Főkép

Ha máshonnan nem, a Pascal Quignard regénye alapján, Alain Corneau rendezésében készült Minden reggel (Tous les matins du monde) című film révén viszonylag szélesebb körben is ismert lehet Monsieur de Sainte-Colombe neve, aki amellett, hogy egy hetedik húr hozzáadásával megreformálta a viola da gamba elkészítésének módszereit, páratlan műveivel és Marin Marais mestereként is beírta magát a zenetörténetbe. Habár az életéről és pályafutásáról vajmi keveset tudunk, és a róla és Marais-hoz fűződő barátságáról készült két mű is egyértelműen fikció, még kevesebb tény ismert az ifjabb Sainte-Colombe-ról. Mindössze annyi tűnik bizonyosnak, hogy a korszakos komponista vélhetően 1660 körül született fia a 18. század elején az észak-angliai Durhamben bukkant fel, és 1720-ban bekövetkezett halála előtt még ránk hagyott néhány kiemelkedő szólódarabot.
 
A Jordi Savall interpretációjában rögzített táncfüzérek, mint azt az értékes információkkal teli kísérőfüzetből megtudhatjuk, a Johann Sebastian Bach francia szvitjeit alkotó stilizált tánctételek – courante-ok, allemande-ok, sarabande-ok, bourrée-k, menuet-ek és gavotte-ok – változó összetételű és hosszúságú sorozataiból állnak össze. És ugyan a 6. brandenburgi versenyben még Bach is megszólaltatja a viola da gambát, a kifejezetten e hangszerre készült darabok az ifjabb Sainte-Colombe idejében már egyértelműen divatjamúltnak számítottak. Meglehet, épp ezért kellett a komponistának francia földről Angliába vándorolnia, hiszen a szigetországban még talán elevenebben éltek a Henry Purcell által is oly nagyra becsült és bár ritkán, de mégiscsak gyakorolt consort-muzsika hagyományai.
 
Az ifjabb Sainte-Colombe műveit mindenekelőtt a rendkívüli virtuozitás jellemzi. A kettős fogások, akkordbontások, bonyolult díszítések és az ellenpontos szerkesztés elsősorban Bach egyes darabjait, főképp a szólóhegedűre írt szonátákat és partitákat előlegezik meg. Viszonylag ritkán – leginkább a prelúdiumokban – hallani igazán gyors passzusokat, és összességében inkább ornamentikájuk, mélységük és összetettségük, mintsem tempójuk miatt érezhetjük bravúrosnak e technikailag mégis komoly kihívást jelentő darabokat. Ám ez kizárólag az előadónak jelenthet némi gondot, a befogadó elsősorban finoman kidolgozott, szép és – mint minden igazán magas szintű művészet – elvontságukban is elgondolkodtató dallamokat hall.
 
Különösen jelentős a második korong anyagát lezáró „Tombeau Por Mr. de Ste. Colombe le Pere (De Sainte Colombe le Fils)”, ami nem csupán a fiú apja előtti tisztelgéseként felfogható, hanem a Marais két tombeau-jával kezdődő rövid tradíció folytatása is. Ha nem hallgattuk volna meg az előtte felcsendülő műveket, minden bizonnyal felettébb szomorúnak ítélnénk a darabot, amely az alapvető formai eltérések – hogy mást ne említsek: közel negyedórás időtartama – ellenére mégis tökéletesen illeszkedik a szóló szvitek tételeinek sorába.
 
Meglepő, mégis igaz, hogy az ifjabb Sainte-Colombe műveit mindeddig kizárólag Jordi Savall előadásában rögzítették, s ezek közül is a leghosszabb és legtartalmasabb ez (a Marin Marais több fontos művét tartalmazó kiadvánnyal egybecsomagolt díszdobozban is kapható) dupla album. Ha lehetséges, itt még inkább érvényesül a viola da gamba-művekre amúgy is jellemző bensőségesség, hiszen Savall a szó legszorosabb értelmében együtt lélegzik hangszerével, és néha még elsuttogott megjegyzéseire is felfigyelhetünk. Ez a míves muzsika tőlünk is elmélyült „együttlétet” kíván, s véletlenül sem frivol szórakoztatás, így lehetőleg csak olyankor vegyük elő a dupla albumot, amikor akad egy vagy két valóban szabad óránk, amit kizárólag Sainte-Colombe-nak szentelhetünk.
 
Előadók:
Jordi Savall – viola da gamba
 
Jean-Pierre Marielle – felolvasó (18)
 
A lemezen elhangzó művek listája:
CD 1
1-9. [IV] Suite en Mi mineur
10-13. [II] Suite en La mineur
14-19. [V] Suite en Si mineur
 
CD 2
1-7. [I] Suite en Sol mineur
8-15. [III] Suite en Fa majeur
16-18. [VI] Suite en Fa mineur