FőképHa egy tizenéves meghallgatja ezt az albumot, jó eséllyel rögtön elkezd dobálózni olyan kijelentésekkel, hogy ez egy lélektelen metalcore utánzat, nem más, mint egy panelhalmaz, melyet Lamb of God riffekből hajigált össze egy társaság. Ha belegondolunk, ezt a muzsikát nagyon sok évvel ezelőtt – mondjuk kb. annyi évvel ezelőtt, amikor a mostani tizenévesek még tervben voltak csupán –, a hideg, rideg tájak szépsége ihlette, és a matekos precizitással megírt akkordok helyett az érzés, az atmoszféra visszaadása volt a követendő cél, a motiváció nem külső kényszer hatására érkezett, hanem belülről.
 
Emlékszik még valaki a zseniális Godgory zenekarra? Bocsánat! ZENEKAR! Ha igen, akkor vagyunk páran, akiknek sok szép percet okozott a muzsika által megnyugvást hozó, de amúgy kiégett, puszta atmoszféra. Az első dal hallatán beleborzongtam a gyönyörbe. Ilyen dallamokat csak északi ember facsarhat ki hangszeréből, Kalifornia fullasztó éghajlata nem teremheti ilyen egymásutániságát a hangjegyeknek. Volt időszak, amikor szinte minden, ami északról jött, kedvenccé avatódott, hát… ez most is szinte így van. Egy finn, svéd, norvég felségjel még mindig garancia a minőségre.
 
A Főnix ébredése cím akár utalhat a zenekar körüli állandó jövésmenésre, de engem ez kevésbé zavar. Soha nem érdekeltek a zenekarok bulvárhírei, sokszor a szöveg sem, számomra csak a ZENE van, az meg vagy jó, vagy nem. A zene érzéseket, hangulatokat kell hordozzon. Túl a dallamokon, fontos, hogy lélekben megérintsen.
 
Nem mondok semmi újat azzal, hogy milyen prímán szól ez a lemez, habár a mai lélektelen tömegkiadványok egyik csapdája pontosan a kiváló produkció. Szinte bárki képes odahaza egy komolyabb programmal és hangkártyával jól megszólaló lemezt kiadni, nem beszélve az agyontechnikázott stúdiókról.
 

 
A Before the Dawn dalai egy hamar hallójáratba tekergőző dallam köré épülnek fel. A black-es riffelés alatt is nagyszerű dallamokat fedezhetünk fel, melyet megszakít a refrén - bár tán pontosabb, ha azt mondom, vezérdallam - mintegy kapaszkodóként a mélybe zuhanó léleknek. A „Cross The Bear” dal kezdő riffjei hagyományosabbak, majd a szólógitár veszi át a szerepet, lavinaként sodorva a hangokat. Talán itt figyelhető meg leginkább, mondjuk a Clayman környéki In Flames hatása.
 
A lemez leghosszabb dala, a „Throne Of Ice” (érdekes cím), egyben legjobbja is. Akusztikus gitárfelvezető, majd egy akkora riff, hogy szem nem marad szárazon. Benne van minden, amiről a Before The Dawn tulajdonképpen szól. A szövegben megjelenik egy érdekes kijelentés: „I have lost my faith in God”. A hitet csak az veszítheti el, akinek volt. A téli, jeges táj gyönyörű megéneklése egy olyan embertől, aki elvesztve hitét, bolyong, akár egy ordas a jeges tájakon. Mi kell ennél több ebben a májusi melankóliában, mely hideggel is társul?! A dal vezérmotívuma egy igazi szólóban csúcsosodik ki, melyet kár volt lekeverni.
 
Szeretnivaló album, de túl nagy eredetiséget senki ne várjon tőle. Nagyszerű dallamok, hangulat uralja a lemezt, kis megálljt parancsolva annak, aki rászánja a fáradságot, hogy végighallgassa.
 
Az együttes tagjai:
Tuomas Saukkonen – ének, gitár
Juho Räihä – gitár
Pyry Hanski – basszusgitár
Joonas Kauppinen – dobok
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Exordium
2. Pitch-Black Universe
3. Phoenix Rising
4. Cross To Bear
5. Throne Of Ice
6. Perfect Storm
7. Fallen World
8. Eclipse
9. Closure
 
Diszkográfia:
To Desire (1998) Demo
Gehenna (2001) EP   
My Darkness (2003)
4:17 am (2004)
The First Chapter (2006) DVD        
The Ghost (2006)
Deadsong (2007) Single       
Deadlight (2007)
Faithless (2007) Single
Dirty Black Summer (2008) Split   
Soundscape of Silence (2008)
Decade of Darkness (2010) EP
Deathstar Rising (2011)
Rise of the Phoenix (2012)