FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.

Könyv: Finy Petra: Madárasszony
Kiadó: Libri Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. június 1.
 
Finy Petra frissen kortárs író. Szellemiségben, attitűdben, tehetségben. Körülbelül minden pozitív (stílus)jegy megtalálható benne, az írásaiban, amelyek ezt a bizonytalanságokkal zilált, határokat cibáló (és sokszor hamisító) mai magyar verses és prózai irodalmi világot jelentik. Ráadásul képes célközönségét is a maximumra bővíteni, de erről később. Finy Petra 1978-ban született Budapesten. Ahogyan az lenni szokott, egészen kicsi kora óta történetek zsongtak a fejében, amelyeket kezdetben csupán lerajzolt, később azonban már szöveges formába is öntött. Az érettségi megszerzése után az Iparművészeti Egyetemre jelentkezett tervező grafikai szakra, ahová elsőre nem vették fel, ő pedig - saját bevallása szerint - ezen annyira megsértődött, hogy végül inkább francia-magyar szakos tanár lett belőle. Azonban iskolában sohasem tanított, reklámszövegírónak állt, amely végső soron valahol szintén „történetekről” szól. Nagyobbik lánya megszületése után kezdett el gyerekkönyveket írni, de mindemellett felnőtt szövegei is megjelentek. Számszerűleg nézve 2008 óta kilenc nagy sikerű gyerekkönyvet írt, a most megjelenő Madárasszony jelentőségét viszont az adja, hogy ez az első felnőtt regénye.
 
A Libri Könyvkiadó és Finy Petra pontosan a 2012-es Ünnepi Könyvhétre időzítették a Madárasszony kiadását. Az „akinek szárnya van, kalitkába kerül” alcímmel megjelenő regényben a hazai növény- és állatvilág soha nem látott gazdagságban tárul az olvasó elé. A Madárasszony a teljes magyar irodalomban is egyedülálló vállalkozás, mivel a természet nyelvén mesél el egy nagyon is emberi történetet. Linger Lea anyja különleges nő volt: megszállott madarász, aki azonban súlyos depressziója elől a természet világába menekült. Az asszony öngyilkossága után aztán Lea végigjárja a rokonait, hogy az emlékeiken keresztül göngyölítse fel családja történetét, miközben maga is éppen az anyaságra készül. Ám a nyomozás során önmagáról és a rokonairól is többet tud meg, mint amire valaha is számított.
 
Bár a Madárasszony Finy Petra első felnőtt regénye, azért az írónő nem először szól a gyermek korosztályon „felülre”. 2006-ban jelent meg Histeria grandiflora című felnőtt verseskötete, valamint még előtte antológiákban is publikált felnőtt prózákat. A Madárasszony tehát egy madarásznő szenvedélyesen megrázó életét mutatja be több látószögből, ahol családtagjai és barátai emlékeiből végül egy furcsa, ellentmondásos kép áll össze az asszonyról. Az emlékezés a természet érdekes jelenségein keresztül történik: olyan dolgokat tudhatunk meg az egyes állat- és növényfajokról, hogy nem győzünk csodálkozni, mennyi csodálatos lény él körülöttünk. A témát Finy Petra számára madarász férje és annak barátai által hallott, mesélt történetek inspirálták, de rengeteg izgalmas esetet merített a szakkönyvekből is, sőt az is előfordult, hogy egy-egy hírről a Madártani Egyesület leveleiből értesült. A könyv végén szerepel egy különleges németországi helyszín, Norderoog - egy olyan sziget, amely nagyon sok madár fészkelőhelye, és csak a madarászoknak köszönheti, hogy az ár-apály hatására nem tűnt el teljesen, és oldódott fel a tengerben. Finy Petra férje húsz évvel ezelőtt járt már ott, hogy segítsen a sziget bővítésében, az írónő pedig reméli, hogy egyszer majd ő is eljuthat vele oda.
 
 
Zene: Melody Gardot: The Absence
Várható megjelenés: 2012. május 28.
 
