Főkép Annak ellenére, hogy manapság mindenütt a kompetenciák fejlesztéséről hallani – vagyis a nyelvtani pontossággal szemben látszólag egyre inkább előtérbe kerül a puszta szövegértés és tartalom-visszaadás –, alapos grammatikai ismeretek: egy-egy idegen nyelv alkotóelemeinek, azok viszonyrendszerének, a mondatok szerkezetének és képzési szabályainak ismerete nélkül egyrészt könnyen félreérthető szövegeket alkothatunk, másrészt mi is homályban tapogatózhatunk némely bonyolultabb – vagy akár kevésbé komplikált, legfeljebb alapvetően eltérő – megfogalmazás befogadásakor, vagy egyszerűen rosszul értelmezhetünk bizonyos kijelentéseket.
 
A nyelvtan tehát fontos, sőt, valódi tudás megcélzásakor egyenesen kikerülhetetlen eleme a nyelvtanulásnak, és erről nem is lehet vita. Ugyanakkor nem feltétlenül érdemes minden hétköznapi halandónak a magyar nyelvben ismeretlen – mert kiveszett vagy soha nem is létezett – igeidőket, igemódokat, eseteket, és miegyebeket jelölő, többnyire érthetetlen szakkifejezésekkel (gerundium, praeteritum, vagy egyszerűen Present Perfect) bajlódnia; ezeket jobb a nyelvészekre, tudósokra és igényesebb tanárokra hagyni.
 
A szerzők nevéről KLM-nek rövidített kötet egyik legnagyobb pozitívuma, hogy a nyelvtani jelenségeket olyan képszerű, értelmező és könnyen értelmezhető kifejezésekkel írja le, mint „alapmúlt” (Past Simple), „egyalakú segédige” (Modal Auixiliary), „inges multimúlt” (Past Perfect Continuous” vagy „számszerű és nemszámszerű főnevek” (Countable & Uncountable Nouns). Ez persze nem jelenti azt, hogy a Mutatóban ne lehetne rögtön megtalálni a „hagyományos”, nemzetközileg használt elnevezéseket, a (például Geoffrey Leech és Michael Swan angol nyelvű nyelvtani-nyelvhasználati lexikonjaihoz hasonlóan) ábécé-rendbe szedett szócikkekben mégis egészen más, számunkra gyorsan megszokható megközelítéssel találkozhatunk.
 
A KLM lényege a magyar gondolkodáshoz igazított tálalás. A szerzők minden nyelvtani elemet és jelenséget a magyar nyelvhez viszonyítva mutatnak be, és minden egyes, az adott szócikkben kiemelt vagy taglalt szónak, kifejezésnek és mondatnak megtalálható rögtön a magyar fordítása is. Külön felhívják a figyelmet a magyarban nem létező igeidők és kifejezések megfeleltetési lehetőségeire, a tipikus hibákra (egykori vezetőtanárom, Vágó Gyuri bácsi vesszőparipája volt, hogy az „I’m afraid” kifejezést nem feltétlenül „Attól tartok”-nak, hanem sokszor „Sajnos”-nak érdemesebb fordítani, és lényegében ez a könyv is ezzel kezdődik), valamint a legkevesebb hibalehetőséget magukban rejtő választásokra is. (Ez utóbbi mindenekelőtt a jövő időinek használatakor érdekes.)
 
A kötetet, annak jellegéből fakadóan, kétnyelvű nyelvvizsgára készülőknek érdemes forgatnia, hiszen rengeteg segítséget nyújthat nem csupán a közvetítési feladatok teljesítésében, hanem általában az EU-ban elfogadott vizsgáknál sokkal inkább nyelvtanközpontú megmérettetés minden elemének megoldásában is. És talán elsőre furcsának tűnhet kicsit, de feltétlenül ajánlatos végigolvasni a könyvet minden kezdő fordítónak – de talán még a haladóbbaknak is. És persze mindenkinek, aki e világnyelvet a „Cheers, mate”-nél valamivel magasabb szinten szeretné beszélni és érteni.