FőképTimothée de Fombelle nevét a hazai olvasók Ágrólszakadt Tóbiás kalandjai kapcsán ismerhetik, melyek pár évvel ezelőtt két kötetben jelentek meg ugyancsak a Móra Könyvkiadó jóvoltából. A szerző nemzetközileg is hihetetlen sikereket ért el ezekkel a könyvekkel, hiszen csaknem húsz nyelvre lefordították, és rengeteg díjjal jutalmazták őket. Most a Vango című sorozatával indul újabb hódító útjára.
 
„Fenntartható irodalmat akarok írni, és azt szeretném, ha az emberek ilyet olvasnának” - írja Timothée de Fombelle a Vango fülszövegében. Azt hiszem, a mai világban és a kortárs szórakoztató irodalomban, különösen az ifjúsági regények terén, ez egy nagyon szép és az olvasók által is egyre inkább kívánt célkitűzés. Az ilyen regények sajnos sokszor készülnek egy kaptafára, ami egy idő után – valljuk be őszintén – eszméletlen unalmas: ugyanaz a történet, ugyanarra a szerkezetre építve, sokszor általános iskolás szintű megfogalmazással. Nos, mindenki megnyugtatására közlöm: a Vango egyáltalán nem ilyen. De mennyire fenntartható? Ezt viszont majd az idő dönti el helyettünk, annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy valóban élvezetes ifjúsági regény, amely kiemelkedik a tucatáruk közül.
 
A regény főszereplője, Vango számára teljesen ismeretlen a múltja: nem tudja honnan jött, kik a szülei, csak annyit, hogy Szicília környékén találtak rá kisgyermekkorában a nevelőnőjével együtt, miután hajótörést szenvedtek. A falusiak végül befogadták őket, együtt éltek velük több éven keresztül, anélkül hogy bármit is megtudtak volna a két hajótöröttről. Aztán egy nap Pippo Troisi, az egyik helybeli férfi rosszul sikerült tengeri kalandja megváltoztatta Vango életét. Néhány évvel később, 1934-ben Vango Párizsban éppen pappá szentelésére készül, ám a rendőrség váratlanul megzavarja a ceremóniát, hiszen a fiút gyilkossággal vádolják. S ekkor kezdetét veszi a hajsza, és ráadásul nem csupán a rendőrség üldözi...
 
Ahogy főszereplőnk ugrált kisgyermekkorában a Szicília közelében fekvő szigetek égbenyúló, meredek szikláin, mi is hasonlóan ugrálunk az olvasás során időn és téren át egyaránt. A regény kezdetén hirtelen belecsöppenünk az események sűrűjébe, semmit se tudva a főszereplőről, csupán annyit, hogy meghiúsult a pappá szentelése, és nagyon nagy bajban van. Aztán pár órát előre, majd hátrébb ugorva valamelyest tisztul a kép, hogy aztán a később végre megtudjunk róla még egy kicsit többet, lássuk titokzatos felbukkanását nevelőnőjével együtt a szigeten, majd megismerjük azt, hogy mi szél hozta őt Párizsba, és miért is döntött úgy, hogy az egyház szolgálatába áll. De hiába ez a sok idő- és térbeli ugrándozás a narrációban, rengeteg dolog továbbra is a titokban marad, s ezeket felfedni majd csak a következő részek fogják.
 
Izgalmakban egyáltalán nincs hiány, Timothée de Fombelle ugyanis remekül keveri a krimi és a kalandregények elemeit, mindezt olyan formában tálalva, hogy nem csupán az ifjúság, hanem a felnőtt olvasóközönség körében is élvezhető legyen a történet. Úgy gondolom, hogy a regény lányok és fiúk érdeklődésére is egyaránt számíthat, s bár tisztában vagyok vele, hogy a fiúkat sokszor nehezebb meggyőzni az olvasás szépségeiről (tisztelet a kivételnek), megérzésem szerint ebben a könyvben biztos nem fognak csalódni.
 
A következő rész várhatóan 2011 karácsonyára jelenik meg A hazátlan herceg címen.