint a hatást keltő szünetek, fermáták beiktatását. Jobban, mint Mozart. A lemezt végighallgatva megérthetjük, hogy a képzett műkedvelők számára írt triók miért is voltak Haydn életében rendkívül népszerűek, s miért kapkodott az Artaria és a Breitkopf kiadó a triók kiadásáért. A szerző egy jó adag üzleti érzékkel is meg volt áldva – ami sajnos Mozartból hiányzott – ez kiviláglik a kiadókkal folytatott levelezéséből, amikor azokat egymást túllicitáltatva srófolta egyre feljebb a műveiért kért összegeket.
 
Kiformált, gyönyörködtető műveket hallunk a megszokottan rendkívül nívós Hyperion lemezén megszólalni. Hamisítatlan 18. századi muzsika ez, melynek egyik célja a kifinomult zene mellett a jó értelemben vett szórakoztatás volt. Haydn számos triót ajánlott Esterházy Miklós, Esterházy Antal felesége és más patrónusai, kedves ismerősei számára.
 
Nos, a Mozart zenéje iránt rajongók ne tévesszék szem elől, hogy a két kiemelkedő géniusz Mozart és Haydn ismerte és kedvelte egymás művészetét, rajongtak egymásért. Már csak azért is érdemes Joseph Haydn említett zongora trióinak figyelmet szentelni, mert amikor egy zenei folyamattá állnak össze a témák, népies dallamok, a kidolgozások, paralel hangnemek, reprízek, menüettek, rondók, akkor egy olyan zene szólal meg, mely hozzánk is szól, s nem csak az akkori közönséghez. Ahogy Bach és Mozart esetében is megfogalmazták, érvényes Haydn zenéjére is: örök.
 
Előadó:
The Florestan Trio
 
A lemezen elhangzó művek listája:
Piano Trio in D major Hob XV:24
Piano Trio in G major ‘Gypsy Rondo’ Hob XV:25
Piano Trio in F sharp minor Hob XV:26
Piano Trio in C major Hob XV:27