Főkép A Képes Kiadó folytatja azon Batman képregény kötetek sorát, melyekben a fő ellenfél Hush. A Jeph Loeb által írt, 3 részletben megjelent Hush, illetve a 2 kötetes Hush visszatér (A. J. Lieberman munkája) után megint csak más szerző folytatja a sztorit. Paul Dini a rajongók szerint az utóbbi idők egyik legjobb Batman-írója, aki számos más képregény mellett a Lost című tévésorozat kapcsán is ismert, mint az írói csapat egyik tagja.
 
Hogy Hush-t nem lehet egykönnyen kiiktatni, az már a korábbi részekből is kiderült. Batman ugye nem szívesen öli meg az ellenségeit, inkább börtönbe vagy elmegyógyintézetbe csukatja őket, de Hush egyebek mellett egy szívrohamot is túlélt, amit Joker idézett elő nála, a szívébe épített pacemakerrel. Bizony. Amúgy bizonyos tekintetben ő volt a Denevérember egyik legemberibb ellenfele, ugyanis Thomas Elliot néven Bruce Wayne gyermekkori barátja volt, csak aztán mind sorsuk, mind, mondjuk így, lelki-szellemi fejlődésük más irányt vett, és Elliot Wayne-t okolja sok mindenért. És milyen az élet, senki nem szól neki, hogy téved.

Természetesen a pszichés problémák a valóságban is sokszor félreértésekből, vélt sérelmekből, magunknak beadott hazugságokból születnek, mindazonáltal ebben a részben Hush olyan szintű pszichopatának mutatkozik, hogy az néha már tényleg túlzás. Tudom, nem kell szólni, hogy sok szuperhősös képregény épít a túlzásokra, de ha az utóbbi két, Christopher Nolan által rendezett Batman film, meg az olyan kultikus képregények, mint a Grant Morrison és Dave McKean féle Arkham Elmegyógyintézet, Alan Moore-tól A gyilkos tréfa, vagy a The Dark Knight Returns Frank Millertől nem lennének, akkor néha nehezemre esne komolyan venni a Batman sorozatot, még akár ezt a Hush-vonalat is.
 
Pedig különben teljesen rendben van a dolog, sőt, megkockáztatom, az eddig magyarul megjelent Hush történetek közül ez a rész van a legjobban egyben minden tekintetben. Ahhoz hozzászokhattunk, hogy az újkori Batman képregények baromi jól néznek ki, abban itt sincs hiba. A történet is izgalmas, hiszen Hush ott akar odacsapni Batmannek, ahol a legjobban fáj, ezért azt a nőt támadja meg, aki – szerinte – egyetlenként közel tudott kerülni Bruce Wayne szívéhez, vagyis Macskanőt. És ami pofozkodás meg pörgés ennek kapcsán kialakul, az tényleg letehetetlenné teszi a képregényt. De néha Hush nagy monológjaitól, máskor meg a Batman cserkészcsapat ifjabb tagjainak jópofizásától megsajdult a fejem. Ugyanakkor a kötet befejezése, ahogy Hush megkapja a magáét, az azért stílusos.
 
Más kérdés, hogy – és ezzel bizonyára senkit nem lepek meg igazán – Hush ezt a bukását is túléli, úgyhogy jöhet a folytatás.