FőképA Tesz-Vesz univerzum megkerülhetetlen, ha gyerekkönyv-keresésben vagyunk. Nagy eséllyel már örököltünk is egy-egy szamárfüles kötetet, hiszen Cicó, Malacék, Szimat rendőr és Lali kukac (bár a nevek sajnos fordításonként változóak) komoly igénybevételnek nézhetnek elébe, ha egyszer gyerekkézbe kerülnek.

Aki esetleg még nem ismeri: Richard Scarry cuki állatszereplőkkel kívánja bemutatni a világ működését a gyermekeknek, és a könyveit maga illusztrálta. Kritikaként (bár csak végtelenül kekec és a kákán is csomót kereső kritikaként) felróható, hogy az általa bemutatott Tesz-Vesz város berendezkedése egy lassan letűnő kort elevenít meg, sok-sok társadalmi sztereotípiával. Ám aki ezen túlteszi magát, biztosan sok kellemes órát szerez a gyerekeknek, akik talán fütyülnének is ugyanezekre a történetekre, ha nem az emberi típusokat képszerűvé tevő mosómedvék, vízilovak, egerek és rókák vezetnék a repülőt, sütnék a kenyeret és építenék az utat, meg okoznának mindenféle galibát.

Ez a tűzoltódobozos verzió egyrészt a „hetet (nyolcat) egy csapásra” csábító lehetőségét rejti magában, vagyis egy helyett rögtön sok ajándéknak tekinthető, és még tűzoltóautó alakú dobozunk is lesz, ami brümmögve szállítja a könyveket a polc felé, majd elősegíti, hogy a sok kis kötet egyszerre zuhanjon a fejünkre.

A hátrány: valószínűleg képtelenség egyszerre csak egyet felolvasni a kölyköknek, minden alkalommal le kell futtatni az egész sorozatot. Viszont egy kis könyvvel átlag három perc alatt végzünk, ezért a kötetek leginkább az apróságoknak szereznek igazán nagy örömet. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy inkább az apró kisfiúknak, hacsak a kislányunkban nincs erős vonzalom a négykerekűek iránt, merthogy javarészben ezek a főszereplők, és Ubi malac, Cicó meg Durci, a rosszcsont, akik mind-mind fiúk...

A címek tételesen: Számolj tízig! (pl. repülőket, hajókat, tűzoltóautókat és morcos malacokat); Úton-útfélen (tragacsok minden mennyiségben); Durci, a rosszcsont; Ki, kicsoda? (a teljesség igénye nélkül néhány tesz-veszi lakos); Járgányok (megint tragacsok); Édes otthon (indulás lefeküdni!); Cicó és az ellentétek (egyszer fent, egyszer lent, aztán alvás!); Cicó, az illemtudó (az udvarias kismacska jutalma tengernyi esti mese).

Ilyen kis hígításban jól érzékelhető a pedagógiai szándék, melynek hatását elsősorban a háromig számolásban érzékeltem mint szülő. A kedvenc könyv nálunk természetesen Durci, a rosszcsont, amelynek főszereplő malackája szó szerint ráfázik az engedetlenségre.

Emellett a könyvekből utat is lehet építeni.