FőképKörülbelül 10 éves lehettem,amikor megkaptam édesanyámtól Marcello D’Orta Én reméljük, megúszom című kötetét. Persze nem értettem, hogy írhatnak velem egyidős gyerekek ilyen szókimondó esszéket, dolgozatokat, mindenesetre értékeltem a bátorságukat. Ma újra elovastam a régi dolgozatgyűjteményt, miután a kezembe került a folytatás is, az Isten ingyér teremtett bennünket.

Marcello D’Orta tanár és író, aki Nápoly külvárosaiban élő elemistákkal foglalkozik. Az ő dolgozataikat gyűjtötte össze az évek alatt. Míg az első könyv témájában eklektikusabb (nyári élményektől kezve a kábítószeren át a sportig 60 dolgozat árulkodik a kis diákok véleményéről), az Isten ingyér teremtett bennünket című „antológiába” a vallás(ok)ról, a világban való helyünkről, a létezés értelméről írt fogalmazások kerültek. 

A közel 80 íráson és gondolaton keresztül egy teljesen más korosztály bölcsességét és élettapasztalatát ismerhetjük meg, véleményét a lélekről, Istenről, az erkölcsről. Pont ettől gyermeki őszinteségtől kapja meg a sajátságos humorát a történet, bár ez a humor korántsem mindig aranyos. Van, ahol iróniát, s van, ahol keserűséget érezhetünk benne.

Ezek a gyerekek abban világban élnek, mint mi (ki boldogabban, ki módosan, ki szegényebben), ugyanarra a sémára épülő műsorokat látják a tv-ben és a saját maguk módján még a világban történő dolgokkal is tisztában vannak. Csak másképp csapódik le bennük, nem csoda hát, ha néhányuk már így is kelletlenül nyilatkozik a vallási témában.
„Ha Isten teremtett bennünket, az ő baja” - tartja az egyik, a másiknak a kapzsiságról jut eszébe igen modern lecke, vagy sajátságos gondolatok az elmúlás tudatáról, egy evangéliumról és még sorolhatnám.

Frappánságuk nem más, mint eszköz arra, hogy megmutassák nekünk, mennyire kifordult ez a világ. Egy tükör, amit nyersen és kéretlenül felénk fordítottak. Persze ettől még nem szeretnék elijeszteni senkit a kötettől, vannak bőven könnyedebb humorral megírt esszék, amolyan „hátsópadostanulók” dolgozatai, vannak készületlenségüket leplezni akarók, és olyan is akad, aki már nem is akarja leplezni: „Mikor a tanító úr a teremtést magyarázta, én hiányoztam.”

Mostanra értem a gondolataikat, még ha 10 évesen nem is értettem velük egyet, és attól még, hogy én nem voltam sosem „hátsópados”, ki tudja milyen lenne, ha kezembe akadna néhány akkori fogalmazásom.