Főkép Uff és még egyszer uff. Szeretem a hazai könyvkiadás egészét, mert akárcsak egy szimpatikus leányzó, mindig meglep valami váratlan húzással, amin aztán vagy dühöngök, vagy örvendezek, vagy csak tátom a számat és egyszerűen nem értem. Dee Brown könyvének harmadik újrakiadása finoman szólva meglepő, hiszen az indiánok errefelé kimentek a divatból (bár a 2012-es Könyvfesztiválon kószáltak páran), és a western sem tartozik a népszerű zsánerek közé. Ráadásul ha őszinte vagyok, a szerzőtől ennél olvasmányosabb kötetet is olvashattunk már magyarul (például A nagy lovaskaland), ami talán nagyobb eladási példányszámokat érne el, bár tény, nem ilyen ütős a témája. Mindenki szerencséjére nem nekem kell döntenem a kiadási tervről, inkább maradok az ajánlóírásnál.
 
Ez nem egy vidám könyv. Nagyjából olyan érzés lehet egy manapság élő indiánnak az olvasása, mint mondjuk nekem az 1500-as évek törökellenes harcainak krónikája, vagy a ’48-as szabadságharc csatáinak összegzése. Tele van dicsőséges pillanatokkal, egyéni hősiességgel, de a végkimenetel ennek ellenére tragikus, a jók elbuknak, az addig független nép a győztes kénye-kedve szerint elpusztul vagy megmarad. Ezért aki pusztán egy izgalmas indiános olvasnivalóra vágyik, az jobban teszi, ha bele se kezd. Akit azonban érdekel, miként is mentek a dolgok Amerikában mondjuk az 1867-es kiegyezés idején, az mindenképpen szánja rá az időt, mert ennél hitelesebb, tényszerűbb, bármiféle elfogultságtól mentes könyv nem sok van a piacon. Számomra az volt különösen elgondolkodtató, hogy a Szabadság Földjének, a demokrácia és úgy általában a nagybetűs szabadság védelmezőjének kikiáltott USA miként is intézte el nézeteltéréseit házon belül, illetve miként is népesítették be a két óceán közötti földeket.
 
Mondjuk eddig is megvolt a határozott véleményem, elvégre az oly nagyon magasztalt Függetlenségi Nyilatkozat magától értetődőnek tekintette a rabszolgaságot, szóval egy pillanatig sem volt kétséges, a nagy fehér többségben egy fel sem merült a rézbőrűek egyenjogúsága. Nagyjából úgy tekintettek rájuk, mind a vetést pusztító rágcsálókra, vagy a tervezett ház helyén álló facsoportra - felesleges, a saját rendjüket zavaró tényezőkre. Voltak törzsek, melyek harc nélkül pusztultak el (betegségek, beolvadás, eltűnés), és voltak, melyek makacsul ragaszkodtak függetlenségükhöz, önállóságukhoz. Az ő bukásuk véresebb volt és tovább tartott. Miközben a szerző szépen sorra veszi, mi történt az apacsokkal, sziúkkal, jutékkal és a többi törzzsel, nem csak az úgynevezett indiánháborúk történetét meséli el, hanem a polgárháború után nyugatra terjeszkedő Egyesült Államok legendáját is megtépázza.
 
A most megjelent harmadik kiadás során nem csak a fordítást porolta le szokása szerint a kiadó, hanem két, korábban kimaradt fejezettel (15. és 16.) is kiegészítette a könyvet. Sajnos az első, 1973-as kötetben látható térkép az idei verzióba már nem került bele, pedig nagy segítség lenne az USA földrajzában jártlan olvasónak az események térbeli elhelyezésében.
 
Részlet a regényből