Főkép

Nagy rajongója és gyűjtője vagyok a német ECM lemezcég kiadványainak. A Manfred Eicher által 1969-ben alapított ECM a dzsessz, a klasszikus zene és a kortárs zene területére fókuszálva végzi a tevékenységét a minőségi zene híveinek nagy örömére. Az elmúlt négy évtized alatt – Jan Garbarektől Keith Jarrettig – számos világsztár lemezének borítóján szerepelt az ECM felirat.

Két vagy három évvel ezelőtt kaptam egy 5-6 lemezből álló ECM-csomagot. A pakknak része volt egy akkor még számomra ismeretlen zenekar, a Marcin Wasilewski Trio albuma is. Nagyon kíváncsi voltam a gyűjteményem új darabjára, bár komoly kétségeim nem voltak vele kapcsolatban, hiszen ECM-lemezben még sohasem csalódtam. A January című korong – amelyet nagyon gyorsan megkedveltem – megadta nekem a jelzést, hogy erre az együttesre a jövőben is érdemes lesz odafigyelni. (Az említett korong a trió második lemeze. 2004-ben a Trio című albummal debütáltak.) Nagy örömömre az idei év elején a MŰPA Jazz Showcase rendezvénysorozatának egyik fellépőjeként a Marcin Wasilewski Trio játszott Budapesten. (A formáció egyébként egyszer már járt nálunk, méghozzá 2006-ban a Szigeten.)

Bár ezt hivatalosan senki nem mondta ki, a péntek esti műsor egy lemezbemutató koncert volt. Ugyanis a trió új lemeze, a Faithful a közelmúltban jelent meg. Ennek megfelelően a repertoár ennek a korongnak az anyagára épült. Két dolog már néhány szám elhangzása után kiderült. Egyrészt az, hogy a zenekar tagjai remek muzsikusok (bár a korábban említett lemez alapján ez eddig sem volt kétséges számomra). Másrészt az, hogy olyan művészekről van szó, akiktől távol áll az, hogy ünnepeltessék magukat.

Wasilewski kb. három vagy négy szám elhangzása után bemutatta a zenekar tagjait és röviden beszélt az elhangzó számokról. Amint az később kiderült, ezzel a részéről lezárult a közönség felé irányuló verbális kommunikáció. Ezt követően, ahogy mondani szokták: csak a zene volt.

Úgy gondolom, hogy rajtam kívül még nagyon sok jelenlévő számára egyértelművé vált, hogy a Faithful remek album. Különösen három kompozíció – az „An den kleinen Radioapparat”, a „Wake Up In The Desert” és a „Big Foot” – nyerte el a tetszésemet. Valamennyit precíz vonalvezetés és szépen gondozott hangok jellemezték. A hallgatóságnak sem az egyéni hangszeres teljesítményekre, sem a három muzsikus közti összhangra nem lehetett panasza.

Ahogy arra már korábban is utaltam, az együttes tagjai még a sokadik ráadás után sem ünnepeltették magukat, visszafogott mosollyal nyugtázták a megérdemelt sikert. Pedig ők akár sztárolhatták is volna magukat, hiszen nem akármit tettek le péntek este az asztalra…

Közreműködött:
Marcin Wasilewski – zongora
Slawomir Kurkiewicz – bőgő
Michal Miskiewicz – dob