Főkép
 
Az amerikai botanikus, Dr. Martin Harris feleségével Berlinbe érkezik, hogy részt vegyen egy biotechnológiai konferencián és itt találkozzon személyesen egy másik kutatóval, Dr. Leo Bressler-rel, akivel szorosabb szakmai együttműködést szeretne kialakítani. Az aktatáskáját, összes iratával együtt a repülőtéren hagyja, amit már csak a hotelnél vesz észre. Egy másik taxival azonnal visszaindul, anélkül, hogy szólna a feleségének, akit a reptérre menet nem tud elérni telefonon.
 
Útközben az autóval balesetet szenvednek és Harris kis híján belefullad a folyóba. A taxit vezető nő azonban kimenti, de a férfi a balesetben beüti a fejét, és amikor négy nappal később magához tér a kórházban, az emlékei kuszák és hiányosak. Saját felelősségére, iratok nélkül elhagyja a kórházat és visszatér a szállodába, ahol egy másik férfit talál, aki Dr. Martin Harris-nek adja ki magát, mindezek tetejébe pedig még a felesége sem ismeri fel.
 
Végül elhagyja a szállodát és látszólag céltalanul bolyong Berlin utcáin, kétségek közt őrlődve saját épelméjűségét illetően, már majdnem meggyőződve arról, hogy valóban őrült. De amikor az utcán elkezdi követni egy férfi, majd Harris kórházba való visszatérte után ugyanaz a férfi próbálja meggyilkolni, rájön, hogy valami más húzódik a háttérben, és mégsem az elméje bomlott meg.
 
Ahogy a fentiekből is látszik, egy eléggé összetett és szövevényes történet áll össze a filmben, miközben a kevés információ, amivel a főszereplő rendelkezik, még inkább kaotikussá és töredezetté teszi a történések hátterét. Ez viszont nem zavaró, inkább segíti a beleélést az emlékezetkiesésben szenvedő férfi helyzetébe, a néző szinte beleütközik azokba az akadályokba, amiken Harris-nek kell átküzdenie magát iratok és összefüggő emlékek nélkül.
A történetet többször is megcsavarják, azonban a felbukkanó információtöredékek a figyelmes néző számára egyiket-másikat kiszámíthatóvá teszik. Ennek ellenére ezek a csavarok még így is nagyon hatsásosak és megdöbbentőek. Szerencsére akadnak olyanok is, amire egyáltalán nem számítunk előre.
 
Liam Neeson alakítása a múltját vesztett és céltalanul bolyongó férfiról igen hitelesre sikerült, az ír származású színész ebben a filmjében is remekül adja vissza a karaktert és minden egyes megnyilvánulása átélhető és együttérzésre késztető. A bevándorló szerepét játszó Diane Kruger pedig jól mutat a botanikus mellett, remekül alakítja a rettegő bosnyák nőt, aki igyekszik összeszedni a pénzt ahhoz, hogy megkapja a letelepedéshez szükséges papírokat. Emellett pedig érződik rajta a megpróbáltatásokkal teli múltja, amely keménnyé és erőssé tette a fiatal, művészi vénával megáldott lányt. A többi karakter viszont nem túl kidolgozott, inkább csak egy-egy jellemző vonással vagy megnyilvánulással próbálták a készítők emberibbé tenni őket, a színészek ettől függetlenül a legtöbbet hozták ki a szerepükből.
 
Több jelenet az utcán játszódik és látszik, hogy egy európai városban forgatták, helyenként pedig Berlin nevezetességei is felismerhetők, ettől függetlenül a történet bármelyik nagy világvárosban játszódhatna, és ezen még a kelet-német ex-ügynök karaktere sem igazán változtat.
 
A kameramozgásokkal remekül kihangsúlyozzák a főszereplő magányát és tanácstalanságát, belső őrlődését egy idegen városban. Sétálás közben rengetegszer mutatják Harris-t távolabbról, külön kiemelve, amint fekete kabátjában magányosan sétál a szürke tömegben. Annak ellenére, hogy a film nem mutat túl sok eredetiséget, és a szövevényes történet minden egyes eleme ismerős lehet egy korábbi alkotásból, az Ismeretlen férfi egy kellemes szórakozást ígérő thriller, amely megfelelő arányban vegyíti az összeesküvés-elméletek, az akció- és a kémfilmek jellemzőit, a színészek játéka pedig még magasabb színvonalra hozza az akciószínésszé avanzsált Liam Neeson legújabb filmjét.