Főkép

A tetovált lány címen jelent meg Stieg Larsson svéd író első regénye, mely azóta hatalmas sikernek örvend, s a sorozat további két kötete is napvilágot látott. A sorozat népszerűsége miatt nem volt kérdés, hogy készül belőle filmváltozat is, egészen pontosan 2009-ben mutatták be a svéd adaptációt. Őszintén szólva én egyiket sem ismerem, hiszen a skandináv krimi nem különösebben a zsánerem, de az északi népek jellegzetesen realista és hideg atmoszférájú filmalkotásai sem igazán keltik fel az érdeklődésemet – ám rögtön kíváncsi lettem, mikor kiderült, hogy az amerikaiak is dolgoznak a saját változatukon, ráadásul David Fincher rendező felügyelete alatt. Mi lehet olyan különleges és egyedi A tetovált lányban, hogy alig másfél évvel az eredeti után Hollywood is megpróbálja sikerre váltani?
 
Mikael Blomkvist sikeres újságíró a Millenium lapnál egészen addig, amíg egy cikkében komoly vádakkal nem illet egy nagymenő vállalkozót. Ugyan börtönbe nem kerül, de az újságtól kirúgják és kénytelen egy rövid időre elmenekülni a világ elől – kapóra jön egy munkalehetőség, hiszen a Vanger család feje megkéri, hogy nyomozzon egy negyven évvel korábbi ügy után. Beköltözik a Vangerek tulajdonában lévő sziget üres kunyhójába, és megpróbálja felkutatni a tinédzser Hariet Vanger meggyilkolásának körülményeit. Lisbeth Salanderrel, egy fiatal punklánnyal együtt súlyosabb bűnökre is ráakad, miközben az életük is veszélybe kerül.
 
Ahogy már korábban említettem, nincs összehasonlítási alapom, de a filmnek önállóan kell igazán megállnia a helyét, így ez nem is feltétlenül baj. Az amerikai változat megfelel ennek a feladatnak, hiszen a komoly témát fogyaszthatóan tálalja, a számos brutális és durva jelenet nem uralja annyira a légkört, hogy közben ne tudnánk élvezni az izgalmas cselekményt. Hiába szűrődött már több alkotó szemüvegén is át az alapanyag, továbbra is megmarad a rejtélyesség érzete. Miközben az újságíró és hackerlány páros nyomoz az esetek után, egyre fokozódik a sebesség, fokozatosan tudunk meg egyre többet a nagy titokból, vagyis minden úgy történik, ahogyan azt a profi készítőktől elvárjuk.
 

Sajnos azonban egy kicsit sokáig tart a felvezetés, mire valóban eljutunk odáig, hogy érdekes események történjenek, alábbhagy a figyelem és az unalom veszi át a helyét. A 153 perces játékidőből még ki lehetett volna hagyni egy fél órát, a feszültség növelésének mindenképpen jót tett volna. Ettől függetlenül a karakterek hiteles felépítésére szükség volt – ha nem is az oknyomozó újságíró meglehetősen átlagos figurájához, inkább a férfiak elnyomása alól kitörni kényszerülő Lisbeth alakjához. A fiatal lány hatásos jelképévé válik a filmben bemutatott nőgyűlöletnek, ugyanis csak kemény megpróbáltatások árán tud keresztüljutni az élet viszontagságain, folyton olyan férfiakkal kerül szembe, akik megalázzák és semmibe veszik, miáltal jelleme is számos változáson esik át.
 
Az őt alakító Rooney Mara is valósághűen mutatja be az éles esze és tetoválásai mögé rejtőző lány érzelmeit, a vele történt drámai események neki köszönhetően átérezhetőek. Ez már nem annyira mondható el Daniel Craigről, aki ugyan valamivel többet vetett be képességeiből, mint a Bond-filmekben, de még így is háttérbe szorult a női főszereplő mellett. A hideg skandináv helyszínek felerősítik a fagyos hangulatot, a két zeneszerző pedig olyan dallamokat komponált, amelyek eredetiségük miatt talán nem is maradnak emlékezetesek, de megfelelően alájátszanak a cselekményhez. Kiegészülve a főcím kellemesen bizarr stílusával, minden egyes alkotóelem tökéletes passzol egy kitűnő alkotáshoz.
 
David Fincher is a tőle megszokott professzionalizmussal szőtte a szálakat, de még ő sem tudott a korrektnél sokkal jobb thrillert létrehozni, az átlagosságon csak a könnyen fogyasztható társadalmi mondanivalóval tudott túllépni. Legyen szó a nőellenességről, a nácizmusról vagy éppen a szólásszabadság kérdéséről, csak annyira mélyed bele, hogy ne kelljen igazán moralizálni vagy elgondolkodni, de végig ott motoszkáljon bennünk az érdeklődés. A kitűnő karakterek és a szórakoztató történet profi megvalósítással párosul, együtt élvezetes kikapcsolódást biztosítanak a nézők számára – viszont az erőszakos jelenetek miatt szigorúan csak 18 éven felülieknek.