Főkép

Két kisregény kapott helyet ebben a ma már szinte klasszikus ponyvaregénynek számító könyvben, mely még a Kozmosz Könyvek sorozat égisze alatt látott napvilágot a nyolcvanas években.
 
Az első történet, az Örök visszatérés egy ötvenes éveit taposó, elsőosztályú űrhajósról, Glenn Scottról szól, aki legénységével együtt egy újonnan felfedezett, ismeretlen összetételű és tulajdonságú objektum vizsgálatára indul a világűrbe. Ám ahelyett, hogy megvizsgálhatnák és beazonosíthatnák a jelenséget, az magába szippantja az egész expedíciót. Csupán Glenn Scott marad életben a szörnyű baleset után, aki félelmetes felfedezést tesz: valamiképp visszautazott az időben, abba a korba, amikor még huszonéves fejjel tanulta az űrhajózás csínját-bínját. Bárhogy is igyekszik azonban élvezni és élni múltbéli önmaga életét, nem tud gátat szabni a sorozatos szerencsétlenségek áradatának.
 
Eleinte csupán furcsán viselkedik, később pedig el is meséli a szeretteinek, mi az igazság. Először elmebetegnek hiszik, majd miután sikerül bebizonyítania az igazát, mindenki, a legközelebbi barátai is ki akarják használni, saját javukra akarják fordítani Scott szerencsétlenségét. Lassan mindnyájan elpártolnak mellőle, és még szerencsétlenebb helyzetbe kényszerítik. A felesége is elhagyja, barátai sincsenek többé, így a főhős élete egyik napról a másikra feleslegessé válik. Nemsokára a hatalom is tudomást szerez róla, és elsőszámú közellenséggé válik, akinek nincs más választása: felejtenie kell.
 
Úgy érzem, Lőrincz L. László agyának egyik legfélelmetesebb szülötte ez a történet, mely nem évül el egyszeri olvasás után. Kicsit sajnálom is, hogy ma már nem ír ilyen horderejű regényeket.
 
A második kisregény a kötet címadója, A hosszú szafári – mely egyben kamaszkorom egyik kedvenc olvasmánya is volt. A kilencéves Rolof Till szemszögéből követhetjük végig a szörnyű eseményeket, akinek az édesapja űrhajós, és egy titkos expedíció részeseként kénytelen örökre elhagyni a Földet. Mivel nem szeretné, hogy a kisfia apa nélkül nőjön fel, egy egészen új, titkos eljárást alkalmaz: saját maga pontos mását, egy tökéletesen megalkotott androidot költöztet haza.
 
Az ügyről egyedül a felesége és az űrközpont dolgozói tudnak. Mindenki más úgy hiszi, hogy valóban a férfi az, aki éli az átlagos emberek mindennapi életét, munkába, teniszklubba, uszodába jár, és neveli egyszülött gyermekét. Ám felmerül a kérdés: pótolhatja-e egy android az igazi embert, bármily tökéletesen van is megalkotva? Képes-e egy robot úgy viselkedni, gondolkodni, egyáltalán úgy élni, mint egy valódi ember?
 
A válasz: nem. Erre pedig a kis Rolof Till is rájön egy idő után. Az egyszerű sci-fi kereteit erősen szétfeszítő történet sokkal inkább lélektani alkotás, ami bemutatja az emberi lélek fájdalmas vívódását, hogy miképp reagál az, ha elveszít valakit, akit igazán szeretett. Rolof Till szomorú tragédiája ez, mely bemutatja, hogyan válik egy kilencéves, ártatlan kisfiú kegyetlen gyilkossá, aki a sokéves börtöntől sem retten vissza, csak hogy megszabadulhasson attól a lelketlen, mesterséges lénytől, aki pótolni akarja az ő igazi apját.
 
A könyv ma már díszkötésben is megvásárolható a szerző életműsorozatának elegáns kiadásaként. Egyrészt minden LLL-rajongónak kötelező vétel, másrészt szívem szerint sok 10-15 éves gyerek kezébe belenyomnám. Tízpontos.