Főkép Manapság kezd egyre divatosabbá válni és külön művészeti ággá előlépni a scrap technika, amely során egy csupán szépérzékkel megáldott laikus is képes több képi, vagy egyéb anyagból sablonok segítségével egyetlen montázs-szerű művet alkotni. Az anyagok újrafelhasználásával hagyományos, kézi megoldás mellett a digitális képalkotás is a variációk végtelen sorát kínálja az alkotó kedvűeknek. Szabó Levente grafikus és illusztrátor ezt a technikát hívta segítségül első saját képregényének megalkotásához. A sablonok ügyes és látványos szerepeltetésén túl Levente saját rajzait is bevetette a cél elérése érdekében, emellett pedig a történetet is ő írta.
 
Az ötvennyolc oldalas füzetet felszínesen átlapozva az a benyomás érhet minket, mintha egy reklámdesignnal, vagy moziplakátokkal teli, esetleg egy illusztrátor referenciáit tartalmazó kiadványt forgatnánk, azonban ez esetben többről van szó, hiszen a képek sorozata egy nem mindennapi történet vázához kapcsolódik. Az űrbalesetet szenvedett főhős egy olyan robotok által benépesített különleges bolygóra keveredik, ami leginkább egy hatalmas roncstemetőre hasonlít. A meghibásodott alkatrész keresése közben találkozik is a helyiekkel, ám mint kiderül, az ő szemükben a hajótörött is csak egy újabb potenciális alkatrész.
 
A történet egyes elemeiben ismerős lehet, mégis épp eléggé egyedi. Talán erre is azt mondhatjuk, hogy újrahasznosított alapanyag, ami szerencsére olyan jól sikerült, hogy pontosan nem is tudjuk megmondani, honnan, miből lett. Ha tág keretek közt találgathatnék, azt mondanám, hogy körülbelül olyan, mintha a Mad Max és a Wall-e világát egybegyúrták volna.

Mindössze egyetlen negatívumot mondhatok róla, mégpedig, hogy túl rövid és ahhoz képest nincs is igazán lezárva. A nem ritkán egész oldalas panelek hanyag eleganciával vannak összevágva a lapokra, mégis minden rendszerezettnek és helyénvalónak tűnik. A rajzok és az egyéb diszítő elemek is dinamikus hatást érnek el elnagyoltságukkal. A legnagyobb bravúr azonban egyértelműen az, ahogyan maga a sztori és annak kivitelezése összhangba kerül, de ugyanezt a harmóniát és kötődést figyelhetjük meg a vizuális megjelenésen belül is, ahogyan a dizájnosan megtervezett szöveg beleépül és részévé válik a gondosan megtervezett tipográfiának.
 
A Scrap egyfelől tipikus szórakoztató képregény, másrészt viszont egyáltalán nem a megszokott tálalásban. Szabó Levente egyéb munkáihoz hasonlóan ez is rendkívül színvonalas, megállná a helyét külföldi viszonylatban is.