FőképA 15. század közepének egyik legnagyobb hatású egyházi komponistája, Johannes Ockeghem nem csupán újat alkotott minden egyes miséjével, hanem valami egészen újszerűt is. A szólamok egyenjogúsítására tett törekvések többnyire a nem imitációs ellenpont irányába vitték el Ockeghemet, egyik legszebb miséje mégis a témákat egymástól utánozva átvevő szólamok izgalmas, komplex matematikai játékokra emlékeztető kontrapunktjára épül. Ugyanis a Missa Prolationum minden tételét kettős kánonok legfeljebb Bach fúgáival összemérhető szövete alkotja.
 
Az imitációs technika alkalmazása ugyan nem holmi stiláris kényszerűségből fakad, hiszen Ockeghem több nagy egyházi művében használ teljességgel önálló és egyenrangú szólamokat, cantus firmus hiányában a kánon és annak szisztematikus kidolgozása szinte adja magát mint strukturális összetartó elem, még akkor is, ha az istentiszteletekhez komponált oeuvre felét kitevő szabad misék közül Ockeghem kizárólag ebben nyúl ehhez az eszközhöz. A mű úgynevezett menzurális kánonokból épül fel, vagyis sokszor egyszerre indulnak a párba állított szólamok, ám az egyik duplázott (vagy felezett) hangértékeinek köszönhetően a relációk eltolódnak, ami rendkívül összetett és változatos textúrát eredményez. A viszonyok és a témakibontás persze kizárólag kottán követhetők pontosan nyomon, a Missa Prolationum hallgatása közben, ha tudattalanul is, valamiképp mégis ráérzünk a kompozíció összetettségére, ám ez csupán fokozza az élményt, és nem csökkenti annak közvetlenül ható szépségét.
 
Jóllehet az albumon szereplő öt motetta közül a Humilium decus címet viselő név nélkül szerepel a Sixtus-kápolna MS 15 katalógusszámú kéziratában, a stílusjegyek alapján joggal feltételezhető, hogy a mű Jacob Obrecht csodálatos kompozíciója. A két cantus firmusra támaszkodó, két fő szakaszra bomló, hatszólamúságából következően az imitációt bőségesen alkalmazó, Máriához szóló motetta erejét és szépségét a dallamok tisztasága és természetessége adja, különösen a szoprán szólamokban megszólaltatva. Az ellenpont mellett azonban kiérezhető a vertikális harmóniákra nagyobb hangsúlyt fordító, akkordikusabb itáliai stílus hatása is, így a személyességen és az érzelemgazdagságon túl az architektúrára többet adó északi, tisztán franko-flamand jegyek mellett egyfajta közvetlenség hatja át a művet.
 
Antoine Busnois egyik motettája, az In hydraulis Ockeghem 1467-es németalföldi látogatásának állít emléket, míg a Gaude coelestis Domina sokáig beazonosítatlan maradt, ám ma már bizonyosan tudjuk, hogy ez is Busnois alkotása. A burgundi stílus Dufay és Binchois melletti legnevesebb képviselőjének két itt elhangzó műve inkább Ockeghem híres Requiemjével, mintsem a Missa Prolationisszal rokonítható, mindenekelőtt a mértékkel használt figuráció, a duettek és triók váltakoztatása, valamint a mai fül számára néha egészen meglepő ritmikai váltások és akkordfordítások miatt. Az 1450-es és 60-as években Rómát is megjárt Jean Pulloislegismertebb motettája, a Flos de spina stílusát tekintve ugyancsak közvetlenül Ockeghem műveivel rokonítható, ám lévén, hogy Antwerpenben egymás kollégáiként komponáltak, a hasonlóság semmiképp sem meglepő.
 
Míg két motettánál is kérdéses volt vagy maradt a szerző kiléte, az ockeghemi tradíciókat továbbvivő Josquin des Prez kétséget sem hagyott afelől, kitől származhat az Illibata Dei virgo nutrix című motetta, hiszen a szöveg első versszakának kezdőbetűiből egyértelműen kiolvasható a szerző neve (IOSQVINDPREZ). Az áradó, mesterkéletlen melódiáiról is felismerhetően josquini motetta a zenészek nevében Szűz Máriához intézett könyörgés, és jól példázza szerzőjének főképp rövidebb szerzeményeiben megnyilvánuló személyesebb, érzelmesebb, sokszor a szavak hangulatát gondosan megfestő kompozíciós stílusát, valamint a minden újabb szövegbéli gondolatot önálló zenei egységben feldolgozó eljárásmódot.
 
Az elsősorban a 15. századi egyházzenére specializálódott Clerks’ Goup előadásának egyik különlegessége, hogy az eredeti kották hű másolatát használják a felkészüléshez, és így vélhetően a lehető legközelebb jutnak és juttatnak el a művek szelleméhez. A végeredmény, a hallható élmény mindenesetre felülmúlhatatlan a maga nemében, az album pedig méltó darabja az együttes által rögzített Ockeghem mise-összkiadásnak.
 
Előadók:
The Clerks’ Group
Edward Wickham – karvezető
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Jacob Obrecht (?): Humilium decus
2-7. Johannes Ockeghem: Missa Prolationum
8. Antoine Busnois: Gaude coelestis Domina
9. Antoine Busnois: In hydraulis
10. Jean Pullois: Flos de spina
11. Josquin des Prez: Illibata Dei virgo nutrix