FőképAngyal és ördög. Férfi és nő. Két lény, kik egymás tökéletes ellentétei. Mást és mást akarnak.

Kontrasztok.

Erős tusvonások, gyengéd olajszínek.

Elevenség és teljes nyugalom.

Melankólia.

Fakó színek és eleven táncú kavalkád.

Ősz, tél, tavasz és nyár.

Egy év.

Vagy egy élet?

Egymást keresik. Mégis mindig elmennek egymás mellett.

A lehetőség mellett.

A nő szomorú, a férfi egyszerűen fásult.

Zsibongó partik, kihalt kiállítások, kettőjükön kívül néptelen hidak, magányos lakások.

Fent és lent.

Düh és mosoly.

A berendezést mardosó lángok; mohó, borba fúló darázs.

Csend és béke, cél és értelmetlenség. Vágy és beteljesületlenség.

Macskaköves utcák és a végtelenben találkozó párhuzamos oszlopok.

Egy élet. Vagy csak egy év?

Örökre elszalasztott lehetőség, vagy csak a tétovaság gyümölcse?

Szomorú angyal, de mégsem vidám ördög.

Férfi és nő.

Dou d’Dache Dieuzeu képes verse határozott körvonalaival és állandóan változó színeivel egy különös utazásra invitál, melyben férfi és nő, ördög és angyal találkozik és megy el egymás mellett. Egyikük felfelé néz, másikuk lefelé, de sorsuk, hogy találkozzanak, lássák és észrevegyék egymást. De vajon ők maguk is olyan mohók az ősz hervadásában, a tél mozdulatlanságában, a tavasz ébredésében és a nyár elevenségében, mint az a vakmerő méh, aki megérezte a csábító illatot? Vagy a szemérmetlen napsugarak külön-külön találják majd őket?

Dudás Győző ezúttal sem okoz nekünk csalódást. Közel 90 oldalas művével egy hétköznapi, mégis ízekkel, érzésekkel, hangulatokkal és ellentétekkel teli világba repít minket, és szürke mindennapjaink egyhangúságáról elfeledkezve a kavargó színek és a tompaság kontrasztjai között, egy különös szerelmi történetben találjuk magunkat.

Az álomszépen induló lírai szöveg mindvégig fenntartja a melankóliát és a keresés nagyszerű érzetét, miközben a képi világ erős tusvonásaival gyakran versenyre kelő harsány színvilág néhol egészen tompába vagy épp szürkeségbe fordul, és így erősíti fel a szöveg ritmusát. Gyönyörű, a legjobb értelemben vett művészi, érzelemdús vers ez, nagyszerűen eltalált képi kísérettel. Nem képregény, de a versek érzelmessége után valami újra vágyóknak kiváló csemegéje lehet A szomorú angyal.