Főkép

A Star Wars univerzumban nem csak a Skywalker-családdal történtek izgalmas események, jóval a legismertebb történet előtt is megrázták már a galaxist háborúk és békétlenségek. A Régi Köztársaság fennállásának korábbi időszaka hasonlóan – ha nem még inkább – érdekes kor, hiszen nem csak néhány Sith Nagyúr harcolt a maroknyi Jedi-lovag ellen, hanem mind a két oldal seregnyi harcost számlálhatott és roppant küzdelmeiktől függött az egész galaxis sorsa. A nemrégiben megjelent regény ebbe az időbe kalauzolja el az olvasót, miközben tovább színesíti és bővíti a világról alkotott képet.
 
A yavini csata előtt közel ezer évvel a Galaxisban szörnyű háború zajlik, ugyanis az addig egymással vetélkedő Sith-ek összefognak és a közös ügyért – természetesen a hatalomért – együtt harcolnak a Jedik csapatai ellen, akiknek a győzelme egyáltalán nem tűnik biztosnak. Mindeközben egy kisebb bolygón Dessel, a fiatal bányász próbál a megélhetéséért küzdeni, azonban egy kétes ügybe keveredik, és kénytelen elmenekülni a hatóságok elől. A Sith Hadseregben talál menedékre, ahol nem mindennapi képességeivel hamar kitűnik társai közül, s egy Korriban nevezetű bolygóra küldik, ahol a Sith Akadémián a leendő Nagyurakat és Úrnőket képezik. Dessel is egy lesz a sok tanítvány közül, de felfedezi, hogy jelenlegi formájukban sohasem győzhetik le a világos oldal követőit.
 
A korábban megjelent regények nagy részével ellentétben A pusztítás útja nem a Jedikre helyezi a hangsúlyt, hanem az Erő sötét oldalára és a Sith-ekre. Ez az újszerű megközelítés sokat lendít a történeten, mint ahogyan az általánosan uralkodó komorabb és sötétebb hangulat is. A gonoszabb világ megismerésével eltelt idő egyáltalán nem unalmas, a szerző élettel tölti meg a korábban csupán vázlatosan ismert kort, miközben a cselekmény folyamatos mozgásban van, s a gördülékeny és olvasmányos stílus garantálja, hogy egy pillanatra se lankadjon a figyelmünk. Az író egy mostanáig még feltérképezetlen környezetbe helyezi a történéseket, így nagyobb mozgástérhez és több kibontakozási lehetőséghez jut, amit ki is használ.
 
Az eddigiektől eltérő szemlélet a karakterekben is tükröződik, hiszen valójában majd’ minden szereplő gonosz – eleinte nehéz elképzelni, hogyan lehetne szimpatizálni velük. Azonban Karpyshyn jól építi fel a figurákat, mindenki kellő mértékben kidolgozott, ezáltal közelebb is kerülnek az olvasókhoz. A sorsuk mindvégig érdekes marad, s könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy izgulunk az életükért. Mindezek ellenére nem merem mindenkinek ajánlani, hiszen az univerzum egy elég specifikus részében játszódik, távol az általánosan ismert emberektől és helyszínektől, ráadásul jelentősen előtérbe kerülnek a Sith-ek és filozófiájuk, amely elég idegenül hathat az olvasó szemében.
 
Drew Karpyshyn a Star Wars: Knights of the Old Republic számítógépes játékban is közreműködött, vagyis már volt némi gyakorlata a Darth Bane-trilógia megírásakor, s figyelni tudott a világkoherenciára, de még így is eltévesztett néhány részleteket (például egy a regény ideje alatt még nem létező harcstílust használt), amelyeket a rajongók azért még észrevesznek. A magyar fordítás is igen kellemesen sikerült, egyedül a Nagyúr és Úrnő kifejezések tűnnek furcsának elsőre.
 
Elsősorban a rajongók számára lesz szórakoztató A pusztítás útja, legalábbis a Sith-rend jelentős szerepe miatt újoncoknak kevésbé ajánlom. Mindenesetre, akik érdeklődnek a kevésbé jó és becsületes karakterek, valamint a sötét légkörű elbeszélések iránt, azok izgalmas és szórakoztató olvasmányra lelhetnek. Hosszabb hallgatás után a Szukits Kiadó ezzel a kötettel jelentkezett, s azóta már a trilógia másik két része (A kettő szabálya, illetve A gonosz dinasztia) is napvilágot látott magyarul.