Főkép

Az idei év augusztusának végén immár hetedik alkalommal rendezték meg a Művészetek Palotájában a New Orleans Swing Fesztivált. Ennek keretében főként a tradicionális dzsessz hangjai töltötték be a levegőt három napon keresztül a főváros egyik legjobb koncerttermében.
 
A 2011-es rendezvény nemcsak a fellépők tekintetében tért el a korábbiaktól, hanem számos jeles évforduló miatt is különleges volt. Idén két születésnapot is ünnepelhettek a jelenlevők, méghozzá remek muzsikusok társaságában: 200 évvel ezelőtt született Liszt Ferenc, a dzsessz egyik legnagyobb alakjának számító Louis Armstrong pedig 110 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. A rendezők az évfordulók jegyében olyan fellépőket szólítottak az egymást követő estéken a színpadra, akik ezer szállal kapcsolódtak az ünnepeltek valamelyikéhez (vagy éppen mindkettőjükhöz).
 
A swingünnepet a Dr. Ittzés Tamás által vezetett, kecskeméti székhelyű Bohém Ragtime Jazz Band nyitotta. A fesztivál három fellépője közül ez a zenekar az, amely mindkét ünnepelt munkásságához szorosan kötődik.
 
Dr. Ittzés Tamásék ugyanis elindítottak egy kezdeményezést, amelynek a közelebbi célja az, hogy augusztus 4-e a klasszikus dzsessz napja legyen, és hogy a világ minden táján koncertezzenek ekkor a dzsesszmuzsikusok. A távlati cél pedig az, hogy augusztus 4-e hivatalosan, az ENSZ által is elismerten „Oh Yeah Day”, azaz a Klasszikus Jazz Világnapja legyen. (Az elnevezés egyébként onnan származik, hogy Armstrong a számok végén gyakran használta az „Oh Yeah” lezárást.) Azt hiszem, ezek után nem is kell tovább ecsetelnem, hogy a Bohém Ragtime Jazz Band milyen erősen kötődik Armstronghoz.
 
A zenekar muzsikusait hasonlóan erős szálak fűzik Liszt Ferenchez is, ezért is kapta a mostani produkciójuk a Liszttől a ragtime-ig címet. A kecskeméti zenészek egyrészt Liszt műveiből is táplálkoznak, másrészt pedig Dr. Ittzés egy korábban megjelent könyvében tudományos szinten is elemezte Liszt műveinek és a swingnek a kapcsolatát.
 
Az elméleti alapok után most térjünk át magára a zenére. A péntek esti koncertet nyugodt szívvel nevezhetjük egy rendhagyó ének-zene órának is, hiszen a zenekarvezető folyamatosan, pedagógusi igényességgel kommentálta az elhangzó darabokat. Számomra a koncert talán legérdekesebb része az volt, amikor Ittzés és Zsoldos Bálint felváltva játszottak egy-egy zongorán. Zsoldos klasszikus szerzők (például Liszt és Chopin) műveiből adott elő részleteket, Ittzés pedig megmutatta, hogy a korabeli dzsesszkomponisták hogyan emelték át a klasszikus művek egyes tételeit és miként dzsesszesítették azokat.
 
Persze ünnepi előadás ide vagy oda, a mókázás és bohémkodás most sem állt távol a csapattól. A zenekar soraiban mindig történt valami „oda nem illő” esemény: hol egy vicces szemüveg került elő látszólag a semmiből, hol valami egyéb furcsaság történt. Több alakommal láthattam már a zenekart élőben, különböző helyszíneken, és ezért bátran kijelenthetem, hogy a zenekar minden alkalommal hasonlóképpen tréfálkozik, és semmi mesterkéltség sincs a zenészek megnyilvánulásaiban.
 
A koncert vizuális oldala szintén tetszetős volt: óriás méretben kivetített korabeli fekete-fehér fotók szolgáltatták a hátteret az ízes zenéhez, ráadásul bizonyos időközönként egy táncos pár is megjelent a színpadon, előadásukkal tovább kényeztetve a szépre és különlegesre fogékony közönséget.
 
Úgy gondolom, hogy a telt házas Fesztivál Színház közönsége teljes keresztmetszetet kapott a swingről és annak más zenei műfajokhoz való kapcsolódási pontjairól, annak ellenére, hogy a Bohém Ragtime Jazz Band teljes repertoárjának megismeréséhez még ötvenszer két óra is kevés lenne, nemhogy a mostani két órás műsoridő.
 
Egyébként annak, aki szeretne jobban elmélyedni a korai dzsessz világában, jó szívvel ajánlom a zenekar közelmúltban megjelent „gigakiadványát”, amelynek a lemeztokja (vagy inkább doboza) 12 (!) albumot rejt. Emellett érdemes ellátogatni a zenekar honlapjára is (www.bohemragtime.com), ahol rengeteg információt találhatunk a muzsikusok mindennapjairól, illetve az is kiderül, hogy mikor és hol csíphetjük el őket egy jó koncert erejéig.