FőképAz EZ Basic új lemezét, sőt úgy általában az egész zenekart szinte előbb hallottam élőben, mint hogy „rendesen” (értsd: a stúdióalbumok néhány tucattól néhány százig terjedő számú meghallgatása) belemélyedhettem volna a munkásságukba. Az együttes május eleji, debreceni koncertje előtti napon meghallgattam néhány dalt, ami arra pont elég volt, hogy eldöntsem, kíváncsi vagyok a koncertre, a számok figyelmesebb hallgatása viszont későbbre maradt. És bár szeretek az adott zenekarból alaposan felkészülve elmenni egy koncertre, most mégsem bánom, hogy nem így történt, mert éppen az EZ Basic nagyon szimpatikus, mindenféle erőltetett művészkedést nélkülöző, ugyanakkor odaadó élő előadásmódja járult hozzá ahhoz, hogy kedvem legyen belemélyedni a zenéjükbe.

A koncert apropója az idén áprilisban megjelent Memories of Spring című ötszámos EP volt – rövid lemez, de pont jó úgy, ahogy van, és az alig több mint negyedórányi zenét tartalmazó album végére érve semmi olyan hiányérzet nem marad bennem, amit egy újabb meghallgatással ne tudnék orvosolni. Ahogy ebből tán sejthető, a Memories of Spring dalai roppant fülbemászóak: olyan számok, amiket jó hallgatni (aztán meg újrahallgatni) s amik könnyedén elérik, hogy az ember kissé szomorkás-nosztalgikus hangulatba kerüljön tőlük, ugyanakkor nem süllyesztenek mélységes letargiába, mert ahhoz nagyon is dallamosak és vidám, „táncolnivaló” hangzásúak. (A sokszor meglehetősen ironikusnak ható nosztalgiahangulat természetesen nem véletlen, hiszen a lemez az énekes-gitáros, Szarvas Árpád saját bevallása szerint is a „régen minden jobb volt” és a retró jegyében született.)

Az albumnak különben nagyon jót tesz az újrahallgatás. Mivel meglehetősen egységes hangulat- és érzelemvilágú, és ráadásul rövid anyagról van szó, amit szinte még el sem indítunk, már vége is van, ezért az első alkalommal könnyen előfordulhat, hogy észre sem vesszük, milyen különlegességeket rejtenek az egyes dalok, akár a zenében, akár a szövegekben – többszöri hallgatás után viszont számos érdekességre bukkanhatunk. Inkább szövegcentrikus zenekedvelőként én persze főleg a szövegekből kikerekedő történetekre figyeltem (a „Promising Boy” elveszett, de a cím szerint azért ígéretes fiújának története például nagyon érdekes). Emellett a szövegekben fel-felbukkanó popkulturális utalásokat is érdemes bogozgatni – például ha valaki véletlenül nem tudná (én nem tudtam), annak érdemes utánanéznie, hogy milyen dalokat énekelt az angol énekesnő, Billie Davis, akinek a neve a lemeznyitó, „Victoire Scott” című számban bukkan fel (ez a cím egyébként szintén egy énekesnő neve).


Korábban említettem, hogy örültem, hogy előbb hallottam az EZ Basicet koncerten, mint hogy igazán megismertem volna a zenéjüket. Ennek az az oka, hogy mind a Memories of Springen, mind a korábbi albumokon kicsit visszahúzódónak éreztem a zenészeket, és ez engem is eltávolított a zenétől. Egy koncerten viszont eltűnik ez a távolság, s bár a zenekar tagjaira – az általam látott koncert alapján legalábbis – kevéssé jellemzőek a látványos színpadi attrakciók és a zenészek nem hergelik szándékosan a közönséget, ugyanakkor nem is zárkózottak annyira, hogy az zavaró legyen. A koncert után pedig már a lemezen sem tűnik annyira távolságtartónak az előadásmód. Tehát ha valaki csupán a stúdiófelvételt hallgatva nem kedveli meg rögtön az albumot, annak érdemes lehet megnéznie egy koncertet, és aztán még egy próbát tenni a Memories of Springgel – könnyen lehet, hogy eltűnnek az esetleges kételyei.

Az együttes tagjai:
Szarvas Árpád – ének, gitár
Pesztalics Dénes – basszusgitár
Tóth András – dob
Nagybaczoni Áron – billentyű, vokál

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Victoire Scott
2. Promising Boy
3. Hungarian Girl
4. Wrong Way
5. Sometimes I Can’t

Diszkográfia:
EZ to Say (EP) (2007)
Hocus Focus (2007)
Hello Heavy (2010)
Memories of Spring (EP) (2012)