Főkép

Tibor Fischer szülei az ’56-os forradalom idején menekültek Angliába, és az író már ott született 1959-ben. Első regénye, a Booker-díjra is jelölt A béka segge alatt az ’56-os eseményekről is szól, volt kosaras édesapja élményein keresztül. Az író a ’80-as évektől kezdve sok időt töltött Magyarországon, ám könyveinek magyar kiadása legalábbis kalandosan alakult. Nem rég a Helikon adta ki újra az említett debütálást, valamint Tibor legutolsó regényét, a Megváltás Miamibant.
 
ekultura.hu: Már három magyar kiadónál is megjelentek könyvei (vagy ha úgy tetszik, négynél, mert az utóbbi kettőt kiadó Helikon jóval korábban már kiadta egy művét). Azt gondolná az ember, hogy magyar gyökerekkel bíró íróként könnyebb dolga lenne a magyar kiadókkal…
Tibor Fischer: Pedig Spanyolországot kivéve mindenütt hasonló a helyzet. A Tusquets az egyetlen olyan kiadó, amelynél az összes művem megjelent. Sejtheti, hogy ők a kedvenceim.
 
ekultura.hu: A béka segge alatt című első regényét annak idején a Booker Prize-ra is jelölték, és édesapja emlékeire illetve. az 1956-os forradalom eseményeire épít. Ez volt az első komolyabb műve? És mennyi utánajárással járt megírni?
Tibor Fischer: Ez volt az első megjelent regényem, de már volt előtte néhány elvetélt próbálkozásom. A rendszerváltás idején Magyarországon dolgoztam újságíróként, és az első szabad választás után, 1990-ben tértem vissza Londonba, ahol viszont nem találtam állást. Mindig is szerettem volna ’56-ról írni, és itt volt az alkalom. Valahogy az addigi egész életem arról szólt, hogy erre a regényre készültem, és ’88-’90 között Magyarországon dolgoztam, és nem volt olyan ordító a különbség, hogy különösebben meg kelljen erőltetnem a képzelőerőmet, hogy elképzeljem, milyen lehetett az ország az 50-es években.
 
ekultura.hu: Amennyire én tudom, többé nem írt magyar témáról.
Tibor Fischer: De, a magyarul még meg nem jelent regényemben, a Voyage to the End of the Roomban van egy szereplő, akit a hírhedt Eduardo Rózsa-Floresről mintáztam.
 
ekultura.hu: A Booker-listás szereplése idején az egyik legígéretesebb és legizgalmasabb új írók egyikeként tartották számon Angliában. Mi történt azóta Önnel, és milyen a helyzete, mint író?
Tibor Fischer: Öregebb, kopaszabb és kövérebb lettem, és továbbra is én vagyok az egyetlen brit író, aki egy magyar kosárlabda csapatról írt.
 
ekultura.hu: Az írásai tele vannak nyelvi leleményekkel. Volt valaha problémája ezekkel a magyar fordítóinak, megkeresték, hogy a segítségét kérjék? És mennyire tart kapcsolatot a fordítóival illetve kiadóival?
Tibor Fischer: A fordítás mindenképpen pokoli munka. Sajnálom is a fordítóimat, de sokan közülük élvezik, kihívást látnak benne. A kapcsolatom velük és a kiadóimmal igen változatos. Van, hogy abban merül ki, hogy küldik a csekket a jogdíjról meg egy tiszteletpéldányt a megjelent könyvből. De a legtöbb esetben ennél jóval szorosabb a kapcsolat, és a fordítóim zömétől kaptam listát a kérdéseikkel. Az amerikai kiadóm az egyetlen, aki valaha is reggelit készített nekem.
 
ekultura.hu: Milyen volt a gyermekkora? Tanították a szülei a magyar nyelvre, és volt valaha is előnye vagy hátránya abból Angliában, hogy magyar származású?
Tibor Fischer: Iskolás koromig beszéltem magyarul, de aztán elfelejtettem a nyelvet. Az meg, hogy magyarok a szüleim, senkit nem érdekelt.
 
