FőképA Star Trek nagyon sokáig szinte ismeretlen és agyonhallgatott dolog volt Magyarországon. Én is csak egy barátom által hallottam a dologról, aki az NDK-ban (Német Demokratikus Köztársaság) töltött pár évet, és abban a szerencsében részesült, hogy ott több epizódot is látott. Mivel kis társaságunk alapvetően rajongott a tudományos fantasztikus dolgok iránt, kézenfekvő volt, hogy az ismerősünkön keresztül valamennyire „képbe kerültünk.”

A rendszerváltoztatás után sokan úgy gondoltuk, hogy most végre valahára idehaza is élvezhetjük majd a Gene Roddenberry által megálmodott univerzumban játszódó mozi és tv-filmeket, sorozatokat. Azonban nagyon sokáig nem történt szinte semmi ezen a vonalon. Nem is nagyon értettük, hogy valamelyik csatorna miért nem harap rá a dologra, hiszen a „tányéros tv-k” jóvoltából különféle – elsősorban – német adókon folyamatosan nyomták az első szériát. Aztán 2000-ben gyökeres változás állt be a hazai „trekker” életben. Először a Star Trek: Voyager került az egyik nagy csatornánál adásba, majd ezt követte a Deep Space Nine, a Next Generation és az eredeti Enterprise. Ezzel a lépéssel Magyarországon bekerült a köztudatba a Star Trek és még az is hallott róla, aki nem akart.

A 2009-ben mozikba került, Star Trek címet viselő, „reboot” máig érezteti hatását. Az egyértelműen kasszasiker film folytatását szinte mindenki várja. Talán ezt az ismét felívelő hullámot próbálja meglovagolni a kiadó és belekezdett az oly népszerű Star Trek: Voyager tv-sorozatok kiadásába könyv formájában. Ennek első darabja ez a könyv.

Az első kérdés, ami a könyv olvasása előtt, óhatatlanul felmerült bennem az az, hogy vajon mivel adhat többet ez a könyv a televízió képernyőjén látottaknál? Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki olvasott már olyan forgatókönyvből készült „filmregényt”, amire leginkább a pocsék jelzőt lehet aggatni. Emiatt volt bennem egy kicsike félsz, amikor kézbe vettem a kötetet és nekiláttam az olvasásnak. Aztán a az ötödik-hatodik oldal után el is párolgott ez a félelem. Bár a könyv szinte egy az egyben leképezi a film minden egyes képsorát, a szereplők gondolatainak és hosszabb-rövidebb belső monológjainak „bemutatása” bőven nyújt annyi plusz élményt, amiért már érdemes nekiveselkedni ennek a majd kettőszázhatvan oldalnak.

Személy szerint nagyon is örültem ennek, mivel így sokkalta árnyaltabb képet tudok kialakítani egy-egy figuráról, arról már nem is beszélve, hogy sokkal jobban meg lehet így érteni cselekedeteiket, viselkedésüket, érzéseiket. A motivációkról már nem is beszélve.
És aztán természetesen ott vannak a bevillanó emlékek a színészekről, a helyszínekről, a magyar szinkronhangokról, amelyek összességében egy meglehetősen sajátságos, ám annál kellemesebb érzetet keltenek olvasás közben. Trekkereknek kötelező darab, mindenki másnak szívből ajánlott kellemes, kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas olvasmány.