Főkép

klasszikcd.hu: Az Alpha kiadónál jelentek meg Antonio VIVALDI (1679-1741)Concertos pour flute traversiere versenyműveit tartalmazó hangfelvételek. Az Arte dei Suonatori együttesét Ön dirigálja és játsza a barokk fuvolaszólamát egymaga. A lemez több nemzetközi díjat is elnyert, többek között a Gramophone The Classical Music Magazine elismerését is. Napjaink historikus előadóművésze és dirigense – mint Ön is – milyen módon közelít olyan művekhez , mint például Vivaldi versenyművei, melyekről már számos hangfelvétel készült? Vajon csak szigorúan a lejegyzett zenei hangjegyek vagy az akkori zenei kultúra, zenetörténeti írások is befolyásolják? Mi a véleménye Vivaldi életművében a versenyművek milyen szerepet töltenek be?
Alexis Kossenko: Vivaldit két fő alapeszme mentén közelítem meg : az első a „vokalitás”. Annak dacára, hogy példátlanul sok tisztán hangszeres darab született Itáliában a 18. század első negyedében, meggyőződésem, hogy mindvégig a hang szolgált ihlető példaként a muzsikához, mint ahogy korábban, a 17. században is. Épp ezért a hosszú frázisokat és az éneklő stílust elsődleges célnak tekintettük az értelmezésben. A másik az volt, hogy visszacsempésszük a muzsikusok gondolkodásába az ékesszólás és a retorika fogalmait: azaz, a mi esetünkben, a beszéd művészetét a zenében. A régi időkben, egészen a 19. századig e művészetet minden művelt egyénnek (kezdve a zenészekkel) el kellett sajátítania és magas fokra kellett fejlesztenie, és csak a mai korban tűnt el teljesen az oktatási rendszerből. Ez egyértelműen hatalmas veszteség, hiszen néha észre sem vesszük a kottában a szemünket majd’ kiszúró nyelvi elemeket. Minden hangköz, harmónia, felfelé és lefelé lépés a dallamban, a ritmus, a szerkezeti elrendezés olyan elemei, mint az ismétlés, levágás vagy harmóniai szekvencia jelentéssel bír. Ha mindezeknek teljesen tudatában vagyunk, a kommunikáció olyan egyszerű és hatásos elemeivel gazdagítjuk a zenét, amelyek még a mai közönség számára is jelentést hordoznak. Nem akartunk (a komponista által) nem megkívánt vagy túlzó effektusokat beépíteni az interpretációnkba: a hűség, a hang szépségére való gondos odafigyelés, az élénkség és a saját érzékenységünk keveréke elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy elindítson minket a saját utunkon, amely nem hasonlít a mások által választottakhoz.
 
Kétségtelen, hogy a concerto meghatározó volt Vivaldi életművében, hiszen a versenyműveiben lehetősége nyílt a kísérletezésre, mint operáiban és egyházi zenéjében. Concertóiban új távlatokat nyitott számos hangszerjátékos előtt, beleértve a legritkább instrumentumok megszólaltatóit is: ne feledjük, hogy az ő idejében a fuvola egészen új hangszernek számított, és a (feltehetően) francia hangszerkészítők nem sokkal korábbi fejlesztéseinek köszönhetően született. Úgy tartják, hogy maga Hotteterre vitte el (1698 körül) Rómába az újonnan tökéletesített fuvolát, melyet hamarosan használni kezdtek az olasz „oboisták”. Vivaldi végeredményben azért úttörő e téren, mert Opus 10-es gyűjteménye (benne a jól ismert „Tempesta di mare”, „Notte”, „Cardellino” concertókkal) az első ismert fuvolára komponált versenymű-gyűjtemény. Ugyanakkor későbbi (és kevésbé ismert) concertókra is szerettük volna ráirányítani a figyelmet, melyek nem jelentek meg nyomtatásban, és kizárólag kéziratban maradtak fenn. Ezek a kompozíciók érezhetően jobban kiaknázzák a fuvola adottságait, ami azt mutatja, hogy az 1730-as évekre a hangszer elterjedtebbé vált, s nem csupán a hivatásosok, hanem a műkedvelők, a dilettanti körében is.
 
