Főkép A Népek meséi sorozat 8. kötetében számos, számunkra ismerős motívum fedezhető fel. Egyrészt a két nép múltjának, történelmének közös pontjai, a hol több, hol kevesebb szomszédság miatt is, de azért is, mert a Grimm testvérek is rengeteget merítettek a német folklórból. És bár ma már talán nem annyira divatosak az ő klasszikus meséik, még az én harmincas generációm is azokon nőtt fel.
 
Rögtön a kötetet nyitó „A rabló és a háziállatok” ismerősnek tetszik: Grimmék minden bizonnyal innen is merítettek a „Brémai muzsikusok” című meséjükhöz. Az „Arany kacsa” azért is érdekes, mert egyszerre van meg benne a jellegzetes német hangulat, és olyan elemek, amik kapcsán akár magyar népmese is lehetne.
 
„A szegény halász története” tanmese arról, hogy a túlzott hatalomvágy visszaüthet. „A szegény ember lánya meg a fekete manó” azon mesék közé tartozik, amik hatással lehettek a fantasy irányzatra is, egyúttal a pogány múlt és a kereszténység közti összeütközés is megjelenik benne. „Volfrám rabló története” pedig már-már keresztény példázat a bűnbánat erejéről, melyben egy fiú, Szűz Mária útmutatásai alapján, alászáll a poklokra, hogy visszaszerezze nevét, s közben a címbéli bűnöző halálon túli sorsa után is érdeklődik.
 
„A sárkányölő” számos elemét megtaláljuk a Grimm-fivérek „A két testvér” című meséjében – de sok más helyen is. Ez sem egy kizárólagosan német mese. Viszont a záró „A kóstoló” története vaskos német humorú sztori, amelyben egy fukar papot igen kegyetlenül, de nem érdemtelenül megleckéztet a sekrestyése.
 
M. Nagy Szilvia talán eddigi legjobb, leghangulatosabb képeit rajzolta ehhez a könyvhöz. Látnivalóan sokat merített a középkori német művészetből, könyvillusztrációkból, egyúttal sok humort is csempészett rajzaiba, amiért különösképp hálás vagyok neki.
 
Túl a népmesék mindenféle tartalmán, szimbólumain, kulturális örökségén és a többin, amit méltatni lehet bennük, és amik miatt fontos és szükséges a megőrzésük, újra és újra mesélésük, szerintem az is lényeges, hogy szórakoztassanak. Egy mai gyereket annyi hatás ér, annyi minden ömlik rá, hogy a népmesék egyszerűbb, régies, csöndesebb hangját nehezebben hallják és értik meg, hiába, hogy azok erőteljesebbek és mélyebbek, mint mindaz, ami egyébként árad a tévéből. Azt meg eleve botorság lenne elvárni egy gyermektől, hogy a népmesék mélyebb jelentéseit illetve fennmaradásuk fontosságát felfogják. Nem is ez a dolguk. Viszont ez a Népek meséi sorozat tényleg szórakoztató, ez a német része meg különösen az. S hogy ez mennyire nagyszerű dolog, azt tán nem is kell tovább magyaráznom.