FőképKedvezményes váráslás: www.booker.hu



Azon gondolkozom, mi vihet rá valakit, arra, hogy metszőollóval vágjon át egy elektromos vezetéket. Sosem szóltak rá, hogy kés, villa, olló…? Hogy a fém vezeti az elektromos áramot, ami gyakorlatilag minden élőlénynek halált okoz? Jó, én se félek, ha villámlik, de azért nem nyúlkálok csavarhúzóval a konnektorba. És golyóstollal sem. Az elektromos áram minden erőlködés nélkül képes megölni az emberi faj bármely példányát. A részeg példányokon meg még röhög is egy jót.

Amikor olyan képtelenségeket olvasok, hogy „… fölmászott egy villanypózna tetejére, és megfogta mindkét vezetéket…”, az jár a fejemben, hogy a mátrix alkotói ilyen viccekkel akarnak szórakoztatni, nehogy felébredjek és leálljon az áramellátás, és éhen haljon egy robotgyerek, aki nem tudja gondozni a robotkutyáját, aki veszett lesz emiatt és felfalja az egész családot. Inkább egy ember, mint egy robotcsalád, megértem.

A másik. Nem csak a színdarabokban sül el az előkerült fegyver. Egy pisztolynak az a dolga, hogy felgyorsítson egy apró fémdarabot annyira, hogy egy emberpéldány belehalhasson abba, ahogy ez a fémdarab belecsapódik. A pisztoly ezért született, ezért él. Ha el tud sülni, megteszi, mert ki tudja mikor lesz rá alkalma megint. És most a pisztolyokról beszélek! Mi következik ebből? Nem adhatunk pisztolyt olyan kezébe, aki nem tekinti szentségnek az emberi életet. Sosem adunk gyerek kezébe fegyvert. Nagy gyerek, sőt örök gyerek kezébe sem.

Már a harmadik kötetben olvashatjuk, hogy mire képes az emberi lelemény, a humoros önszelekció beteljesítése közben. Semmi „halottakról jót vagy semmit duma”. Egy bevezető után hat fejezetben tárulnak elénk az emberi hülyeség végtelen távlatai. Sőt nem is a hülyeség, hanem a végtelen önbizalom. Majd’ mindegyik történet mögött ott van, hogy „Nekem aztán sikerülni fog!”. Vagy ami még rosszabb: „Fáradt vagyok, hagyj békén a részletekkel!”. Ja és a legeslegrosszabb motiváció mind közül, hogy: „Nekem biztosan könnyebben és gyorsabban sikerülni fog az a valami, mint a többieknek!”.

De inkább legyünk büszkék a szereplőkre, olyan módokon szegik meg a szabályokat, amik nekünk eszünkbe sem jutnának. Furfangosak ők egytől-egyig. Kettőig vagy háromig, de hát a fűrész, az, fűrész. De én még őket is sajnálom, inkább élnének szegények. Ha Murphy is olvasná a könyvet, vajon mit mondana? Előre szóltam srácok, ami el tud romlani az el is romlik? De hogy ennyire, Murphy úr? Már a születésnél?! Talán egy tanulsága mégis van a weboldalnyi és három-kötetnyi halálozásnak. Semmi nem sürgős, hacsak épp nem orvoshoz megy az ember.