Főkép Loreena McKennitt egyike a legismertebb, legközkedveltebb világzenei előadóknak, amint azt márciusi budapesti koncertje is bizonyította. Az Aréna egész szépen megtelt a kanadai énekesnő-hárfás kedvéért, és a program gerincét a Troubadours on the Rhine anyaga adta, igaz, más felfogásban.
 
Ez ugyanis egy 2011. márciusi koncert felvétele, amit a Rajna-parti Mainz városában, egy stúdióban adott Loreena és két állandó zenésztársa, Caroline Lavelle csellista és Brian Hughes gitáros. A trió felállásból adódóan az itt hallható 9 dal zöme visszafogott, békés, finom és szép. Kevésbé csábít ez az anyag táncra, talán a „The Bonny Swans” kivételével elmerengősebb, szomorkásabb az összes dal.
 
Loreena McKennit hárfajátéka, sokszor szárnyaló, de itt leginkább visszafogottságában is megkapó éneke nem igényel külön méltatást. Két társa is kiváló muzsikus, akik kellő alázattal adják elő ezeket a rengeteg érzést hordozó dalokat.
 
Az utóbbi időben Loreena újra a kelta/ír gyökereihez nyúlt vissza. Két évvel ezelőtti lemeze, a The Wind That Shakes the Barley ír népdalokat illetve régi ír szerzemények feldolgozásait rejtette (erről a címadó, a Yeats-től feldolgozott „Down by the Sally Gardens” és a „Parting Glass” került fel ide), és a Budapestet érintő turné címe is Celtic Footprints volt. De végül is egész pályája során a kelták lába nyomán járt, emlékeiket kutatta, s ahogy ez a különös nép, így ihletett utóduk is számos országba, helyre eljutott. Ezek egzotikuma, változatossága hatott az utolsó min. három stúdióalbumára, de azokról csak a „Penelope’s Song” hallható itt, amely egyáltalán nem lóg ki abból a nyugodt, ír alapú zenei közegből, ami az egész CD-t jellemzi.
 
Az említett „The Wind That Shakes the Barley”-t koncerten is kissé dzsesszesebb felfogásban játszották, s emiatt kiveszett belőle az eredeti dal egyszerű, tiszta szépsége (legalábbis ahhoz a verzióhoz mérten, amit a Dead Can Dance-től megszoktam), és tartottam tőle, hogy trióban is ilyen irányba mozdulnak el, de nem így történt. Inkább hajlanak a kamarazenélés felé, de legfőbb jellemzője a lemeznek az intim, finom légkör. Annyi szépség és békesség van ebben a felvételben, hogy szinte törékenynek tetszik, ami csalóka érzés, hiszen évszázadokat túlélt dalokról, és számos sorstragédiát átvészelt, egyenes gerincű, hiteles előadóról van szó.
 
Mindemellett már a 2006-os An Ancient Muse-t, Loreena utolsó igazi stúdióalbumát is kissé megfáradtnak tartottam, mintha kifogyott volna az ötletekből, talán a lehetőségekből is, hiszen a világ elfordult a világzenétől is, nem hogy a népzenéktől meg a népi, ősi bölcsességtől. És azóta csak ilyen-olyan válogatások, tematikus feldolgozás albumok és koncertfelvételek jelentek meg tőle. Kihagyhatatlannak épp ezt a Troubadurs…-t sem nevezném – legalábbis ha összehasonlítom az Ancient Muse-t megelőző utolsó stúdióalbummal, az 1997-es The Book of Secrets-szel. De mindezt feledem, ha felteszem a CD-t, és elmerülök a Tennyson verséből írt „The Lady Of Shalott” igéző szépségében, a szintén Yeats-től feldolgozott „Stolen Child” felkavaró, mégis gyönyörű dallamaiban, és a többiben. Olyan időket idéznek fel ezek a dalok, amelyek szebbek és tisztábbak voltak, úgy általában a világban, mint a saját életemben. Jó elmerülni bennük, megpihenni köztük.
 
Előadó:
Loreena McKennitt – ének, hárfa, zongora
 
Közreműködők:
Brian Hughes - elektromos gitár, gitár-szintetizátor, vokál, ud, kelta buzuki, spanyolgitár
Caroline Lavelle - cselló

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Bonny Portmore
2. Down by the Sally Gardens
3. The Wind That Shakes the Barley
4. Between the Shadows
5. The Lady of Shalott
6. Stolen Child
7. Penelope’s Song
8 The Bonny Swans
9. The Parting Glass

Diszkográfia:
Elemental (1985)
To Drive The Cold Winter Away (1987)
Parallel Dream (1989)
The Visit (1991)
The Mask And Mirror (1994)
The Book Of Secrets (1997)
Live In Paris And Toronto (1999) koncert
An Ancient Muse (2006)
Nights from the Alhambra (2007) koncert DVD
A Midwinter Night`s Dream (2008)
A Moveable Musical Feast (2008) DVD
The Wind That Shakes the Barley (2010)
Troubadours on the Rhine (2012)