FőképRégmúlt idők titokzatos vallásai – alcímként még ennyi kiegészítést kap az olvasó, mielőtt a borító mögötti tartalomhoz hozzáférne. Ezzel az állítással nem érdemes vitatkozni, hiszen a hajdanvolt vallások finoman fogalmazva is titokzatosak, lévén legtöbb esetben csak pár tárgyi emlék maradt utánuk, részletes leírás, szent könyv, szertartásrend, stb. már nem. Szobrokból, tárgyakból pedig képtelenség visszaállítani az eredeti jelentést, ezért aztán abban a tudatban vágtam neki a kötetnek, hogy a név nélküli sorozat korábbi köteteihez hasonlóan összegyűjtve, kicsit kibővítve megkapom azt a keveset vagy semmit, amit biztosan tudunk. Ez valóban így is történt – de ne felejtsük el, ez a könyv atlaszként funkcionál, ami ebben az esetben nem térképgyűjteményt jelent, hanem inkább kalauz az elmúlt pár évezred vallásai és hiedelmei között. Ezt a célját azonban minden további nélkül teljesíti, sőt, a közismerteken kívül még számos istenhitről és kultuszról is szó esik benne.
 
Douglas a könnyebb áttekinthetőség miatt négyes felosztást használ. Az első, címe szerint „Termékenységi kultuszok, természetimádat és áldozati szertartások” fejezetben görög (minoszi és Dionüszosz), római (Mithras), kelta (druidák és úgy általában a kelta istenek), azték emberáldozatok, japán (Sintoizmus és kamik) szerepelnek. A felsorolásból kiderül, nem csak Európa kerül szóba (ami jó), viszont ez tényleg csak érintőleges válogatás, mert sok minden kimaradt (őskor, Kína, stb.). Ezt követően „Az istennők kultusza” részben pár istennőről illetve keresztény szentről esik szó: Istár, Ízisz, Artemisz, Aphrodité, Sakti, Káli, Tára, Szűz Mária, Fekete Madonna (ezen utóbbira nem tudom, miért kell úgy rácsodálkozni, elvégre a korabeli Európa ismerte az afrikai keresztény államot, Etiópiát, vagy akkori nevén Abesszíniát, s ebből következik, hogy nem volt ismeretlen fogalom a néger keresztény). A harmadik fejezetben „Misztériumvallások és misztikus hagyományok” címen kultuszokról olvashatunk. Hórusz, eleusziszi, püthagoreizmus, gnoszticizmus, katharizmus, hermetizmus, alkímia, rózsakeresztesség, szufizmus, zoroasztrianizmus, tantrikus hagyományok, tibeti buddhizmus – valóban változatos a lista, gyakorlatilag minden, manapság „divatos” téma szerepel benne, kiegészítve pár egzotikummal.
 
Végezetül „A New Age mozgalom kultuszai” cím alatt az utolsó százhatvanegynéhány évben létrejött kultusz, hit vagy nem is tudom minek nevezzem irányzatról esik bővebben szó. Ez a rész értelemszerűen átfedésben van a sorozat korábbi köteteivel, de a vallásokkal egy kicsit is foglalkozók számára szerintem ez a legérdekesebb, ugyanis szépen időrendben felsorolva megismerhetjük mindazt, amit ebben a témában ez idő alatt „feltaláltunk”. Boszorkányság (Wicca), pogányság, teozófia – hogy csak párat említsek ezek közül.
 
Szokás szerint felemás érzéseim voltak olvasás után. Kettős hiányérzetem oka egyrészt, hogy számos „kultusz” kimaradt. Húsvét-szigetek, maják, szlávok, lovas nomádok, Afrika egy az egyben, stb. Másrészt a megemlítettekről jó lett volna többet megtudni, így ismét csak felületes tudás birtokába kerültem. Ez mondjuk érthető, mivel meglátásom szerint ez a kiadvány főként azoknak szól, akinek még nem volt ilyen jellegű kiadvány a kezében. Nekik javaslom folytatásként, hogy mindenképpen olvassák el James G. Frazer alapművét, Az Aranyágat, illetve a kétkötetes Mitológiai enciklopédiát. Ezekben számos, a modern kor előtti vallásról mélységi információkat találnak majd.
 
Kapcsolódó írások:
Brenda Rosen: Elveszett városok atlasza
David Douglas: Misztikus és szent helyek atlasza
Joel Levy: Atlantisz és más elveszett civilizációk atlasza
Joel Levy: Elveszett kincsek atlasza