Főkép Idióta módon megörültem az új Unleashed albumnak, mert éppen semmi új zeném nem volt és mégsem lehet 24/7-ben Slayert hallgatni. Elfogult vagyok velük szemben is, ezért előre szólok, semmi objektív nem lesz a következő ajánlóban.
 
Előző lemezük végén (As Yggdrasil Trembles) a „Cannibalistic Epidemic Continues” című számmal búcsúztak tőlünk kedvesen erre a kis időre, úgyhogy vegyük is fel a fonalat gyorsan. Az Odalheim hozza a szokásos Unleashed feelinget – pont róluk írta valaki, hogy ők a death metal Motörheadje és hajlamos vagyok igazat adni neki – lezúzzák az agyunkat. Nem véletlenül emlegetem az előző lemezt, hiszen – gondolom – az a történet folytatódik, beköszönt a Ragnarököt megelőző tél (három tél nyár nélkül), a „Fimbulwinter”. Jó gyorsan köszönt be, hörgő hangokkal.
 
Ha már itt a vég, itt az ideje Odalheim felemelkedésének: a következő számban erre buzdulunk alaposan. Nem ellenőriztem, de szerintem minden vikingmetál albumon van legalább egy szám, aminek a refrénje „Rise X”, attól függően, hogy éppen mit/kit buzdítunk, mert mindig buzdítunk, az alap. Egészen pontosan a forgatókönyv általában úgy zajlik, hogy felemelkednek a hős harcosok, összegyűlnek a csatához és megküzdenek, de az eredmény már nem biztos, hogy számít. Így talán ez bármely tetszőleges hősösmetál albumra is igaz. Természetesen a csata a legfontosabb.
 
Sajnos még mielőtt mindenkit legyakna a hős viking sereg, előbb vereséget kell szenvednie („The Hour of Defeat”), ami után muszáj gyülekezni. A „Gathering the Battalions” nagyon jól lefesti ezt a forgatagot. És itt nem állnak meg, hiszen világméretű csata készül, ezért elhagyva a viking partokat Észak-Amerika felé veszik az irányt („Vinland”). Ha már arra járnak, elkanyarodnak dél felé és benéznek maja kollégáikhoz („Rise of the Maya Warriors”) és még mindig van bennük kraft, ezért elhajóznak Nagy-Britannia mellett is („By Celtic And British Shores”). És még van tovább, hiszen Franciaországon keresztül átruccannak Spanyolországba is („The Soil of Our Fathers”). Tényleg gyaknak mindenütt, de ezt mindenki tudja, aki látta az Erik a Vikinget. Nyilván ők sokkal hősiesebbek. Nekem ez a szám a kedvencem, hiszen ha nem is ez a legepikusabb a lemezen, de szerintem ez tükrözi a legjobban, hogy kedves vasipari munkásaim még mindig képesek a fejlődésre. És tényleg. De vissza a világkörüli úthoz. Eljutunk Németországba is („Germania”). Ez a szám szinte már kifinomult. Ahogy a lírai felvezetés után egy csatakiáltással beindul, ahogy a közepe felé a cinekkel még fokozódik a tempó, hogy a végén a gitár foglalja össze a történteket - kitalálták ezt nagyon.

 

Igaz ez az egész albumra is, hiszen most, hogy a túra véget ért, következik a nagy, mindent eldöntő csata („The Great Battle of Odalheim”). Mindenhol vér folyik és közel kerülünk a győzelemhez, de ekkor a távolban feltűnik egy sereg. És vége, kész, over. Lesz hol folytatni, az biztos.
 
Az együttes tagjai:
Johnny Hedlund – ének, basszusgitár
Fredrik Folkare – gitár
Tomas Masgard – gitár
Anders Schultz – dob
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Fimbulwinter
2. Odalheim
3. White Christ
4. The Hour of Defeat
5. Gathering The Battalions
6. Vinland
7. Rise of The Maya Warriors
8. By Celtic And British Shores
9. The Soil of Our Fathers
10. Germania
11. The Great Battle of Odalheim
 
Diszkográfia:
Where No Life Dwells (1991)
Shadows In The Deep (1992)
Across the Open Sea (1993)
Victory (1995)
Warrior (1997)
Hell’s Unleashed (2002)
Sworn Allegiance (2004)
Midvinterblot (2006)
Hammer Battalion (2008)
As Yggdrasil Trembles (2010)
Odalheim (2012)