klasszikcd.hu: Diszkográfiáját áttekintve Vivaldi mellett Handel, J.S. Bach, C.P.E. Bach, Rameau, Mozart, Haydn felvételei jelentek meg. A barokk és a klasszika között a zenei előadást tekintve jelentős különbségek vannak. Mi erről a véleménye?
Alexis Kossenko: Valójában nem szeretek minden zenei „stílust” különálló kategóriába gyömöszölni, hanem igyekszem a lehető legjobban a tudatában lenni a zeneszerzői gyakorlatban mutatkozó fejlődésnek. A zenetörténet nem széttagolt szakaszokat jelent, hanem megszakítatlan törekvést a modernségre, ami nem egységesen jelenik meg a különböző vidékeken és az egyes komponistáknál. Megdöbbentő különbségek fedezhetők fel például C. P. E. Bach és Haydn között, akik nem csupán egymás kortársai voltak, hanem mindkettejüket modernnek lehetett nevezni a maguk idejében. Ennek ellenére, jóllehet mindketten „barokk” alapokra helyezték saját stílusukat, egyikük (Bach) tökéletessé csiszolta és ezzel zsákutcába vezette a saját formanyelvét, amelynek nem akadt követője (bár igencsak nagyra tartották… egyszerűen túl egyéni volt), míg a másik mainstreamet teremtett a saját stílusával (amit ma klasszikusnak avagy bécsi klasszikának nevezünk), és amit számos komponista átvett tőle, majd Mozart vitt tökélyre.
 
Ha visszahelyezzük ezeket a zenéket a történelmi kontextusukba, hasonlóságok és különbségek olyan keverékét fedezhetjük fel, ami valóban fantasztikus – a korabeli hangszer kiválasztása, valamint az előadói gyakorlat kutatása és tanulmányozása még egyértelműbbnek mutatja a stílusbeli variációkat.
 
klasszikcd.hu: Kutatások révén elfeledett zeneszerzők és műveik kerültek és kerülnek elő akár több évszázados homályból. Hol húzná meg a kezdő-és végső határt a régizenénel? Hangszerkezelést, frazírozást tekintve lehetnek még újdonságok?
Alexis Kossenko: Hadd fogalmazzak radikálisan: a „régizene” a tegnapi nappal ér véget! Avagy, más megközelítésben: minden zene modern. Egykor modernnek számítottak, a szerző szándékai szerint a kor hallgatóságának lelkéhez szóltak, de meggyőződésem, hogy az emberiség sokkal kevesebbet változott, mint gondolnánk, és hogy a régmúlt századok muzsikája a mai közönségnek is érzelmeket képes közvetíteni. Igen, érvelhetünk azzal, hogy az oktatás alapelemei változtak – a retorika művészete is ilyen, végeredményben azonban ez csupán egy olyan nyelv szabályainak rendszerbe szedése volt, amit amúgy is mindenki többé-kevésbé „ösztönösen” megért. A társadalmunkban végbemenő változások többsége nagymérvűnek tűnhet, de végeredményben kizárólag külsődlegesek, és mindennapi életünk apró részleteit érintik. Még mindig ugyanúgy szeretünk, szenvedünk, táncolunk, élvezünk valamit és gyűlölünk, a zenében kifejezett érzelmek pedig a mai napig jelentéssel bírnak és hatásosak: Rameau úgy vélte, hogy a harmónia a természetből ered, épp ezért megérteni és hozzáértően használni, nem pedig kitalálni kell. Ezért hiszem, hozzá hasonlóan, hogy minden ember zenei lény. Manapság az oktatás hiánya (e téren) részben elfedi a bennünk rejlő zeneiséget, el azonban nem pusztíthatja. Csak fel kell fedeznünk ezt mindenkiben. Ezért a múlt zenéi ma sem veszítették el értéküket. Élő művészet ez, és egyetlen zeneművet sem szabad múzeumban tartani.
 
