Főkép

Először csak a könyvről szerettem volna beszámolni, de alkalmam nyílt eljutni a bemutatójára, melyet 2011. június 8-án rendeztek a Magyar Nemzeti Múzeumban, így az ajánlómban a rendezvény egyes momentumaira is kitérek. Személyes meglátásaimat, s a bemutatón elhangzottakat (melyek többnyire egyeznek) összevetve igyekeztem képet alkotni a sorozat ezen darabjáról.
 
A könyvet Dr. Csorba László történész, a Nemzeti Múzeum főigazgatója és ifjabb Bibó István művészettörténész mutatta be. Kicsit csalódtam, amikor azt láttam, hogy alig jelentek meg a eseményen. Naív gondolat tán, de szerény véleményem szerint a művészet és a kultúra vizsgálata ennél sokkal többet érdemel. Persze ez csak egy dolog, hiszen a szakember, aki hosszú évek munkáját szívvel-lélekkel adja át a közönségnek, még inkább megérdemelné az odafigyelést.
 
Valahol a klasszicizmus és a romantika között volt valami. Valami, amit nem nagyon neveztek meg, vagy ha mégis, azt negatív felhanggal tették. A biedermeier a maga korszakában (XIX. század) a magasabb művészeti stílusok árnyékában leledzett, a giccs határvonalán egyensúlyozva. Ifj. Bibó István erről úgy számolt be, hogy kiemelte: manapság már valamelyest semlegesen nyilvánulnak meg a stílusról, s ez alól csak a bútoripar a kivétel, hiszen ott már régóta pozitívan értékelik az irányzatot.  A biedermeier ugyanis szinte mindenben megnyilvánult. Jelen volt a festészetben, a szobrászatban, a bútoriparban, az irodalomban stb. Ereje a nemzeti egység megteremtésében rejlik, hiszen megjelenése a polgárosodás időszakára tehető. A maga egyszerűségéről és szépségéről Szvoboda Dománszky Gabriella érzékletesen és nagy szeretettel nyilvánul meg, így egy olyan ember számára is élvezhetővé válik a könyv, aki nem jártas a művészettörténet területén. Ugyan a szakkifejezések gyakorlatilag elengedhetetlenek egy ismeretterjesztő szöveg esetében, mégsem maradunk – egyetlen esetben sem – magyarázat nélkül.
 
A könyv külsejéről szólnék még pár szót, melyet a bemutatón Dr. Csorba László nagyon kedvesen össze is foglalt. A kartonált borító, amit „jó kézbe fogni”, nagyon eltalált. A kép (Weber Henrik: Mosonyi Mihály zeneszerző és felesége, 1840-es évek) figyelemfelhívó, szép, a szemnek nagyon kedves, s már ettől az első benyomástól hatalmas inspirációt érez az ember az olvasásra. Ha pedig még mindig vonakodnánk, elegendő csak átpörgetni ujjainkkal az (egyébként számomra megfelelő vastagságú) oldalakat, ugyanis több mint 130 kép tarkítja a szöveget. A Corvina Kiadó tehát komoly hangsúlyt helyezett a szerkesztésre. Ugyanakkor a szerzőt dicséri, hogy képtelenek vagyunk elsiklani a vizuális élmény fölött, hiszen minden egyes illusztrációnak szerepe van, mintegy alátámasztva a stílus nagyszerűségét. Az elemzés sokrétű, izgalmas, már-már kényszeríti az olvasót, hogy visszalapozzon és meggyőződjön maga is a leírtakról.
 
Teljesen egyet tudok érteni Csorba úr azon meglátásával is, miszerint a könyv „szórakoztató olvasmány, persze pozitív értelemben; nem siet, nem áll le” s a szerző gyakorlatát kiemelendő „tudja, hogy miről mennyit kell és érdemes írni”. Ugyanakkor nem várja el (s erre a Zárszónál ki is tér), hogy mindenki hasonlóan gondolkozzon. Maga a könyv bizonyára sok vitát fog felvetni, viszont határozott elképzelést rajzol le, így „elég jól védhető”. Számomra a jó szöveg ilyen is; néhol ellenérzéseket vált ki, másutt egyet tudok érteni az érveléssel, esetleg többszöri nekifutásra értem csak meg, lényegében gondolkodásra sarkall. Ez a könyv pedig nagyon erős ezekben, emellett alátámasztja, hogy maga a történelem, s ezen belül a művészettörténet innovatív, folyamatosan változó képet fest magáról, mindig van mit újragondolni, átértékelni, állandó felfrissítést igényel.
 
Jómagam még nem forgattam ehhez hasonló kötetet a kezemben, így először féltem, hogy egy száraz, szakkifejezésekkel teletűzdelt olvasmánnyal állok szemben, amit csak többszöri elolvasás után tudok majd valamennyire értelmezni. Hála Szvoboda Dománszky Gabriellának és a kiadónak, hogy kellemesen csalódhattam, s mindenkinek ajánlani tudom a sorozat ezen gyöngyszemét. Mi több, házi olvasmánnyá tenném a tanítványaim körében.
 
A sorozatban eddig megjelent:
Gellér Katalin: A magyar szecesszió
Vadas József: A magyar art deco
Révész Emese: A magyar historizmus
Sisa József: A magyar klasszicizmus
Vadas József: A magyar konstruktivizmus
Igaz Rita: A barokk Magyarországon
Marosi Ernő: A gótika Magyarországon
Mikó Árpád: A reneszánsz Magyarországon
Prakfalvi Endre - Szücs György: A szocreál Magyarországon