FőképA nemzeti romantikák időszakának egyig legfontosabb eredménye a többnyire történelmi témájú, az egyes országok sajátos, elsősorban népi vagy népies dallamkincsét a műzenébe beemelő operák egész sorának megszületése. A Bátori Mária (1840), majd az igazi áttörést jelentő Hunyadi László (1844), vagyis Erkel Ferenc első két operájának sikere után az első pillanatban meglepő, hogy 1861-ig várni kellett a következő zenés dráma, a Bánk bán megszületésére, ám nem szabad elfeledkezni az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról, valamint az azt követő megtorlásról és cenzúráról. A körülmények ilyen alakulása a legkevésbé sem kedvezett a nemzeti érzületű színpadi művek bemutatásának Magyarországon.
 
Ma már igencsak érdekesnek hathat, hogy Erkel magyar kortársai nem becsülték túlzottan nagyra az opera műfaját, inkább az operetthez hasonló, az irodalomhoz képest kifejezetten könnyeden szórakoztató formaként kezelték, és így Egressy Bénin kívül nem is vállalta más, hogy librettistaként átdolgozza számára Katona József drámájának szövegét. Csöppet ironikus viszont, hogy még tíz perce sem járunk az operában, máris bordalt hallhatunk – amely tán kicsit keserű ugyan, fülbemászó, táncos-népies dallama mégiscsak az operettekre jellemző mulatozást és magyaros virtust idézi fel, bármely korszak közönségéről lett légyen is szó.
 
Az egyéni és a közösségi elkötelezettségek szembefeszülésének drámáját ábrázoló mű zenéje alapvetően a magyar hagyományokra épít; benne a kvázi nótától a palotáson át a csárdásig számos jellegzetesen magyar dal- és társastánc típust hallhatunk. A sűrűn pontozott ritmusok bizonyos szempontból a francia operára, különösen a balett betétek kísérőzenéire emlékeztetnek, összességében mégis Verdi művészetének magyar megfelelőjeként értékelhető Erkel kísérlete. Ennek köszönhetően természetesen az operettel való bármiféle lesajnáló hasonlítgatás téves lenne, ehelyett a Bánk Bán a köröttünk élő népek nagy nemzeti operáinak sorába illeszthető.
 
Az opera főbb szerepeinek megformálása nem kizárólag ezért, és nem is csupán amiatt különösen felelősségteljes feladat, mivel az idegen és a magyar érdekek összecsapása révén a mű egy századokon át önállóságát nélkülöző nemzet sorsának allegorikus megjelenítéseként is értelmezhető, hanem több generációnak a műről kialakított előadói elvárásai okán ugyanúgy. A leghíresebb hangfelvételen ugyanis a címszerepet nem kisebb egyéniség, mint Simándy József formálta meg. Az ő hangján és az ő interpretációjában ivódott belé a kisdiákok nemzedékeibe a „Mint száműzött, ki vándorol” kezdetű (közismertebb nevén: a „Hazám, hazám”) ária.
 
Kiss B. Attila méltó utódnak bizonyult, különösen a II. és III. felvonásokban, ahol már az I. felvonásban előforduló kisebb bizonytalanságoktól teljességgel mentesen alakítja a sors által kegyetlenül megvert bánt. A szóló szerepek közül kiemelkedik még Rost Andrea Melindája is. Rost rengeteg érzelemmel, ugyanakkor egy pillanatig sem érzelgősen, és főleg nem túlvibrátózva énekli el e valójában hálás szerepet. Külön dicséretet érdemel a két énekkar és a kiváló zenekar, akik Pál Tamás értő irányítása alatt az emelkedettség és a finom árnyalatok között érzelmek egész skáláját szólaltatják meg.
 
A Teldec kiadványának különlegessége nem elsősorban az, hogy hosszú idő óta ez az első széles körben hozzáférhető felvétele az operának, hanem hogy Káel Csaba látványos operafilmjének teljesen digitális formában rögzített és kevert zenei anyaga került fel a dupla CD-re. Jóllehet a romantika sokszor nehezen viselhető emocionális túlzásokba esik, Erkel operája mégis szerethető, ráadásul nem kizárólag magyarok kedvelhetik akár a rajongásig is, nekünk mégis összehasonlíthatatlanul többet mond zeneileg, mint más népek fiainak és leányainak. Egyszóval mindenképp érdemes belekóstolnunk, és talán többszöri meghallgatás után ráérezni a valódi ízére is.
 
Előadók:
Kováts Kolos – basszus (II. Endre magyar király)
Marton Éva – szoprán (Gertrud királyné)
Gulyás Dénes – tenor (Ottó, Meráni herceg, az öccse)
Kiss B. Attila – tenor (Bánk bán, Magyarország nagyura)
Rost Andrea – szoprán (Melinda, a felesége)
Miller Lajos – bariton (Tiborc, paraszt)
Sólyom-Nagy Sándor – bariton (Petur bán, bihari főispán)
Réti Attila – bariton (Biberach, kalandor lovag)
Asztalos Bence – basszus (Sólom mester)
 
Honvéd Művészegyüttes Férfikara
Karvezető: Tóth András
 
Magyar Nemzeti Énekkar
Karvezető: Antal Mátyás
 
Magyar Millennium Zenekara
Pál Tamás – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
CD 1
1-12. I. felvonás
 
CD 2
1-8. II. felvonás
9-14. III. felvonás