Főkép Darren Shan a Démonvilág sorozatból ismerős fordulattal élt a Város-trilógia második kötetében, amikor elküldte pihenni az előző részben nagy műgonddal felépített és bevezetett főszereplőjét, hogy laza, ámde határozott mozdulattal új figurát húzzon elő képzeletbeli cilinderéből. AL Jeery szintén nem az élet napos oldalán sétál, hanem többnyire az árnyékban áll, lévén a Kardinális (aki gyakorlatilag a város ura) megbízható embereiből álló Osztag tagja. Ők védik a Pártközpontot és még pár fontos épületet, ezen kívül elbeszélgetnek a vitatkozó ügyfelekkel, és ha úgy hozza a sors, örökre elcsendesítik őket. Egyszóval nem kiscserkész társulatról van szó, de Al jól elvan közöttük, bár a történet elején úgy éreztem, valamilyen színszűrős szemüvegen keresztül nézi a világot, s ezért sokkal kedvezőbben látja saját szerepét, mint amilyen az a valóságban.
 

 
Ez a nyitó kép, s ami ezután következik, az simán elbírja a 18-as karikát, hiszen Darren Shan gyakorlatilag mindent megtesz, hogy Jeery élete a feje tetejére álljon. Az egykori alkoholista azonban nem roppan össze (csak egy kicsit), hanem inkább nekilát az igazság kiderítésének. Ettől kezdve a történet afféle neo-noir módra járja a maga útját, halottak, hazugság és még több hazugság között. Kimondottan érdekes volt az első kötet ismeretében olvasni a második részt, s ezen tudás birtokában nézni Alt, miként boldogul ebben a közegben, mennyit sikerül megtudnia a város múltjáról, a fontosabb emberekről, az ayuamarcákról – és nem utolsó sorban saját magáról.
 
Annyira nyilvánvaló az eltérés Shan ifjúsági sorozatai és jelent trilógia között, hogy szinte kár leütést pazarolni az összevetésre. Itt nincsenek vámpírok és démonok, csupán némi misztikus kiegészítéssel fűszerezve egy alapvetően emberváros néz szembe önnön rémségeivel. A szerző mindezt egy nyomozás ürügyén zúdítja a nyakunkba, s olvasóként nem tehetünk mást, mint követjük önjelölt kopónkat a város sötét zugaiba.
 
A végeredmény ezúttal is egy letehetetlen, fordulatokban gazdag, hullákban szegény regény. A pokol pereme nem csupán arra jó, hogy előhozza a főszerelőből lappangó énjét, hanem gyakorlatilag rákényszeríti az olvasót a harmadik, befejező kötet megvételére. Ezen a ponton ugyanis, ahová az első két kötet végén eljutottunk, megtippelhetetlen miként fogja befejezni a trilógiát Shan. Egyetlen dologban vagyok biztos: a két főszereplővel még találkozunk.
 
Részlet a regényből