Főkép Noha ahhoz aligha férhet kétség, hogy az ókori Egyiptom több ezer éves kultúrája kiapadhatatlan ihletforrásként szolgálhat, az már sokkal inkább kérdéses, miként lehet íróként kellően változatosan kiaknázni e gazdagságot. Másként fogalmazva, létezik-e elegendő történetmag, kellően nagyszámú megközelítési mód ahhoz, hogy sokadjára is izgalmas olvasmány születhessék egyiptomi témákat feldolgozva. Úgy tűnik, Christian Jacqnak mindenesetre minden történetéhez sikerül új perspektívát találnia a téma körüljárásához, feldolgozásához.
 
Ezúttal nem évezredeket utazunk vissza az időben, csupán a 19. század elejének Angliájába látogatunk el, ahol épp a padovai óriásként emlegetett felfedező, Giovanni Battista Belzoni szervez kiállítást az Egyiptomból Londonba szállított kincsekből. Ám még a megnyitó előtt, szűk körben bemutat egy kivételesen jó állapotban megmaradt múmiát, melyről látszatra azt hihetnénk – és a jelenlévők közül voltaképp mindenkinek ez a benyomása –, sosem lépte át az élet és halál között húzódó szűk határmezsgyét.
 
A bemutatót azonban több kisebb incidens is megzavarja: a különféle érdekek és meggyőződések képviselői összecsapnak, akad, aki egyenesen a múmia elpusztítását követeli. Ám a teljességgel elevennek tetszően megőrzött egyiptomi tetem másnapra eltűnik, a három rendzavaró pedig titokzatos körülmények között leli halálát: minden jel szerint egy, a mumifikálók által használt kampóval gyilkolják meg őket.
 
A bűnesetek felderítésével a vidéki birtokán nyugállományát élvező Higgins felügyelőt bízzák meg. Higgins nem hajlandó együtt dolgozni a korrupt, munkáját csak kelletlenül, hanyagul végző rendőrséggel – ehelyett megbízható, megvesztegethetetlen saját embereiből szervez csapatot, akik előképül, mintául szolgálnak majd a Scotland Yardhoz, melynek felállítását már régóta szorgalmazza a felügyelő. A hatóságoknak így esélye nyílik megküzdeni a monarchia megdöntésére a kisemmizett munkásokat maga mellé állítva szervezkedő Littlewooddal, akinek a gyanú szerint köze lehet a múmia eltűnéséhez és a gyilkosságokhoz is.
 
A nyomozás során megismerkedhetünk a kora 19. század Nagy-Britanniájában uralkodó szellemiséggel: a jól leplezett, ám rendszeresen felszínre kerülő idegengyűlölettel, a politikai és társadalmi korrupcióval, a munkások kegyetlen kizsákmányolása miatt egyre szélesebb körű társadalmi elégedetlenséggel, az akkoriban nemrégiben lezajlott, királygyilkos Francia Forradalom hatásával. Megtudhatjuk, hogy jóllehet a felvilágosodás a tudományos gondolkodás elterjedését hozta, a múmiákat a gyógyító erejükbe vetett, babonás hitnek köszönhetően feldarabolták, megették, porrá őrölve kenőcsként használták – vagyis barbár módon meggyalázták. Mindezt tényszerű történelmi háttérrel alaposan megtámogatva mutatja be Christian Jacq.
 
Újfent izgalmas, fordulatos, ám a Dan Brown-féle thrillerekkel ellentétben történelmileg hiteles krimit olvashatunk a francia egyiptológus tollából. Nem a Jacq minden regényében nyelvileg kissé egysíkúnak ható dialógusok, a tudósokra jellemző pontossággal, lendülettel és érthetőséggel, de nem kifejezetten magas irodalmi stílusban fogalmazott – ugyanakkor tagadhatatlanul cselekményes és sokszor kellemesen borzongató feszültséggel teli – elbeszélő részek miatt érdemes elolvasni a regényt, sokkal inkább Christian Jacq életszemlélete, hitelessége, az egyiptomi kultúra iránti szeretete teszi valóban letehetetlenné A múmia perét.

Részlet a regényből