Főkép

A Művészetek Palotájában idén hetedik alkalommal megrendezett New Orleans Swing Fesztivál első napján a Bohém Ragtime Jazz Band szórakoztatta a közönséget – igen nagy sikerrel. Augusztus 27-én, a háromnapos dzsesszünnep második napján pedig hasonlóan remek, igényes szórakozás várt a Fesztivál Színházba látogatókra.
 
A fesztivál második napján a klarinéton és szaxofonon játszó Finok Zoltán által vezetett Jazz Steps névre hallgató együttes lépett fel. Az egy évtizeddel ezelőtt alakult formáció lendületes, dinamikus előadásmódjával koncerteken, valamint hazai és külföldi fesztiválokon is hírnevet szerzett magának. A Jazz Steps főként a dzsessz aranykoraként emlegetett ’30-as, ’40-es évek swingkorszakának máig népszerű kompozícióit eleveníti fel, de a zenészek a dixieland és a mainstream dzsessz remekei közül is válogatnak, s a különböző stílusokat a professzionális zenészek igényességével, egyéni ízek és ötletek hozzáadásával szólaltatják meg.
 
A zenekar igazolta a hírnevét, és végig lendületes produkciót hallhattunk tőlük. Ráadásul egy igazi dzsesszdívát is sikerült hazánkba csábítaniuk az amerikai származású, de hosszabb ideje Németországban élő Janice Harrington személyében. Őt tényleg csak úgy lehet jellemezni, mint egy valódi „fekete hangot”. Harringtonnak elég volt csupán néhány sort elénekelnie az első számából, s a közönség lelkesedésre máris a tetőfokára hágott, hiszen mindenki érezte, hogy most olyasmit hallhat, amiben az embernek csak nagyon ritkán van része.
 
A műsor egyébként afféle blokkjelleggel folyt, azaz néhány instrumentális számot néhány vokális mű követett, s ez a koncepció az egész műsoridő alatt megmaradt. Ráadásul aki jelen volt a koncerten, az kicsit időutazónak is érezhette magát, hiszen az egyes művek között akár több évtizedet is ugorhattunk az időben hol előre, hol pedig hátra.
 
Van egy dal, amely, bár korábban is népszerű volt, mégis a Jó reggelt, Vietnam! című film kapcsán került be igazán a köztudatba. Ez a dal a máig sokak kedvencének számító „What a Wonderful World”, Louis Armstrong varázslatos tolmácsolásában. A szombati koncert csúcspontjaként a Janice Harrington-Lázár István duó előadásában ismét felcsendült ez a remek melódia – a közönség elismerése pedig természetesen nem maradt el.
 
Mintegy slusszpoénként pedig a házigazda, Szalóky Béla – aki egyébként remek trombitás – is beszállt a produkcióba néhány szám erejéig.
 
Jó volt látni, hogy a kánikula ellenére szombaton is dugig megtelt a Fesztivál Színház nézőtere, bizonyítva a tényt, hogy az igényes produkcióknak mindig akad közönsége. Érdekes tapasztalat volt ugyanakkor, hogy viszonylag kicsi volt az átfedés a pénteki és a szombati napok közönsége között. Legalábbis ez tűnt ki a levegőbe lendülő kezek számából, amikor a fesztivál házigazdája, Szalóky Béla feltette a kérdést: „Ki volt itt tegnap is?”

Fotó: Czékus Mihály