Ha létezik a mai, jó értelemben vett populáris zeneművészetben sokrétűen összetett, nyitott szellemiségű szerző-előadó, Melody Gardot bizonyosan közéjük tartozik. Az 1985-ben New Jersey-ben született, Grammy-jelölt amerikai énekesnő és zenész „származási helyének” a száraz statisztikákban Philadelphia van megjelölve, ő azonban igazi világpolgárnak tartja magát. Kialakult művészetére két műfajcsoport volt hatással: egyrészt a blues és a jazz (Judy Garland, Janis Joplin, Miles Davis, Duke Ellington, Stan Getz, George Gershwin), másrészt pedig a latin zene befolyása (Caetano Veloso). Gardot magánéletében a buddhizmus tanításait követi, makrobiotikus étrenden él, valamint humanitárius tevékenységet folytat, ahol sűrűn hangoztatja a zene terapikus előnyeit. Állítólag egy amerikai egyetemen zeneterápiás program kidolgozásában is részt vállalt.
 
Melody zenei képzése korán megkezdődött: 9 évesen zongorázni tanult, hogy 16 éves korára már bárokban játsszon. Aztán 2003-ban szinte végzetes balesetet szenvedett, amikor kerékpározás közben elgázolta egy autó. Egy évet kellett kórházban töltenie súlyos fej- és gerincsérülésekkel. Itt tanult meg gitározni és dalokat írni, amelyből egy rövid kis album született (Some Lessons: The Bedroom Sessions, 2005). Ez volt aztán a kezdőlökés, amely miatt végül 2008-ban megjelenhetett első nagylemeze, a Worrisome Heart, melyet 2009-ben - immár Larry Klein producerrel - a Melody-t valódi sztárrá növelő My One and Only Thrill című korong követett. A harmadik albumra aztán pontosan 3 évet és 1 hónapot kellett várni, a The Absence világszerte május 28-án került a boltokba.
 
2010 nyarán Melody Gardot a marokkói Marrákesbe utazott, és a sivatagba tett éjszakai kirándulása után arra jutott, hogy „oly sok nyelv és oly sok kultúra létezik, a zene szelleme mégis mennyire hasonló az egész világon.” Ez a mondat pedig tökéletesen jellemzi a The Absenceegész albumát, amely Melody szerzeményei mellett a gitáros-zeneszerző Heitor Pereira együttműködésével alakult 11 olyan dallá, amely Gardot egyéves világjáró tapasztalatainak a zenébe foglalt betetőzése. Ezért olyannyira színes ez a dallamos utazás, amely Marokkó sivatagától Brazília partjaiig, a tangótól a szambáig terjed John Leftwich basszusgitárossal, Paulihno DaCosta ütőhangszeressel, valamint Jim Kelter és Peter Erskine dobosokkal kiegészülve.
 
A zenei sokszínűségre példa az első dal, a meleg tónusú bossa nova Mira, amelyhez élénk videót is forgattak Rio de Janeiro utcáin és sikátoraiban, vagy éppen a Lisboa, ahol már a cím is jelzi a portugál zenei dallamokat, amelyeket Melody rögzített a főváros utcáin. A So We Meet Again My Heartache-n tisztán érződik Gershwin előkelő eleganciája, a Goodbye a tangóra íródott benyomásokat szólaltatja meg, míg az Amalia poros sivatagi blues. Ez utóbbi jelent meg az első single-n május 21-én, amely Pereira és Phil Roy közös szerzeménye, akárcsak a Se Voce Me Ama, ahol Pereira szintén énekel és gitározik. Heitor Pereira-nak, az elismert zeneszerzőnek - aki Sting-gel és Seal-lel is dolgozott már együtt - amúgy is sokat köszön(het) Melody: „Ez egy gyönyörű kapcsolat. Szükségem volt egy partnerre, egy munkatársra, egy igazi zsenire. Valakire, aki elég őrült ahhoz, hogy megértse, milyen komolyan gondolom, amikor például azt mondom, hogy egy pálmalevélen és egy hullámlécen akarok játszani.” S hogy a dolog végül mennyire is működött, arra maga a The Absence a legjobb bizonyíték.
 
 
Könyv: Alberto Moravia: Lázadás
Kiadó: Partvonal Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. május 30.
 
