FőképLaza napot terveztem mára, mert úgy éreztem, lassan végem van, mint a botnak. Gondoltam szépen, csendben végigücsörgöm a koncerteket valamelyik vendéglátóipari egységben és igyekszem életben maradni. Na, ehhez képest…

Az úgy volt, hogy pár kedves barátommal viszonylag korán elkezdtünk sétafikálni fel s le, széltében és hosszában a Szigeten, mert nem tudtunk dűlőre jutni, hogy hova is táborozzunk le. Aztán jött Z barátom mentő ötlete – ami egyébként eddig mindig bevált –, hogy menjünk a Világzenei Nagyszínpadhoz és nézzük meg a Ska Cubano koncertjét.
Úgy is lett, a francia kemping bejárata előtt „sátort vertünk” és átadtuk magunkat a zenének. Azaz csak átadtuk volna. Nem, nem volt semmi probléma az előadással, az tökéletes volt. Egyszerűen nem fogott meg bennünket így szombat délután öt felé a mambo, mert skat szerintem nyomokban sem tartalmazott, hiába írta ezt az újság. Ráadásul az egyik énekes halványsárga öltönye és szombreroja erős mosolygásra készetetett. Mindezek ellenére pár ezren összegyűltek az angol banda koncertjére.

Úgy döntöttünk, hogy maradunk itt, hátha a Debout Sur Le Zinc nagyobb hatást tud gyakorolni ránk. Tradicionális francia zene, ír népzene, klezmer, megfűszerezve jazzel, tangóval és még egy rakás más zenei irányzattal. Ha bárki azt hinné, hogy ebből egy hallgathatatlan katyvasz keveredik, az nagyon téved. Ugyan mi nem gondoltuk, hogy bemenjünk az első sorokba, viszont a környéken táborozó francia illetőségűek annál inkább. Nagyon érdekes és annál kellemesebb koncertnek lehettünk szem és fültanúi.

Ezután következett a Csík Zenekar. Mit is mondhatnék. Mielőtt elkezdtek együtt dolgozni a magyar könnyűzene jeles képviselőivel (Lovasi András, Kiss Tibor, stb.), már olyan nevük volt a szakmában, hogy mindenki odafigyelt rájuk, az együttműködés óta pedig szinte minden magyar fesztiválon ott vannak.
Akadnak olyan hangok, hogy nem kellene ezt csinálni, meg ez csak felhajtásnak jó, de én azt hiszem a többség nevében mondhatom azt, hogy súlyos tévedésben vannak, akik azt hiszik, hogy ez így rossz. Igenis jó, mert a Csík Zenekar tracklistje nem ezekre a számokra épül, hanem a népzenére. Ezek a dalok pusztán kiegészítik azt a kerek egészet, amit a fellépéseinken kapunk tőlük.

Mondanom se kell, hogy erősen közeledtünk a telt ház felé és a népek is igen intenzív mozgásba kezdtek elöl. A mai koncerten a meglepetésvendég Kiss Tibi volt a Quimby-ből. Ezen kívül egy Hobo Blues Band feldolgozás is debütált, ami azt hiszem, elég jóra sikeredett. Legalábbis a közönségnek tetszett és aki tudta a szövegét, az énekelte is lelkesen. És persze mi is a keverő mellől élveztük végig a koncertet, mert ülve maradnunk egyszerűen képtelenség volt.

Mindezek után jött az est fénypontja,a  Goran Bregovic Wedding And Funeral Band fellépése. Már az első nóta szinte felrobbantotta a közönséget. A keverőig mindenki táncolt. Minden hangszer tökéletesen szólalt meg, a hangosításra én személy szerint csillagos ötöst adok. Ugyanez az érdemjegy jár a bandának is. Nagyjából tizenöt-húsz percig bírtuk, utána már mi is önfeledten táncoltunk. Az meg már csak hab volt a tortán, amikor Goran magyarul elkiáltotta magát, hogy „Támadás!” és a zenekar belecsapott a „Kalasnyikov”-ba. Ez volt az abszolút tetőpont. A hallgatóság teljesen megőrült, mindenki ugrált és táncolt és énekelt és mosolygott a másikra. Felejthetetlen élmény, azt hiszem ezt nyugodtan ki lehet mondani. Ezek után az energiáktól teljesen feltöltődve vágtunk neki az éjszakának. De az egy másik történet…