Ami a hangszereket illeti, úgy vélem, hogy a korabeli instrumentumok használata lényeges az idióma megértéséhez: természetes válaszokat ad. Ugyanakkor az olvasás, az előadás, a keresés és az elmélkedés mindegyre pontosabb képet alakít ki a már nem élő komponisták műveinek megszólaltatását illetően, de csupán akkor, ha ez nem távolítja el az előadót a lényegtől: hogy hangok révén fejezzen ki érzelmeket.
 
klasszikcd.hu: A Klasszik CD forgalmazza a Ramée kiadó Joseph Touchemoulin : Concertos & Symphonies lemezét. Ez is egy szintén magas minőségű kiadvány, melyen Ön is közreműködik.
Alexis Kossenko: Joseph Touchemoulin tipikus példája azoknak, akiket manapság kisebb mesterként emlegetünk; hiányzott belőle a zsenialitás szikrája, amely megvolt Haydnban és Mozartban, két kortársában, mégis érzékeny, ötletes és gyakorlott, zenéje pedig megérdemli, hogy megismerjék. Kevés „klasszikus” komponista műveiben fedezhető fel ennyire tisztán mestere, Tartini öröksége, ami egészen egyértelműen nyilvánul meg szimfóniáiban és hegedűversenyében. Ami a fuvolaversenyt illeti, elbűvölő darabbal állunk szemben, mely jól mutatja, szerzője mennyire tisztában volt a hangszer éneklő jellegével (egy még meglehetősen egyszerű fuvoláról beszélünk, hengeres fa hangszerről, egyetlen billentyűvel). Az A-dúr nyilvánvalóan ügyes, hivatásos fuvolistát kíván. A concerto fő érdekessége a lassú tétel: egy megindító szóló vonós accompagnatóval, bevezető ritornell nélkül: annyira egyszerű és annyira hatásos! A fuvolista, akinek a concertót írta Touchemoulin, teljes kidolgozást hagyott örökül ránk, a teljes tételek kidíszítésének akkoriban elterjedt művészete ritka tanúságtételeként.
 
klasszikcd.hu: Milyen zenekarokkal dolgozik együtt napjainkban? Mi tölti ki a hangszeres játék mellett a napjait?
Alexis Kossenko: Fuvolistaként játszom modern fuvolán és korabeli (barokk, klasszikus, romantikus) hangszereken… de furulyán is! Számos nagyszerű zenekarral nyílt lehetőségem együtt dolgozni több formában is. Manapság fő együttesem a La Chambre Philharmonique, Emmanuel Krivine dirigens vezetésével, akikkel első fuvolistaként játszom romantikus szimfóniákat (Schubertet, Schumannt, Mendelssohnt, Brahmsot, Beethovent, Berliozt, stb.), az utóbbi időben pedig Mozart fuvolaversenyeiben működtem közre szólistaként.
 
