Főkép 2011-ben a Mikulás nem csak magas euró árfolyamot hozott magával, hanem a soron következő Tim Davys könyvet is. Ennél jobb december eleji ajándékot kívánni sem lehetett, hiszen az előző kötet egyszerűen haláli – a mai napig szeretem újszerűségéért, ahogy a plüssfigurák keverednek a noir hangulatával az egyszerűen mesés. Az ilyesmit írókörökben kéne tanítani, ha nem lenne teljesen felesleges egy ilyen megmozdulás, elvégre hasonló sztori bárki mástól már csak halovány utánzat lenne.
 
Ezúttal a törvényt védelmező rendőrök nyomába eredünk, hogy egy brutális lefejezés (ami errefelé nem számít gyilkosságnak, elvégre bármelyik kórházban seperc alatt visszavarrják a szökevény testrészt) ürügyén megismerjük a helyi erők módszereit, és úgy általában a plüssvilágot.
 
Az alapötlet remek, ráadásul a kitömött állatok számtalan érdekes helyzetre adnak lehetőséget (például a fürdés vagy a szex), amit Davys szépen be is illeszt a történetbe. A szereplőkkel már szemlátomást meggyűlt a baja, ami érthető, elvégre nem könnyű az emberi tulajdonságokat úgy átplántálni a bábokba, hogy az megállja a helyét. Az egyik rendőr kábítószeres és öntörvényű, de jók a megérzései. A másik rendőr pedáns, magányos és tapasztalatlansága miatt mindent elhisz, amit a szeme elé tesznek. A harmadik rendőr magánéletének zűrössége miatt nincs mindig jelen lelkileg, a negyedik simán karrierista, az ötödik… Ráadásul a gyanúsítottakkal is baj van: ez hazudik, az kis csúsztatással mond igazat, az örökösök pedig kifejezetten idegesítőek.
 
Nagyon vártam az új Davys regényt, amit annak rendje és módja szerint fel is habzsoltam. Mégis a végeredményt illetően felemás a véleményem. Tény, másodjára már nem ütött akkorát a plüssvilág, mint az előző alkalommal. Ok, hálás voltam az olyan apróságokért, amik még többet árultak el plüssállatokról, a helyi időjárásról és úgy általában a világról. Az is igaz, hogy ha nem macik, egerek, héják, vérebek és más effélék lennének a szereplők, hanem hús-vér emberek, valószínűleg akkor sem tetszett volna maradéktalanul a regény. Véleményem szerint a probléma oka a cselekményben keresendő: egyszerűen túl sok szálat próbál a szerző összedolgozni, de azok az istennek sem engedelmeskednek neki, makacsul élik a saját kis életüket, s ennek köszönhetően a végeredmény kissé zavarosra sikerült.
 
Most akkor érdemes vagy nem érdemes elolvasni? – kérdezheti bárki. Hmm. Érdemes. Kivált, ha szereti az ember az olyan nem szokványos történeteket, mint amiket a Coen tesók vagy Tarantino szokott filmre álmodni.
 
Részlet a regényből