FőképTörténetek képekben és szavakban. A cím egyértelműen képregényre utal. De ez mégis máshogy hangzik. De miért? Nem tudom, nem tudom, nem tudom! Belelapozok. Több különálló képregény. De akkor miért kerültek egy kötetbe? Mi köti össze őket az író-rajzolón túl? Talán a helyszín? Nem egyértelműen, de közvetve igen. Talán a hangulat? Ez is csak közvetve. Az érzelemdússág? Igen, ez egyértelmű bennük. Mindegyikben. Már az összes megjelent. De nem magyarul. Főként nem így, egybegyűjtve.

Ahogy elkezdem olvasni, megmozdul bennem valami. Érzelmek. Ezek a nem túl szépen, de szívből megrajzolt képek felkeltik bennem az érzelmeket: rögtön az első történet, amelyben egy mogorva hadirokkant kéreget a villamosmegállókban: vajon ő a főszereplő lány nagybátyja? Lehetséges. De folytatom az olvasást és elkezdem átélni a második történetet: ez már valamivel könnyedebb, bár kicsit morbid: a kislány színésznő akar lenni, de emiatt szörnyű helyzetbe kerül. Talán legjobb barátnőjét is elveszíti. Vagy szerencsére mégsem?

Ezek után összemosódik a jelen és a múlt: Buda a XX. század második felében és a török megszállás idején. Könnyedebb történet. Vagy mégsem? Egy gyűrű segít átlépni a két világ határán, és a történetben ismét egy lány kalauzol minket és kelti fel a történelmünk iránti szerelmünket. Ez a leghosszabb és egyben a leginkább magával ragadó történet is, egzotikummal és mindennapi szerelemmel átitatva.

Kitérünk kicsit az öregkorba is, ahol még mindig nem haltak meg a vágyak és az érzelmek. De fogjuk meg az egészet viccesen és legyen tele az egész kavarodásokkal – akárcsak a Tévedések vígjátékában. Persze az ilyen helyzetek is élmények, így mi is gazdagodunk. Aztán visszarepülünk az időben – és lejjebb, lelkünk sötétebb bugyraiba. Ismét a II. világháború idején vagyunk, itt, Magyarországon. Két zsidó lány szemszögéből láthatjuk a veszélyeket és az identitáskeresést. Méghozzá meghatóan, lélekbemarkolóan és elemi erővel. De egy kötetet nem illik szomorúan befejezni, így ezt is egy vidámabb történet zárja: egy klarinétos és a felesége közti viszony megromlik, ám a sok nehézség után a Rózsalovag zenéjének köszönhetően végül ismét megtalálják a közös hangot.

A Történetek képekben és szavakban újfajta képregény hazánkban: a rajzok csúnyácskák és egyértelműen nem azokon van a hangsúly, hanem a történeteken és az általuk keltett hangulatokon és érzelmeken. Mintha csak novellák lennének átültetve képregénybe, melyek a lelkünknek szólnak. Szükség van erre itthon? Kétségtelen. Kereslet is lesz rá? Ez már más kérdés…