ekultura.hu: Mi késztette arra, hogy író legyen, és kik azok az írók, akik hatottak Önre, vagy legalábbis meghatározó kedvencei voltak?
Tibor Fischer: Semmi máshoz nem volt tehetségem. A kedvenc íróim a pályám kezdetén jobbára amerikaiak voltak: Isaac Asimov, Tom Robbins, Tom Wolfe. Az utolsó író, aki igazán hatott rám – bár ez aligha érződik – Márai Sándor volt.
 
ekultura.hu: Mikor járt először Magyarországon?
Tibor Fischer: Huszonkét éves voltam, épp akkor fejeztem be az iskolát. Ez 1982-ben történt, és elég fura élmény volt, visszarepülni abba az országba, amit a szüleim az életüket kockáztatva hagytak maguk mögött. Akkoriban Magyarország nagyon kicsi és békés helynek tűnt. Csak jóval később ismerkedtem össze a bajkeverőkkel.
 
ekultura.hu: Az írásait olyasmi pesszimista, ironikus humor jellemzi, ami a jellegzetes magyar világnézetre emlékeztet. Van bármi valós párhuzam?
Tibor Fischer: Ezt sűrűn kérdezik tőlem. Talán van, talán nincs. A kategorizálást meghagyom a többieknek.
 
ekultura.hu: A felesége magyar, és úgy tudom, van egy lakásuk is Budapesten. Mennyi időt tölt itt?
Tibor Fischer: A második évezred első évtizedét azzal töltöttem, hogy London és Budapest között ingáztam. A szüleimtől eltekintve az egész család Magyarországon él, úgyhogy ha Budapesten vagyok, mindig tesznek róla, hogy jól egyek. Viszont a feleségem nem rég Londonban kapott állást, így a budapesti jelenlétem gyérülni fog a közeljövőben.
 
ekultura.hu: Mik a legfőbb különbségek London és Budapest között?
Tibor Fischer: London nagyon drága és büntető hellyé vált az utóbbi években. Budapest csaknem minden szempontból jobb, főleg az időjárás tekintetében.
 
ekultura.hu: Legutóbbi regénye, a Megváltás Miamiban magyarul múlt évben jelent meg. Bár főszereplője egy angol lúzer, a sztori zöme Floridában játszódik. Hogy erről tudjon írni, el kellett mennie oda?
Tibor Fischer: Alapvető fontosságú volt, hogy rengeteg időt töltsek a Miami-i tengerparton.
 
ekultura.hu: Vannak ebben a regényben, vagy bármely más írásában önéletrajzi elemek?
Tibor Fischer: Persze, az ember nem tud kibújni a saját bőréből, akárhogy próbálja is.
 
ekultura.hu: Egy barátném azt mondta az Agyafúrt agyag című regénye olvastán, hogy elképesztő, hogy egy férfi ennyit tud arról, milyen nehéz megtalálni a nagy Őt. Tényleg ilyen sokat tud erről, a magányról, az igazi pár hiábavaló kereséséről?
Tibor Fischer: OK, beismerem, azt a regényt a feleségem írta.
 
ekultura.hu: Már négy év eltelt a Megváltás Miamiban angol kiadása óta. Mi történt az azóta eltelt időben?
Tibor Fischer: Sok időt töltöttem tanítással, elsősorban kreatív írást tanítottam, amit persze nem lehet megtanítani vagy megtanulni. És most, életemben először, rendes állásom van, a Canterbury Christ Church University-n próbálok rávenni tizenkilenc éveseket, hogy olvassanak könyveket. Emellett írom az új regényemet, aminek How to Rule the World a címe.
 
ekultura.hu: Milyen különbségeket és hasonlóságokat lát a mai illetve a `80-as évekbeli Magyarország között (mely időszakban itt élt és dolgozott egy ideig)?
Tibor Fischer: Kádár idejében jobb volt a tömegközlekedés. A magyar újgazdagoktól meg undorodom, de gondolom, ezzel mindenki így van.