FőképA lutheránus, elsősorban egyházi műveiről híres Bach-család mind vallásban, mind zenében legmesszebb elkalandozó tagja, a katolizált és az opera műfajával a Bachok közül egyedüliként kísérletező Johann Christian 1762-ben látogatott el Londonba, hogy ott egy meghívásra színházi zenét komponáljon, ám az ideiglenes tartózkodás végleges letelepedéshez vezetett.
 
Az ifjú Mozart itt, Londonban ismerkedett meg Johann Sebastian legifjabb komponista fiával, és aligha véletlen, hogy épp Johann Christian művészete hatott rá a berlini Bachként emlegetett Carl Philipp Emanuelé helyett, hiszen míg az előbbi a világi, elsősorban vokális műfajok, vagyis a zenés dráma és a dal mesterének számított, addig az utóbbi – akárcsak a tőle sok mindent eltanuló Joseph Haydn – mindenekelőtt szimfóniáiban, kamarazenéjében és concertóiban teljesítette ki önmagát.
 
A dalszerző J. C. Bach hírnevét nem kis mértékben erősbítették a polgárosodással egyre népszerűbbé váló szórakoztató parkok egyikében, a Vauxhall Gardenben csekélyke belépti díj ellenében meghallgatható koncerteken elhangzott dalok. A négy kötetben (1766-ban, 1767-ben, 1771-ben, majd 1777-ben és 1779-ben) kiadott Vauxhall-dalok az elegáns dallamívű angol air hagyományait ötvözik a kor operastílusának virtuozitásával, valamint szonáta- vagy rondóformában gondolkodó szerkesztési módjával.
 
A Mrs. Frederika Weichsellnek, a zeneszerző kiváló hangbéli adottságokkal rendelkező tanítványának, Mrs. Charlotte Pintónak, végül Miss Cowpernek komponált dalok mindegyike virtuóz technikát követel meg előadójától, míg a kíséretet látszólag egyszerű, ám átgondolt és sokszor eredeti megoldásokat alkalmazó, a szöveget és az énekest kiszolgáló hangszerelés jellemzi. Kitűnően példázza ezt a harmadik gyűjtemény első darabja, a lágy sicilianóval indító, majd viharos tempójú és hangulatú, bravúros díszítésekkel teli második strófába átcsapó „Midst silent shades and purling streames”.
 
A harmadik gyűjtemény és az utána keletkezett darabok ezenkívül letisztultságuk és érettségük miatt is külön említést érdemelnek. A komponista addigra megszabadult az első két kiadványban még itt-ott felfedezhető szögletességtől, modorosságtól, a dallamok minden korábbinál virtuózabbak, helyenként egészen magas fekvésekbe kalandozó témákat és díszítéseket tartalmaznak. Emellett a hangulatfestés is e művekben teljesedik ki, talán amiatt is, hogy addigra a szerző egészen tökéletesen elsajátította az angol prózai és zenei nyelvet, és sokkal inkább ráérzett azok árnyalataira.
 
Amennyire briliáns, valóban csak az ékkövekhez hasonlíthatóan ragyogó szerzeményeket ismerhetünk meg Johann Christian Bach Vauxhall-dalaiban, olyannyira kiemelkedően kifogástalan Zádori Mária és a Capella Savaria felvétele, mely azon ritka találkozások egyike, amikor mű és előadó tökéletes harmóniában egyesül, és hoz létre valami felülmúlhatatlant és példaértékűt. Az autentikus hangszereket megszólaltató zenekar érzékeny interpretációja, a fafúvósoknak a kompozíciók által megkövetelt, néhol kiemelt szerepe, valamint Zádori Mária hibátlan énektechnikája, énekének beleérző intenzitása ideális kombinációnak bizonyul a zeneszerző saját korában leghosszabb ideig népszerű műveinek megszólaltatásához.
 
És talán az sem elhanyagolható, hogy leginkább ezekben a rövid, de hatásos kompozíciókban mutatkozik meg a legkisebb Bach-fiú zenei egyénisége, amely sokkal több a barokkot és a bécsi klasszicizmust áthidaló művészetnél (amiként számos zenetörténész említi azt), hiszen saját jogon is zseniálisnak tekinthető. A zenekedvelő közönség pedig csak hálás lehet e kitűnő előadóknak a páratlan ajándékért, mely lehetővé teszi, hogy teljes pompájukban élvezhessük e nagyszerű dalokat.
 
Előadók:
Zádori Mária – szoprán
 
Capella Savaria
Németh Pál – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1-4. I. A Collection of Favourite Songs sung at Vaux Hall (1766)
5-8. II. A Second Collection of Favourite Songs sung at Vaux Hall (1767)
9-12. A Third Collection of Favourite Songs sung at Vaux Hall (1771)
13. IV. A Favourite Song sung by Mrs. Weichsell, at Vaux Hall Gardens (1777)
14-15. A Fourth Collection of Favourite Songs, as sung at Vauxhall Gardens (1779)