FőképManapság gyakorta elvárják – különösen a könnyűnek nevezett műfajok művelőitől –, hogy a zenészek minden újabb megnyilvánulásukkal valamiképp megújuljanak. Hosszú, ámde nem különösebben termékeny pályafutása során Johannes Ockeghemnek mégis sikerült ez. Akárcsak a 20. század egyik legnagyobb írózsenije, James Joyce, Ockeghem is minden újabb művében továbblépett, új művészi problémát vetett fel és igyekezet – többnyire sikeresen – megoldani.
 
A Tallis Scholars eleddig egyetlen Ockeghem-felvételén két olyan misét hallani, melyek ugyan egy-egy világi chanson dallamát kölcsönzik alapként – vagyis ebből a szempontból némi rokonságot mutatnak –, ám mind a szólamelosztás, mind a chanson-melódia használata, mind általában véve a kompozíciós technika tekintetében lényeges különbségek fedezhetők fel a művek között. A legszembetűnőbb eltérés, hogy míg a Missa De plus en plus-t konvencionálisnak mondható alt, magas tenor, alacsony tenor és basszus szólamok adják elő, addig a Missa Au travail suis szoprán és alt szólamát két basszus szólam egészíti ki.
 
A Missa de plus an plus emellett tényleges cantus firmusként kezeli, vagyis hosszan elnyújtott hangok formájában és minden tételben egyszer teljes hosszában szólaltatja meg a Binchois chansonjából átvett dallamot. A cantus firmus ráadásul mindig a teljes együttessel, bonyolult polifónia kíséretében hangzik fel, és ez váltakozik a kötetlenül komponált, rendkívüli invencióról árulkodó kettősökkel és triókkal, melyeket az élesebb kontraszt elérése végett szólamonként egy-egy énekessel ad elő a Tallis Scholars.
 
Az egész misét leginkább egy lassú folyamhoz hasonlíthatnám, amely itt-ott apró örvényekben játszadozik, szétválik, majd újra egyesülve hömpölyög. Ha a 19. század végén William James folyamhoz hasonlította a tudatot, Ockeghem már a 15. században a nyugati világban is gyakorlattá tette az áradó, össze-összefonódó és elágazó áramlatokban tovasodródó, hol lelassulva, hol kicsit meglódulva előrehaladó (itt zenei) gondolatot.
 
A Missa Au travail suis, melynek kölcsönzött dallama a valószínűleg maga, Ockeghem által komponált chansonból származik, egészen másként közelít a polifóniához. Ezúttal szó sincs cantus firmusról – a dallamnak legfeljebb az első néhány, legfeljebb tíz hangja szólal meg a tételek legelején, mintegy megfejelve azokat, ám ezután mindenütt végig kötetlenül megírt ellenpontot hallhatunk.
 
A CD-füzetben olvasható ismertetőben Peter Phillips kamarazenéhez hasonlítja a misét, s joggal. Mind a négy szólamot csupán ritkán, akkor is rövid időre hallhatjuk együtt megszólalni. Sokkal jellemzőbb a párokba rendezettség, nem egyszer az egymásnak felelgető kettősök párbeszéde. Épp ezért különös súllyal és erővel bír, amikor végül az összes szólam egyesül, s még inkább, amikor mindezt tömbösen teszik, amiként a Sanctus & Benedictus „Hosanna”-i is felhangzanak – valóban mintegy a mennyek felé kiáltva. Az Agnus Dei-k pedig ezek után valamiféle új dimenzióba nyitnak kaput megnyugvásukkal, a megszokottnál is tisztább összhangjukkal és szépségükkel.
 
E két misét meghallgatva ismét meg kell állapítanunk, hogy nem véletlenül tartották Ockeghemet kora egyik legkiválóbb komponistájának – és ha a reneszánsz kultúrája és többszólamú egyházi zenéje nem kizárólag egy igencsak szűk közönségnek szólna ma már, kifejezetten sajnálatosnak érezhetnénk, hogy műveinek ily kevés felvételéhez férhetünk hozzá. De legalább ami beszerezhető, az a legmagasabb színvonalú, mint Peter Phillips és a Tallis Scholars jelen, a zeneszerző halálának 500. évfordulója alkalmából kiadott lemeze is.
 
Előadók:
The Tallis Scholars
Peter Phillips – karvezető
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Gilles de Bins dit Binchois: Chanson: De plus en plus
 
Johannes Ockeghem: Missa De plus en plus
2. Kyrie
3. Gloria
4. Credo
5. Sanctus & Benedictus
6. Agnus Dei I, II & III
 
7. Barbingant vagy Ockeghem: Chanson: Au travail suis
 
Johannes Ockeghem: Missa Au travail suis
8. Kyrie
9. Gloria
10. Credo
11. Sanctus & Benedictus
12. Agnus Dei I, II & III