Emellett egyre gyakrabban vezetek zenekarokat, vagy vendégkarmesterként, vagy szólistaként (az Arte dei Suonatorival, a B’Rockkal, a European Union Baroque Orchestrával, a Holland Baroque Societyvel), vagy saját zenekarommal, a Les Ambassadeurs­-rel (www.les-ambassadeurs.com). Ennek az új együttesnek, melyet teljességgel nemzetközinek szeretnék megtartani, idén volt az első koncertidénye, amely csodálatos zenei és emberi élményekkel gazdagított mindenkit. A Les Ambassedeurs széles repertoárral dolgozik, alapvetően azonban három irányvonalat követünk:
- A drezdai zenekar repertoárját játsszuk Bach korából. A maga idejében ezt a zenekart tartották a világ legjobbjának, és a „virtuózok seregének” komponált repertoár valóságos aranybánya, lenyűgöző és gyakorta kifejezetten zseniális darabokkal Pisendeltől, Vivalditól, Zelenkától, Telemanntól, Quantztól, Heinichentől és még sok más zeneszerzőtől.
- Mozartot, a gyökereit és a mesterműveihez vezető utat kutatjuk, és nem a nyugati zene istenségére, hanem az emberre fordítunk különös figyelmet! Meg akarjuk fosztani bálvány státusától – természetesen a legnagyobb tisztelettel –, és inkább a kor művészetének fényében szeretnénk jobban megérteni a műveit.
- Jean-Philippe Rameau. A nevet nagyra tartják, a zene viszont a mai napig egy elit közönség kiváltsága… mi pedig változtatni szeretnénk ezen. A „barokk” korban nála jobban senki nem tudta, hogyan kell játszani a harmóniákkal, a ritmussal, a zenekar színeivel, hogyan kell manipulálni az érzelmeket… Abszolút zseni, aki messze megelőzte a saját korát. Mozart vérbeli 18. századi zeneszerző. Akárcsak Bach. Óriások. Rameau viszont a 18. század eszközeivel játszik, és olyan zenét produkál, ami jóval későbbi korszakok eszményeivel köti össze ezt a muzsikát. Az én szememben Rameau impresszionista zeneszerző, aki olyan érzéseket, színeket, benyomásokat használt elsőként a zenében, melyek csak 150 évvel később jelennek meg ismét. Nem akadt követője, mivel a kortársaihoz képest túl messze jutott. Az ötletei nyomtalanul eltűntek a halálával, és nemzedékekkel később bukkantak csak fel újra.
A következő koncertjeink közül említésre érdemes a varsói (Rameau május 11-én és Purcell május 12-én), a würzburgi (Mozart és C. P. E. Bach június 8-án és 9-én), valamint a bruggei (Mozart-szimfóniák, fuvolaverseny és szoprán-áriák augusztus 3-án).
 
Érthető, hogy a Les Ambassadeurs különösen fontos szerepet tölt be az életemben. Nem a legkönnyebb vállalkozás egy válság idején, de a zenébe vetett hitünk hajt minket, és szilárd meggyőződésem, hogy Rameau, Zelenka, Bach és Mozart még mindig mondhat olyasmit a mai közönségnek, amit sosem hallottak még. A célunk, hogy az ő nagyköveteik legyünk.
 
klasszikcd.hu: Az Alia Vox, Harmonia Mundi vagy a Hyperion mellett más világhírű, de a hazai zenei piacon kevésbé ismertebb régizene kiadványok forgalmazását tűzte ki a Klasszik CD célul. A zeneletöltések mellett a zenerajongók érdeklődnek, keresik és megrendelik az Alpha Records, Gimell, Glossa, Ricercar, Ramée, vagy Stradivarius kiadványokat is. Mit üzenne zárásul a Klasszik CD olvasóinak, lemezgyűjtőinek?
Alexis Kossenko: Ezek a kiadók mind fantasztikus munkát végeztek a jól ismert mesterművek és az elfeledett darabok kiadásának terén; időnként nagyszerű művészeket, valamint nagyszerű műveket ismertettek meg a világgal. Rengeteg bátorságról és kezdeményezőkészségről tettek tanúbizonyságot, ami a „nagy” kiadókra nem mindig jellemző. Szerintem az olvasóknak az ösztöneikre érdemes hallgatniuk; legyenek kíváncsiak és vállalkozó szelleműek, ne vakítsa el őket a csillagok ragyogása, a csupa nagy név, (néha) haladjanak a főúton, de (gyakran) térjenek le a kisebb mellékutakra is. Mindenekelőtt pedig olyan művészek munkásságát igyekezzenek követni, akik egyszerre őszinték és nagylelkűek; hangfelvételeken ugyanúgy, mint – ha lehetséges – koncerteken, hiszen a művészetünk elsősorban a színpadra való: végtére is a mikrofonok a koncert keltette érzések megőrzésére hivatottak!
 
További információért keresse fel az alábbi honlapot: www.alexiskossenko.com
www.les-ambassadeurs.com
 
Várható megjelenés (júniusban):
CHARPENTIER : Leçons de Ténebres / Ouvertures pour l`Eglise
Stephan MacLeod (baryton)
Art dei Suonatori
Alexis Kossenko (direction)
 
klasszikcd.hu : Köszönjük Alexis, további jó munkát kívánunk művészi munkájához!