FőképMint kultúrát kedvelő és támogató személyt, engem mindig örömmel tölt el, ha amatőr kezdeményezés lát napvilágot. A Karcolat Irodalmi és Művészeti Tehetségkutató Egyesület, azaz a KIMTE második antológiája is ilyen, mi több, ezt már tematikusan állították össze.

Fontos ez, hiszen az amatőr írók nagyon nehezen jutnak megjelenési felülethez. Sok esetben a belterjesség átkaiba ütköznek, az internet pedig nem tekinthető komoly publikációs felületnek, hiszen boldog-boldogtalan feltölthet bármiféle agymenést, nincs elválasztva a búza az ocsútól.

Erre valóak a különféle körök, egyesületek és társaságok, de természetesen az ő tevékenységüknek is megvannak a maga problémái. Vegyük csak a kiadási költségeket, hogy egy példát említsek. Minden kedves vásárló figyelmébe ajánlom a gondolatot, hogy egy-egy ilyen kötet megvásárlásával azokat a szerzőket támogatja, akik enélkül méltatlanul elsüllyednének a mai magyar irodalmi tenger mélyére, és valószínűleg csak évszázadok múlva találna rájuk egy kulturális mélybúvár.

A Pillantás a pokolba történetei sötét, komor hangulatúak, műfajuk változó. Rövid mesék és hosszabb elbeszélések váltogatják egymást, a tematikusság pedig azt jelenti, hogy az írásokat összeválogató szerkesztők egységes atmoszféra kialakítására törekedtek. Ez sikerült, bár ha szabad, adnék néhány tanácsot. Itt, nyilvánosan, hiszen megjegyzéseimből az ajánló olvasója is információkat nyer a kötettel kapcsolatban.

Egyrészt a szerkesztőkhöz szeretnék szólni: némileg nagyobb szigor jól jött volna. Ritka az az írás, amelyet nem lehet tovább csiszolni. Mondhatni, nincs ilyen, ezért ha kell, ötször is visszadobjuk a szerzőnek a művet. Sértésnek és sértődésnek nincs helye ebben a helyzetben, hiszen a kiadás a tét, és az, hogy az olvasók hogyan fogják megítélni a kiadó, jelen esetben a KIMTE további köteteit. Tehát ne finomkodjatok, keményen vágjátok a szerzők képébe mindazokat az írásokat, amelyeket nem éreztek elég kiforrottnak.

Igen, ilyesmi is van a könyvben. Elkerülhetetlen, hiszen amatőr irodalmi műhelyről van szó, ahol nyiladozó tehetségek alkotnak. Van azonban egy másik oldala is az „amatőr” szónak: a Pillantás a pokolba máris tartalmazza azokat a neveket, akikre érdemes odafigyelni, akiket a kiadóknak máris fel kellene karolni és kinevelni.

A nevek említésével el is jutottam a második tanácsomhoz. A szerzőket kérem, hogy kicsit bízzanak magukban és merjék vállalni a nevüket. Az angolszász álnevek szükségtelenek egy olyan kötetben, ahol eleve köztudott, hogy magyar szerzőkről van szó. Az eltorzított angolszász nevek pedig nem érdeklődést keltenek, inkább visszatetszőek, akárcsak a becenévszerű beszélő nevek. Mindez annyiban függ össze az önbizalommal, hogy akik a saját nevük alatt írnak, azok rendszerint magabiztosabban alkalmazzák eszközeiket, élvezetesebb és fantáziadúsabb művekkel szórakoztatják az olvasót – ez erre a kötetre is igaz.

Tehát összességében olyan kötetről van szó, amelyet érdemes elolvasni, még akkor is, ha a tartalma hagy némi kívánnivalót maga után. Ráadásként a Pillantás a pokolba megvásárolható önmagában vagy kísérőlemezzel együtt – ez utóbbinak tartalma nem kapcsolódik szorosan az írásokhoz, inkább általános hangulati aláfestéssel szolgál.

Tartalomjegyzék:
Boros András: Éjszakai járat
Christine Ardens: Lili
Ripp Gábor: Álpadló
Sinka Dávid: Csontváz a szekrényben
Dana: Hívatlan látogató
Anonymus R Chynewa: A telefon
Bukros Zsolt: Az emlékezet útvesztői
Kovács R. Andrea: Pillantás a pokolba
Chrys Cage: A gyermekevő
Tom Query: „Békalány”
Farkas Balázs: A titkos adalék
Kovács R. Andrea: Születés
Tom Query: Oidipusz szonáta
Bukros Zsolt: Az új fiú
Christine Ardens: Tartozás
Hantos Norbert: Egydolláros sorsjegy
Blade: Egyedül
Nagy Dániel: Furoris Nex
Krystohans: Apaság
Krysta Hans: Az otthon illata