Ha feltennék a kérdést, kik azok az olasz írók, akiknek műveiből a legtöbb filmadaptáció készült, Alberto Moravia bizonyosan az első három között kerülne említésre. Az eredetileg Alberto Pincherle néven, 1907-ben született ateista író-újságírót méltán tartják a 20. század egyik legkiemelkedőbb itáliai szerzőjének, akinek a művei legfőképpen a modern szexualitással, a szociális elidegenedéssel és az egzisztencializmussal foglalkoznak. Moravia 1990-ben, 83 éves korában halt meg, életművében számos említésre és nem feledésre ítélt remeket hagyván hátra. Első regényéből, A közönyösökből (1929) megjelenése után 35 évvel filmváltozat készült, csakúgy, mint másik legismertebb művéből, az antifasiszta témájú A megalkuvóból (1947), amelyből Bernardo Bertolucci komponált mozgóképet 1970-ben. Ugyancsak született filmváltozat az 1954-es A megvetésből (Jean-Luc Godard, 1963), az 1960-as Az unalomból (1963-ban és 1998-ban) és az 1957-es Egy asszony meg a lányából (Vittorio De Sica, 1960) is.
 
Moravia uralkodó témáira a morális szárazság, a mai élet képmutatásának megjelenítése volt jellemző, az a frusztráló helyzet, hogy a modern ember képtelen a hagyományos módokon megtalálni saját boldogságát. Általában a tipikus középosztálybeli létet és a házasságot tette meg témáiul (Az engedetlenség, 1947; L’amore coniugale, 1949); az elidegenedést (A megvetés, 1954); a politikai közelmúltat, jelent (A római lány, 1947); vagy a szélsőséges szexualitást (Az unalom, 1960) - ez utóbbival vezetvén be az 1970-es évek lélektani kísérleti munkáit. Írói stílusa rendkívül éles és dísztelen volt, karakterei meglehetősen általánosak, mondatai egyszerűek, de kidolgozottak. Későbbi regényeiben aztán kiemelkedővé vált a belső monológ szerepe és súlya is, mint például a Partvonal Könyvkiadó jóvoltából most megjelenő Lázadásban, amely Moravia 1978-as, a magyar olvasók számára eddig ismeretlen regénye.
 
A Lázadásban egy csodaszép és mindenre elszánt fiatal lány, Desideria mondja el megvilágosodásának történetét. Egy bizonyos belső Hangról beszél, amelynek hatására a lopástól, a prostitúciótól, az orgiáktól, de még az emberrablástól vagy a vérfertőzéstől sem riad vissza. Ez az emberi társadalom alapértékeit kikezdő lázadás eleinte csak mint terv él a lány bensőjében, idővel azonban nekilát a megvalósításának is. A korabeli sajtóban meglehetősen kemény főcímek jelentek meg a regényről, mint például „Pokol egyes szám első személyben”; „Támadás a cenzorok ellen”; „A gyilkos ideológia”; „Moravia belső forradalma”. A Lázadás valóban Moravia legmozgalmasabb, legszókimondóbb és legmegosztóbb regénye. A szerzőtől megszokott irodalmi nyelvet ugyanis durva, obszcén kifejezések tarkítják, és a formabontó stílus heves érzelmeket váltott ki az akkori, mélyen vallásos, puritán olasz olvasóközönségből.
 
A regényre a megjelenést követő időszakban kritikák özöne zúdult: az „új hullám” támogatói harsányan ünnepelték, míg a konzervatívabbak értetlenkedtek. Maga Moravia akkor azt állította, ez lesz az utolsó regénye, de persze nem így lett. A Lázadás tényleg teljesen más, mint az író többi regénye. Itt a szerző - aki egyes szám első személyben jelenik meg az interjúk során - közvetlenül beszél Desideria-hoz, a főhőshöz, valódi interjú stílusban, és a lány válaszaiból áll aztán össze a történet fonala. Moravia Desideria és a Hang mondatait használja fel az olasz civilizáció összeomlásának körbeírásához - pontosan úgy, ahogyan maga a szerző látja az akkori helyzetet. Mai szemmel nézve éppen ezért nem jogos a regény egykori betiltása és a pornográfia vádja, hiszen a Lázadásban megrajzolt eseményeket nem szó szerint kell értelmezni, hanem a szerző allegorikus véleménykinyilvánításaként, amely Alberto Moravia szubjektív szemüvegén keresztül tárja az olvasó elé Olaszország szociotársadalmi és érzelmi beállítódását.