Főkép

Az örökmozgó norvég énekes továbbra sem bír megnyugodni: bár tavaly is két koncertalbumon és két sornagylemezen szerepelt, a jól megérdemelt pihenés helyett a dalszerzést választotta, hogy júniusra elénk tegye hetedik saját jogú szólólemezét.
 
Lande pályáját kevésbé ismerőknek röviden felvázolom pályafutása néhány számomra kiemelkedő állomását. Először a Millenium The Hourglass című lemezén figyeltem fel rá, majd Nikolo Kotzev Nostradamus című, méltatlanul elfelejtett rockoperája következett, amelyen az inkvizítort alakította. Aztán – számomra karrierje csúcspontjaként – ő lett az énekese az Uli Kusch és Roland Grapow fémjelezte Masterplannek, melynek egy hároméves megszakítást követően máig  frontembere. De meg kell említeni még az Avantasiát, amelynek lemezein már törzsvendégnek számít, és az Ayreont is, amelynek albumain szintén gyakran hallhatjuk karcos hangját.
 
Valami lehet mostanság a levegőbe, ami a tradicionális vagy ilyen alapokon nyugvó fémzenének kedvez. Új lemezzel jelentkezett idén a DragonForce, a Firewind, a Primal Fear és a Rage, a 3 Inches of Blood egyenesen a Long Live Heavy Metal címet adta kiváló albumának. Jorn Lande kevésbé a metálos, mint inkább a hard rockos vonalat erősíti friss lemezével – illetve, ha az ő szavait akarjuk átvenni, akkor heavy rockot játszik.
 
A heavy rock, amit a Jorntól kapunk, a Deep Purple-Rainbow vonal késői utódja, de van benne párhuzam Lande más munkáival is. Kevésbé metálos, mint a Masterplan, ugyanakkor keményebb, mint a Millenium vagy az Ark. A nóták – ahogy egy énekes szólólemezéhez illik – vokálcentrikusak, de azért a gitárjátékra sem lehet panaszunk. Talán csak a lírai dalok kedvelői lehetnek csalódottak, mert a felvezető „My Road”-on kívül itt bizony zúzás van. Nem kőkemény, amolyan kiegyensúlyozott, középtempójú zúzás.
 
Az album legkiemelkedőbb száma számomra egyértelműen a „Ride to the Guns”: ebben az átlagnál jobban begyorsul a zene, egyben ebben a számban vannak a legfülbemászóbb dallamok is. Helyet kapott a lemezen két 6 perc fölötti szám is, az „A Thousand Cuts” és a „The World I See” is, de ezeknél ugyanazt érzem, mint az Iron Maiden újabb hosszú számainál: a kevesebb több lenne. Remekül találta el viszont az arányokat Jorn mester a „rendes játékidőt” záró „I Came to Rock”-ban.
 
Mindenképpen említést kell tennünk a két feldolgozásról: a „Ride Like the Wind” eredetileg Christopher Cross szerzeménye, de a Saxon tette ismertté, a „Time to be King” pedig szinte saját szám, hiszen a Masterplan legújabb albumán jelent meg. Mindkét nóta igen erős, olyannyira, hogy szinte beárnyékolják a lemez többi számát a „Ride to the Guns” és az „I Came to Rock” kivételével.
 

Erős lemezt kaptunk tehát Jorn Landééktól, amely mindenképpen érdemes a hagyományos hard rock rajongók figyelmébe ajánlani. Rockban, metálban igen erős az idei év, így a 2012-es év legjobbjai közé aligha fog beférni, de ez senkit ne tartson vissza attól, hogy megvásárolja a korongot.
 
Az együttes tagjai:
Jorn Lande – ének
Willy Bendiksen – dob
Nic Angileri – basszusgitár
Tore Moren – gitár
Jimmy Iversen – gitár
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. My Road
2. Bring Heavy Rock To The Land
3. A Thousand Cuts
4. Ride Like The Wind (Christopher Cross/Saxon feldolgozás)
5. Chains Around You
6. The World I See
7. Time To Be King(Masterplan feldolgozás)
8. Ride To The Guns
9. Black Morning
10. I Came To Rock
11. Live And Let Fly (bónusz)
 
Diszkográfia:
Starfire (2000)
Worldchanger (2001)
Out to Every Nation (2004)
The Duke (2006)
The Gathering (2007) válogatás
Unlocking the Past (2007) feldolgozás
Live in America (2007) koncert
Lonely Are the Brave (2008)
Spirit Black (2009)
Dukebox (2009) válogatás
Dio (2010) feldolgozás
Live in Black (2011) koncert
Bring Heavy Rock to the Land (2012)
 
Allen/Lande
The Battle (2005)
Revenge (2007)
Showdown (2010)