FőképNem egy ismerősömtől hallottam vissza, hogy a Guitar Heaven hallatán attól tartott: Carlos Santanából kiveszett az invenció. Felületesebben hallgatva a lemezt valóban könnyen erre a következtetésre lehetett jutni, habár jómagam nem veszítettem el a hitemet a mester megújulási képességében, hiszen oly sok stílusban alkotott már maradandót, hogy ezt az albumot legfeljebb érdekes kitérőnek, a kihívásokkal való szembenézésnek tudtam csak felfogni. Az új album pedig rögtön első meghallgatásra rácáfol mindenféle kételyre és aggályra, hiszen a Shape Shifter éppolyan friss és eleven, mint Santana bármelyik korai nagylemeze, legfeljebb a valódi újdonság ereje hiányozhat belőle, de az is csak azok számára, akik jó ideje figyelemmel követik a mexikói-amerikai gitáros pályafutását. Az újjászületésbe persze valamelyest belejátszhatott az is, hogy a korong új kiadó, a Starfaith Records számára készült (igaz, a terjesztés joga közben továbbra is a Sonynál maradt), és talán csökkenhetett a Santanára nehezedő nyomás, és végre levethette a szupersztároktól elvárt allűröket.
 
Nagy hatást tehetett az idén hatvanöt éves gitárosra legutóbbi budapesti koncertje is, az egyik – ha lehet ilyet mondani egyáltalán az album kapcsán: az egyik legjobb – szám ugyanis a „Macumba in Budapest” címet kapta, minden bizonnyal „varázslat” értelmében használva a bantu-portugál szót. Bárhogyan is legyen, a szerzemény egyértelműen varázslatos: a lassabb, kissé misztikus, közben azonban izgalmas feszültséggel teli bevezetőt elképesztően hatásos uniszónó frázis vezeti át a latinos zongora-konga-ütős játék immár teljesen önfeledt, latin-amerikai ritmusaihoz. Erre következik aztán Santana egyik korai példaképének, a magyar származású Szabó Gábornak emléket állító „Mr. Szabó”, amely nemcsak az egyik első Sanatana-sláger, a Fleetwood Mac „Black Magic Woman”-jével ötvözött Szabó-szerzemény, a „Gypsy Queen” motívumait és harmóniamenetét idézi fel, hanem a magyar gitáros jellegzetes játéktechnikáját és hangszerelési ötleteit is.
 
Ha már a címeknél tartunk, szerintem kifejezettem telitalálat az album és egyben az első dal elnevezése is, hiszen a „Shape Shifter” az indián mesék jellegzetes alakváltója, a nyitó téma pedig szertartásos indián kántálást épít be a rock aranykorát idéző gitár-orgona dallamok közé. (Csupán zárójelben jegyzem meg, ám rettenetesen fontos, hogy az eladásokból befolyó összegek egy része a Carlos Santana és családja által a világ hátrányos helyzetű gyermekeinek támogatására létrehozott alapítvány, a Milagro Foundation munkáját segítik, ami éppoly fontos, ha nem fontosabb, mint a hátoldalon megemlített, a nagylemez központi témáját kijelölő hivatalos bocsánatkérés az ausztrál és amerikai őslakosok elleni bűnökért.) Az album másik legfelemelőbb dala a himnikus, magasztos melódiákból összeálló „Metatron”, melynek névadója Istennek az angyalok hierarchiájában a legmagasabb pozíciót betöltő hírnöke. Pontosan az a fajta zene ez, ami még egy Steve Vaitól vagy Joe Satrianitól sem lenne idegen, Santana pedig a saját, senki máséval össze nem téveszthető egyéniségét viszi bele.
 
Nehéz lenne még kiemelni bármit is a jobbnál jobb szerzemények közül, legfeljebb a leginkább kedvemre valók közül tudok említeni néhányat, mint a sodró lendületű, rengeteg orgona- és gitárszólóval bevadított rock-nótát, a „Nomad”-ot, vagy az album egyetlen (!) nem instrumentális szerzeményét (amennyiben az indián ráolvasást nem tekintjük éneknek), a vérbő, latinos „Eres La Luz”-t, amely szövegében az angol és a spanyol nyelvet ötvözi, az énekesek pedig feledhetetlen teljesítménnyel járultak hozzá a dal sikerültségéhez. És még az utolsóelőtti szerzemény, a tipikusan santanás „Canela” is egyértelműen találkozik az ízlésemmel, de még egyszer hangsúlyoznom kell, hogy a maga nemében minden egyes szám telitalálat, változatosságát tekintve pedig akár egy válogatáslemeznek is elmenne a Shape Shifter, ami valóban az állandó alakváltás és megújulás képességének tökéletes bizonyítéka.
 
Soha senkinek nem szabad leírnia tehát azt a Carlos Santanát, aki rengetegszer bizonyította már, hogy a legnagyobb gitárosok és dalszerzők egyike a rockzene folytonosan változó-alakuló világában, és úgy tűnik, ez már így is marad, amíg csak ő és nagyszerű csapata zenél. Az állócsillagok fénye időről időre megfakulhat kissé, talán teljesen el is halványíthatja őket egy-egy hirtelen fellobbanó üstökös fénye, mégis a változatlanság és megbízhatóság marad legfőbb jellemzőjük, Santana pedig kétségkívül a legragyogóbb állócsillagok közé tartozik.
 
Előadók:
Carlos Santana – gitár
Andy Vargas – ének
Tony Lindsay – ének
Chester Thompson – billentyűk
Dennis Chambers – dob
Benny Rietveld – basszusgitár
Salvador Santana – billentyűk
Raul Rekow – konga
Karl Perazzo – ütőhangszerek
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Shape Shifter
2. Dom
3. Nomad
4. Metatron
5. Angelica Faith
6. Never The Same Again
7. In The Light of a New Day
8. Spark of the Divine
9. Macumba In Budapest
10. Mr. Szabo
11. Eres La Luz
12. Canela
13. Ah, Sweet Dancer
 
Diszkográfia:
Santana (1969)
Abraxas (1970)
Santana III (1971)
Caravanserai (1972)
Love Devotion Surrender (1973)
Welcome (1973)
Illuminations (1974)
Borboletta (1974)
Amigos (1976)
Festival (1977)
Moonflower (1977)
Inner Secrets (1978)
Oneness – Silver Dreams Golden Reality (1979)
Marathon (1979)
The Swing Of Delight (1980)
Zebop! (1981)
Shango (1982)
Havana Moon (1983)
Beyond Appearances (1985)
Freedom (1987)
Blues For Salvador (1987)
Spirits Dancing In The Flesh (1990)
Milagro (1992)
Santana Brothers (1994)
Supernatural (1999)
Shaman (2002)
All That I Am (2005)
Guitar Heaven (2010)
Shape Shifter (2012)